Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-790
790. országos ülés 1918 június 5-én, szerdán. 287 viselői karnak, hogy állami feladatnak fogja tekinteni a tisztviselői kar természetbeni ellátását, még pedig — újból hangsúlyozom — nemcsak élelmiszerekkel, liszttel, zsírral és egyéb terményekkel, hanem ruhával, fehérneművel és czipővel. Ezt meg lehet szervezni. Csak utalok arra, ami második interpelláezióm tárgya, hogy ha 150.000 osztrák gyermek nyaraltatásának megszervezését néhány hét alatt vállalták, akkor megszervezhető a 300.000 tisztviselőcsalád szükségletének ellátása is, mely az államnak sokkal kevesebbe fog kerülni és a tisztviselői kar sokkal jobban fog dotáltatni, ha közvetlenül az államhatalom minden erejével a hadsereg után ezek a tisztviselők láttatnak el. Interpelláezióm a következő: (Olvassa.) > Minthogy a köztisztviselők és közszolgálatból nyugdíjazottak a mértéktelenül elfajult árak miatt a legsúlyosabb nélkülözéseket szenvedik, viszont még mindegyre siralmasabb helyzetük miatt félő, hogy az állami adminisztráczió szervezete összeroppan, kérem a ministerelnök urat, mint a kormány vezérét, hogy nyugtassa meg az országgyűlést az iránt: 1. hajlandó-e a kormány a közalkalmazottak és nyugdijasok megélhetésének biztosítását épen ugy közvetlen állami kötelességnek deklarálni, mint ahogy a hadsereg ellátásának biztosítása közvetlen állami feladat ? 2. hajlandó-e ezen czélból a közalkalmazottak és nyugdíjasok járandóságát ezentúl két csoportra osztani, pénzbeli és természetbeli javadalmazásra, hogy amiképen a közalkalmazottak fizetésüket mindenkor pontosan megkapják, ugy a megállapítandó elsőrendű megélhetési eszközöket a közalkalmazottak és nyugdijasok részére ezentúl az állam termelje, illetve rekvirálja és elosztásukról épen ugy gondoskodjék, mint ahogy azt a pénzbeli járandóságok kiosztásával teszi, azzal a különbséggel, hogy az esetleg igénybe nem vett naturáliák önköltségi ára pénzben is felvehető legyen? 3. hajlandó-e a kormány az ideiglenes alkalmazottak, napidijasok helyzetét is ilyen módon szanálni ? 4. hajlandó-e a kormány a közalkalmazottak lakásának biztosítására rekvirálást, illetve ármegállapítást elrendelni és a lakbéreket e megállapításokkal összhangba hozni? B. Amennyiben a kormány ez irányban ígéretet tesz, mikorra várhatjuk az ígéret gyakorlati megvalósítását ?« (Helyeslés balfelöl.) Elnök: A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Wekerle Sándor ministerelnök: T. képviselőház ! Arra kérem a t. képviselő urat, hogy azt a parifikácziót, hogy ugyanúgy lássuk el a tisztviselőket, mint a hadsereget, méltóztassék kihagyni interpellácziójából, mert az lehetetlenség, hogy mi a tisztviselőket és az alkalmazottakat épen ugy ellássuk, mint a hadsereget, amelynek természetben adunk ennivalót, természetben adunk rahát stb. Másodszor legyen szíves eltekinteni attól is, hogy a lakbérekre mi kényszerítő befolyást gyakoroljunk. A lakbérek tekintetében is megvan a feladatunk, helyesebben szólva, a lakáslehetőségek szaporítása tekintetében és legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy e tekintetben igen lelkiismeretes, igen alapos munkát teljesítünk, csakhogy ez igen nagy feladat, melyet a mai körülmények között csak kis mértékben lehet megoldani. Ami az ellátást illeti, itt most nem kell ígéretet tennünk. Mi már itt a cselekvés terén vagyunk. Feladatunk az, hogy állami segélyek nélkül, amennyire emberileg lehet, természetbeni járandósághoz juttassuk a tisztviselőket. Eziránt a tárgyalások folyamatban vannak, sőt már ezen túl vannak, mert bizonyos kincstári birtokokon a termelést már megkezdtük. Ez azonban csak elenyésző csekély része lehet a szükségletnek. Nekünk rekvirálásokkal, a központok közreműködésével kell az élelmiczikkeket előteremtenünk, hogy ezekhez a tisztviselők árdrágítás nélkül, — sajnos, még mindig drágán — de mégis természetben jussanak hozzá. Meskó Zoltán: Az a kár, hogy az árdrágítókat nem kötötték fel! Wekerle Sándor ministerelnök: A felkötés mesterségét a t. képviselő urnak hagyom. Meskó Zoltán: Szívesen vállalom. Wekerle Sándor ministerelnök: Mi komolyan foglalkozunk a dolgokkal. Mi mindent elkövetünk, de ilyen detailokba mégsem bocsátkozhatom, pl. a beszerzési csoportokat illetőleg. Méltóztassék elhinni, minden egyes helyen másképen kell a kérdést megfogni. Épen azért nem lehet a beszerzési csoportokat mellőzni, melyek szervezve vannak. Lehet, hogy némely helyen beváltak, lehet, hogy másutt nem váltak be. Ugy kell dolgozni, hogy beváljanak és hogy segédeszközei legyenek a természetbeni beszerzésnek. (Helyeslés.) A t. képviselő ur külön említi fel a dijnokokat. Mi minden állami alkalmazotton egyformán kívánunk segíteni és egyforma elbánásban kívánunk mindenkit részesíteni. Kérem, méltóztassék e válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fényes László : T. képviselőház! Őszintén sajnálom, hogy a ministerelnök ur válaszát nem vehetem tudomásul, meit épen azt kívántam, hogy n-3 segítsék a tisztviselőket, hanem ellátásukat tekintsék állami feladatnak, és mondják azt, hogy : »neked ennyi a fizetésed és ennyi járandóságod. Ennyi lisztet, ennyi zsirt, ennyi ruhát, ennyi vásznat kapsz«. Ezt meg lehet csinálni. Kern mondom, hogy a szervezés könnyű. Én bátor vagyok a t. házat figyelmeztetni, hogy előbb-utóbb rá fognak menni erre kényszerűségből, de attól félek, hogy akkor már késő lesz. Ha továbbra is foltozgatni fognak
