Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-792

792. országos ülés 1918 június 12-én, szerdán. 305 Ábrahám Dezső: Ezek már igazán kezdtek valamit érteni a fémkezeléshez. Ezek az urak 28 hónap alatt — ami kimutatható — nem kevesebb, mint 3 millió koronácskát szedtek lassankint össze. A tiszta haszonból daczára annak, hogy 2% volt megállapítva, 6%-ot fizettek. Azonkívül, amint említettem, a), b), c) és különféle főcsoportjuk volt, és még alapítottak 32 különféle alcsoportot, nem tudom, vájjon nem háborúellenes érzelmeikből kifolyólag, hogy minél több felmentettet sikerüljön az alcsoportokban elhelyezni. Nem is említem, hogy miféle megállapodásaik voltak a magyar államvasutakkal szemben az elkallódott árukra vonatkozólag, hiszen nagyon sok volna erről beszélni, . . . Fényes László: Önöntvények! Ábrahám Dezső: . . . azonban maga az ellenőrzésre hivatott bizottság állapítja meg, hogy az áruknak jórésze elkallódott, hogy azokat pongyolán kezelték és — hogy szószerint idézzem — amint megállapították : »ez a központ egyenesen közérdekellenesen működött«. Ez hivatalos megállapítás. Konczedálnom kell, hogy illetékes helyen, a Kriegsimnisteriumnál is, ugy tudom, a magyar ministeriumnál is már beavatkoztak ennek a központnak kisded üzelmeibe, azonbin még mindig nem látom azt az energiát, amelylyel ilyen visszaélésekkel szemben el kellene járni. Például a beküldött vörösréz helyett még véletlenül sem kezeltek vagy mutattak ki mást, mint sárgarezet, amely természetesen sokkal olcsóbb. Hogy a differencziával mit csináltak, azt nem kutatom, az nem az én hivatásom. A legértékesebb fémeket, például az alumíniumot, a nikkelt, egyszerűen nem vették tudomásul,, hanem mint közönséges fémet kezelték és fizették azt, amit beszállítottak, mert a fémközpontba mindent be kellett szállítani, elvitték még a gyermekek kanalát is, ha véletlenül rézből volt. Fényes László : A permetezőket! Ábrahám Dezső: Elvitték a permetezőket is daczára annak, hogy nem kellett volna beszedni és ahelyett, hogy Mlogrammonkint 4 K 50 fillérjével fizették volna ezeket, sohasem Mlogrammonkint, hanem darabszámra fizették és számolták el, a differencziát pedig ismeretlen czélokra fordították. A Dráva-utczai kezeiőség valóságos dzsungelje volt a visszaéléseknek, gyanús eredetű fémeket kezeltek ott, amelyekről maguk állapították meg, hogy eredetük kétes. Az ón-fémeket, amelyekben C3ak 1% ón volt vagy semmi, mint magasabb összetételű ónkompozicziókat fizettették meg. Ezt elismerte maga a fémközpont is 1918 márczius 21-iki felhívásában, amelyben azt mondja, hogy a fémeket nem az előirt magasabb árakon vették be, hogy a fémeket helytelenül minősítették, jogtalan levonásokat eszközöltek, beváltott kisebb tárgyakról elismervényt nem adtak, a beváltott fémanyagot nem szolgáltatták be a központnak, hanem ismét eladták. Nagyon érdekes, hogy pl. a beszállított üstöknél kormot, piszkot természeKÉPVII. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIX. KÖTET. tesen nem fizettek meg a beszállítóknak, de ők maguk elszámolták a saját javukra. A vasas fémeket nem mint ilyeneket, hanem nemesebb fémekként kezelték. Még az időjárás" is közreműködött a javukra. Pl. ott van a Weisz Manfréd-féle eset, amikor vörösrézüstöket szállítottak be, számszerint negyvennégy mm.-t. A jó Isten gondoskodott az alvállalkozókról. Időközben eső esett, azután jött egy fagy; befagyasztotta a jeget az üstökbe és természetesen a jeget is vörösréz helyett adták el. (Ugy van! balfelől.) A költségek között bizonyos pezsgős vacsoraköltségek is szerepelnek. Az 1915-iki mérlegből pl. már megállapitható, hogy 800.000 koronának nincs gazdája. Már az 1916-iki mérlegben körülbelül 5.000.000 koronát lehet konstatálni, aminek nincs gazdája. Körülbelül 5Ó00 darab panaszoslevél fekszik a Fémközpontnál a iémbeszállitók részéről, amefy mai napig is elintézetlen, mert elintézésük igen kellemetlen. Méltóztatnak emlékezni a kilincs-botrányra, amely »Az Est«-ben per longum et latum pertraktáltatott. A »Népszava<? egész köteteket irt össze ezekről a visszaélésekről. Ezek az urak kezdőbetűkkel jelölték meg az embereket, akik a Fémközpontnál bizonyos érdekeket szolgáltak és bizonyos ellenértékeket kaptak. Ily körülmények között igazán legfőbb ideje, hogy ezekkel a kérdésekkel a legkomolyabban foglalkozzunk. E kiabáló adatok után azt hiszem, felesleges, hogy tovább foglalkozzam a kérdéssel, hanem a következő interpellácziót vagyok bátor előterjeszteni a kereskedelemügyi és a Közélelmezési Hivatalt vezető minister urakhoz (olvassa) : 1. Mi a szándéka a minister urnak a hatásköre alá tartozó háborús gazdasági szervezetekkel és bizottságokkal ? 2. Hajlandó-e azokat a háború után megszüntetni és hajlandó-e már most is a feleslegessé vált ily szervezetek hatályon kívül helyezésére % 3. Hajlandó-e a fokozottabb ellenőrzést keresztülvinni és a visszaélések ellen a legnagyobb szigorral eljárni ? 4. Mit szándékozik tenni az ellenőrzés fokozottabb keresztülvitelére, különösen hajlandó-e parlamenti ellenőrzést létesíteni és az érdektelen szakértői elemnek nagyobb befolyást biztosítani % (Helyeslés balfelől.) Elnök : A kereskedelemügyi minister ur kivan nyilatkozni. (Halljuk/ Halljuk!) Szterényi József kereskedelemügyi minister: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztassanak megengedni, hegy hangom gyarló volta ellenére, rögtön feleljek a t, képviselő ur interpellácziójára. Epén hf.ngcmra való tekintettel a háznak kegyes elnézését is kérem. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt a t. képviselő ur általános okfejtésére, amelyet a központok és az ugyanily elbírálás alá eső háborús szervezetek organizácziója tekintetében előadott, legyen szabad megjegyeznem, hogy a t. képviselő urnak teljesen igaza van. 89