Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-778
24 778. országos ülés 1918 április 24-én, szerdán. És a fogyasztókkal is hogyan bántak el, itt is milyen hibákat követtek el a rekvirálásoknál! Az őszszel megengedték a gabonavásárlást makszimális áron 49 K 50 füléiért, a 15 kilós fejkvóta arányában. Közben rendeletek jönnek, leszállítják a fejkvótát és az ellátatlan, aki bevásárolta a maga gabonamennyiségét 49 K 50 fillérjével, a leszállított fejkvótánál mutatkozó különbözetet köteles beszállítani a hatóságnak 43 K 50 fillérért. Ezzel az állam ráveszi az ellátatlant, hogy drágán vásárolja a gabonát és adja el az államnak olcsóbban. A gabonát vásárló nem termelőnek azonban még a legközelebbi állomásra is ki kell szállítani a gabonát. Ma a viszonyok olyanok, hogy egy kocsi fuvart fél napra nem lehet kapni 20—30 koronán alul. Ha nincs fuvarja, akkor ez a nem termelő óriási összeget fizet rá. Én, bár termelő vagyok, de látom ezeket a szabálytalanságokat és az ellátatlan közönség megkárosítását, felhívom a t. kormány figyelmét, hogy miért teszi Id ilyeneknek az ellátatlan közönséget. Ha már elveszi a gabonáját, akkor fizesse meg neki azt az árat, amelyet ő fizetett érte. Merem állítani, t. ház, hogy annak a gabonának, melyet a katonákkal elő tudnak ránczigálni, nincsen annyi értéke, mint amennyibe a katonák eltartása keiül. Én az első rekvirálás alkalmával számítást csináltam, hogy mibe kerülhetett élelmiszerekben ez a rekvirálás. Minden jegyzőségben 8—10 katonát helyeztek el, ezeket élelmezni kellett. Erre az intézkedésre nem volt szükség, mert a eséplési eredmény szerint mindenki beszállította a neki járó kvóta visszatartásával a fölöslegét. Akkor még nem volt szó kutató rekbírálásról, mégis odaküldtek a községbe a katonákat és 2—3000 korona költséget okoztak olyan községnek, melynél 400—500 korona is megbillenti a községi pótadót. Az ilyen kis községek most 2000—3000 korona pótadót lesznek kénytelenek beszedni, országszerte 50—60 mnlió korona költséget fizettettek ki a községekkel. Ma még nagyobbszámu katonaságot küldenek ki, ezt is a községek tartják el, és mondhatom, nem ér annyit az a gabona, amit elő tudnak czibálni, mint amenynyibe a katonák eltartása kerül. A munkások ellátása körül is nagy baj van. A rendelet ugy szól, hogy csak a leszerződött munkások részére lehet a fejkvótát visszatartani. Igen sok nagy gazdaságban, de különösen a kisebb gazdaságokban nem sikerült még leszerződtetni a munkásokat, még pedig vagy a szertelen bérkövetelés, vagy a munkáshiány miatt. Az a gazda, akinek sikerült az időszaki munkást leszerződtetni, megtarthatja a fejkvótát, annak azonban, akinek még nem sikerült leszerződtetni, nem hagyják meg a gabonáját a munkások számára. Most azt mondja a t. kormán}", hogy esetleg katonai osztagokat fog adni a munka elvégzésére. Ahol én eddig katonai osztagokat láttam, mindenütt a gazdáknak kellett őket ellátni. De ha nem hagynak a gazdánál gabonát, honnan fogja ellátni a katonákat ? Ez az intézkedés is helytelen tehát. A kisgazdáknál mindenütt ugy áll a dolog, hogy legfeljebb aratásra szerződnek le nála a munkások, azonban kapálásra nem. Mikor aztán kapálásra eljönnek a munkások, a kisgazdának nem lesz gabonája, mert a kormány nem hagy náluk semmit. Ma pedig a helyzet az hogy munkát kapni nem lehet ugy, hogy enni ne adjon neki a gazda. Ennek következtében azok, akiknek előre leszerződött munkásuk nincs, nem fognak tudni munkást felfogadni. Pedig el lehetne ezt az ügyet igazságosan intézni. Amelyik gazdának olyan munkásra van szüksége, aki tavasztól őszig nála dolgozik, meg kell hagyni nála a fejkvótát, olyanoknál pedig, akiknek időszaki munkása van, bizonyos arányban hagyni kell gabonát, mondjuk, a járandóság felét, vagy kétharmadát, azonban feltétlenül hag} r ni kell, mert különben nem lehet a gazdasági munkát elvégezni. Legutóbb a szeghalmi kisbirtokosszövetségtől kaptam táviratot, melyben a legnagyobb felháborodással tiltakoznak az ellen, hogy miután nem tudtak munkást leszerződtetni, az ottlevő katonai bizottság elrekvirálta tőlük a munkásoknak járó gabonát. Ezek lehetetlen állapotok. Akárki csinálta, nem jól csinálta. Ezen változtatni kell, akár a lemondott ministemek, akár a jövő ministerének. Arra való a ministeri állás, hogy dolgozzék is a minister. Én figyelmeztetni akarom a kormányt és mindenkit, aki közügyekkel foglalkozik, hogy vigyázzunk ezekkel a dolgokkal. Interpelláczióm szövegében röviden érinteni fogom, hogy minek az nekünk, hogy a társadalmi osztályok között az ellentéteket a legvégsőkig fokozzuk, hogy a legmagasabb fokra szítsuk a gyűlölködést egymással szem ben. (Igazi Ugy van!) A város szidja a falut, a falu már lázadozni akar a rekvirálás ellen. Nem szomorítja el Mag)rarország sorsnáak vezetőit az az állapot, hogy mikor a velünk egy monarchiában élő szomszédos államban a lakosság egyáltalában semmiféle zaklatásnak kitéve nincs . . . Fényes László .* Csehországban még most sem rekviráltak, pedig már az őszszel kértem, hogy intézkedjenek. Magyarországon meg már tízszer rekviráltak. Ez igaz, tessék a minister urat megkérdezni. A csehek fellázadnának akkor ! Meskó Zoltán : Horvátországban sem rekviráltak. Szabó István : ... a magyar népet minden lelkifurdalás nélkül kiteszik ennek az örökös zaklatásnak, valóságos kínzásnak ? Hát nem ébred fel a magyar állam vezetőinek lelkében a szeretet az iránt a nép iránt, hogy lehetőleg kímélje azt, amely a legnagyobb áldozatot hozta nemcsak ebben az országban, (Ugy van! Ugy van I a szMsöbaloldahn.) hanem a monarchiában is a legnagyobb áldozatot hozta vérben, pénzben, munkában ? Meskó Zoltán: Saját fajtánkat küldenék rekvirálni, ne cseh katonákat. Fényes László : A mieink éheznek Csehországban, mert azoknak nem adnak. Szabó István: Hát nem találkozik Magyarországon kormány, nem találkozik vezető államférfiú, aki ezt is figyelembe vegye és elkövessen
