Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-792

792. országos ülés 1918 június 12-én, szerdán. 311 Ábrahám Dezső: Ha a sajtó esetleg nincs is mindig abban a helyzetben, hogy a legszigorúbban mérlegelje az adatokat,—amit konczedálok — de speczialiter ebben az ügyben a Népszava közleményei nem találkoztak ozáfolattal. Szterényi József kereskedelemügyi minister; Vizsgálat van! Ábrahám Dezső; Konczedálom, honorálom és igazat adok a t. minister urnak, amikor erre támaszkodik. Azt kifogásoltam, hogy a központban nincs érdekképviselet, nincsenek ott kereskedők, iparosok, akik az anyagelosztásra és feldolgozásra kellő befolyás t és irányítást gyakorolhatnak. Azt mondj a a t. minister ur, hogy milliárdos adatommal túlhajtottam a dolgot a központok tartalékát illetőleg. Itt is adatszerüségre hivatkoztam. Emiitettem a békeidők 20 milliárdos forgalmát. Ha nem veszünk is 4—6%-ot, mint a zöldségnél 4%, a Fémközpontnál 6% van, ha csak 3%-os átlagot nézünk, akkor is 600 millió, nem is emlitve a Haditerményt. Kidomborítani kívántam, hogy a háború után ezek a tartalékok illetékes helyre fordíttassanak Szterényi József kereskedelemügyi minister: Ugy van! Ábrahám Dezső : Szigorú figyelmet kell fordítani arra, hogy különböző csatornák és dotácziók alapján ezek a tartalékok illetéktelen zsebekbe ne vándoroljanak. (Helyeslés.) A t. minister ur hivatkozott arra is, hogy bizonyos háború utáni intézkedéssket kell csinálni a nyersanyagelosztás és más kérdések ügyében s a valutakérdés tekintetében is. Sajnálom, hogy ebben bizonyos allúziót látok arra, amire nézve már egyszer interpelláltam. Ez allúzió a Németországgal kötendő gazdasági szövetségre. Itt a kartelleknek előjelét látjuk, amely kartellek bizonyos tekintetben, ha a német vámunió létesül, szükségesek a magyar ipar érdekeinek megvédése szempontjából, de, ugy tudom, e kartellekkel szoros összefüggésben vannak bizonyos üzernredukcziók is. Németországban pl. hallottuk, óriási felháborodást keltett 1500 czipőgyár üzemredukcziója. E kartellek beállítása és szervezése a magyar közgazdasági életben, a nagy ipar megvédése a mai ipari állapotok között, nem tudom, hogy a magyar ipart és gazdaságot elő fogja-e segíteni. Ez a kaitellügy a német vámunió előszele. Nem jelent egyebet, mint a közép- és kisüzemek hidegreállitását, amelyeket, ugy látszik, a nagyüzemek nyereségéből akarnak bizonyos mértékben kárpótolni. Nem tartom ezt helyes közgazdasági politikának, veszedelmesnek tartom és a t. minister ur mostani álláspontjából azt látom, hogy igenis, sajnos, bekövetkezik a szerencsétlen közgazdasági közeledés, az unió, hogy ugy mondjam, mert egyébnek nem nevezhető. (Mozgás és ellenmondás.) Mondjuk : a praeferencziális vámoknak vagy más kedvezménynek ez a beharangozása, ugy hogy a magyar közgazdasági élet jövőjét nem látom valami rózsás színben. Mindezekkel most nem akarok foglalkozni. Megemlítem még csak, hogy nem hallottam a t. minister ur nyilatkozatát arra nézve, miért tiltotta el a mérlegek közzétételét egyes központok részéről s miért kellett az a külön jog, hogy a közzétételt mellőzhessék? Talán azért, hogy ezek a mérlegek maguk beszélnek és lázítanak, vagy mert hamisak és nem igazak? (Mozgás a szélsöbalóldalon.) Elnök : A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. Szterényi József kereskedelemügyi minister: T. ház ! (Halljuk ! Halina !) Két rövid kijelentésre szorítkozom. Az egyik vonatkozik arra, amit a t. képviselő ur a kényszertársulások tekintetében általam elmondottakra nézve a Németországgal való kapcsolatról méltóztatott megkonstruálni. Megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy ebben a kényszertársulási akczióban semmi néven nevezendő kapcsolat sem Ausztriával való viszonyunkhoz, sem Németországgal való viszonyunkhoz nincs. Ez abszolút szüksége a magyar termelés szabályozásának. Ami pedig a központok mérlegének közzétételére vonatkozó észrevételeit a t. képviselő urnak illeti, legyen szabad megjegyeznem, hogy ezzel semmiféle oly intézkedés nem történt, aminőt a t. képviselő ur állit ; mindössze elhalasztása ez a mérlegpublikálásoknak bizonyos belső technikai okokból, annak a régebbi kormányrendeletnek alapján, amely szerint a kereskedelemügyi ministerre ruháztatott a jog, hogy részvénytársaság közgyűlése megtartását, mérlegének közzétételét prolongálhassa olyan okoknál fogva, mint amelyek pl. egy központnál előálltak a romániai betörésből kifolyólag, hogy még mindig le nem bonyolított üzletei voltak. Tisztán ilyen természetű okok azok. Hogy ezen központok mérlege nem volna megfelelő vagy korrekt, ezt vissza kellene utasítanom, ha állíttatnék; de a képviselő ur sem állította, csak kérdés alakjában tette fel, hogy igy van-e. A mérlegeket egyébként a pénzügyminister ur még külön megvizsgálja. Méltóztassék ezeket tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Kíván a képviselő ur még egyszer nyilatkozni? Ha nem, fölteszem a kérdést. Kérdem a t. házat : méltóztatik-e a kereskedelemügyi minister urnak Ábrahám Dezső képviselő ur interpellácziójára a Közélelmezési Hivatalt vezető minister ur nevében is megadott válaszát tudomásul vennk igen vagy nem? (Igen !) A ház a választ tudomásul veszi. Következik Sümegi Vilmos képviselő ur interpellácziója a székelység kártalanítása tárgyában a belügyministerhez. Sümegi Vilmos: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Az oláh betörés óta, mely innen-onnan már két esztendős lesz, Ráth Endre és Polónyi