Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-790
262 790. országos ülés 1918 június 3-én, szerdán. árakra számíthatnak, a mezőgazdaság óriási fellendülést vehet. (Igaz ! ügy van!) Itt van másrészről pl. Lengyelország kérdése. Orosz-Lengyelország az utóbbi időben nyersterményt bevivő terület volt. Gondolja-e valaki, hogy ez a helyzet megmarad, amint Orosz-Lengyelország elválik a nagy orosz birodalomtól ? Gondolja valaki egyfelől, hogy az a nagy lengyel ipar, amely mesterséges képződmény volt, amely kizárólag annak köszönte kifejlődését, hogy az orosz piaczon monopolisztikus állást foglalt el és amely a háború folytán óriási pusztulást szenvedett, a maga egész erejében újból helyre fog állani ? Másrészt nem jogosult-e a feltevés, hogy a lengyel mezőgazdaság igen nagy fellendülést fog venni ? Ugy hogy meg vagyok róla győződve, a leghibásabb következtetésekre jutunk Lengyelország gazdasági jelentősége iránt a jövőre nézve, hogyha a múltra vonatkozó statisztikai adatokból következtetünk. De itt van az a változás, amely Romániában is beállott. (Halljuk! Halljuk!) Hiszen Romániának ekszportképességét, ha netalán Besszarábia csakugyan állandóan egyesül Romániával, Besszarábia odacsatolása lényegesen fokozni fogja, (Igaz ! Ugy van !) Mondom, ezek mind olyan szempontok, amelyeket a legnagyobb mértékben figyelembe kell venni és amelyekre nézve a leghatározottabban ki kell már ma fejeznünk, hogy reánk nézve a német birodalommal való gazdasági szövetség nem csupán csak akkor előnyös, de azt mondom : csak akkor elfogadható, csak akkor lehetséges, ha nem jár együtt oly nagy gazdasági területbe való beolvadással, amely területnek nyersterményekre nézve feleslege van, mert ebben az esetben a szövetségre lépett nagyhatalmak mezőgazdasága ennek a szövetségnek teljesen áldozatul esik. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Már — pedig ez nézetem szerint súlyos hiba volna a Német birodalom és Ausztria részéről is, de egyenesen katasztrofális jelentőségű volna a magyar állam részéről ; (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) ugy hogy nézetem szerint feltétlenül szükséges, hogy annak a kérdésnek elbírálásánál, vájjon a német birodalmon, Ausztrián és Magyarországon kivül csatlakozzék-e valaki és ki csatlakozzék ehhez a szövetséghez : a magyar állam vétójoga feltétlenül megóvassék. (Élénk helyeslés.) Ennek teljesen a monarchia hozzájárulásától kell függnie, s megint a monarchia két állama között olyan megállapodásnak kell létesülnie, melynél fogva a két állam bármelyike e vétójoggal élhessen és ez a vétójog megálljon. De másodszor meg kell mondanunk nyíltan már ma német szövetségesünkkel szemben : nem kell belemenni bizonyos homályosságok meghagyásába ; nem kell engedni, hogy a német birodalom közvéleményében olyan felfogások kapjanak lábra és nyerjenek tért, mint hogyha ez a szövetség csakugyan olyan mezőgazdasági területek beolvasztásával járhatna együtt, amelyek az ipari, kereskedelmi és városi fogyasztó lakosságra nézve a vüágpiacz olcsó árait jelentenék a nyersterményekre nézve. Nem szabad engedni, hogy lábrakapjon ez a tévhit azért, mert akkor, ha egyszer rákerül a sor az egyes konkrét esetekben a meglevő vétójognak gyakorlatára, először is e jog gyakorlása nagyon meg lenne nehezítve ; másodszor pedig járna annak gyakorlása olyan óriási ódiummal, amely megint ősi szokás szerint Magyarországra háramolnék (Ugy van!) és rontaná azokat a nagy erkölcsi és politikai előnyöket, amelyeket ettől a szövetségtől várunk. (Ugy van! Ugy van!) Itt megint óvok mindenféle általánosítástól és mindenféle jelszavakon való lovaglástól. Mindabból, amit kifejteni szerencsém volt, a világért sem következik az, hogy mi a tőlünk keletre és délkeletre eső gazdasági export-területeknek fontos gazdasági előnyöket ne adhatnánk. Hiszen a kérdéseket speczaliználni kell; lesznek igen fontos egyes oly termények, amelyeknél mezőgazdaságunk minden sérelme nélkül adhatunk jelentékeny kedvezményeket. Én most egyet akarok például említeni: itt van a tengeri kérdése. Nézetem szerint a mi mezőgazdaságunk ma már eljutott az intenzivitásnak arra a polczára, hogy a magyar mezőgazdaságnak nem érdeke az, hogy túlságosan megdrágítsuk a tengerit, ugy hogy itt volna pl. egy czikk, amelylyel, mondjuk, Romániának tetemes gazdasági előnyt lehet nyújtani a mi mezőgazdaságunk minden károsítása nélkül. Ismétlem tehát, hogy ez nem azt jelenti, hogy mi ridegen elzárkózzunk és ott se adjunk gazdasági előnyöket oly területeknek, amelyekkel az összeköttetés reánk nézve hasznos lehet, ahol ezt saját érdekeink veszélyeztetése nélkül megtehetjük,de magába ebbe a szövetségbe, amely messzemenő specziális, preferencziális előnyök nyújtására irányul, csak oly területeket vehetünk fel, amelyeknek hozzávaló csatlakozása az egész szövetséges területnek mezőgazdasági import-terület jellegét nem rontja,. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezek voltak azok, miket a magam részéről megjegyezni kívántam, örömmel üdvözlöm a megindult tárgyalásokat és meg vagyok győződve, hogy ha ezeket a tárgyalásokat egyfelől azzal az erős akarattal viszszük, hogy azok eredményre vezessenek, de másfelől azzal a köteles nyíltsággal is, (Elénk helyeslés.) amely régi hű szövetségesekkel szemben magától értetődik ; ha már ma reámutatunk ezekre a momentumokra ; ha ma kellő nyomatékkal hangsúlyozzuk azt, hogy Németország részéről is erkölcsi lehetetlenség volna azt kívánni, hogy a magyar mezőgazdaság kizsákmányoltassa magát, (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) mondjuk, Románia kedvéért; ha rámutatunk arra, hogy ez mennyire czélttévesztett, abszurd dolog volna gazdaságilag is, de politikailag is (Ugy van ! Ugy van ! jóbbfelol.) és hogy a német birodalomnak is mennyire az az érdeke, hogy ez e. szövetség speczialiter épen Magyarországot gazdaságilag is erősítse, erkölcsileg is kielégítse, (Élénk helyeslés