Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-777
777. országos ülés 1918 április 23-án, kedden. 17 íejezést adjak annak az elismerésnek, amelylyel a lemondott külügyminister ur sikeres, nagyszabású működése, gondolom a magyar parlament nagy többsége részéről találkozott. (Igaz! Ugy van!) De szükségesnek tartom a felszólalást azért is, mert lényeges közérdek fűződik annak konstatálásához, hogy a külügyminister személyében beállott változás nem jelent és nem jelenthet politikai irányváltozást. (Igaz ! Ügy van !) Ebben a tekintetben garancziát nyújthat nekünk az uj külügyminister személye is, aki egyfelől teljes biztosítékot nyújt abban a tekintetben, hogy a mi egész háborúnknak defenziv jellegét magáévá teszi, s az első alkalmat a becsületes és tisztességes békére meg fogja ragadni, — hiszen ne felejtsük el, hogy a mi hatalmi szövetségünknek első nyomatékos lépése a béke érdekében még az ő külügyministersége alatt történt — de aki másfelől teljes garancziát nyújthat az iránt is, hogy rendületlen hűséggel ragaszkodik ahhoz a szövetséghez, amelyhez nézetem szerint ragaszkodnunk kell, nemcsak ennek a reánk kényszeritett nagy mérkőzésnek diadalmas befejezéséig, de azontúl is, mert a német birodalommal való állandó szövetségi viszony kell, hogy az osztrák-magyar monarchia külügyi politikjának állandó sarkpontja bgyen. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a jobbközépen.) Felszólalásomnak kizárólagos czélja az volt, hogy ezeket az igazságokat megállapitsam. (Elénk helyeslés.) Elnök : Napiiend előtti felszólalás keretében felvetett kérdés vita és házhatározat tárgyát nem képezheti. A ministerelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök: Gróf Tisza István felszólalása engem arra indit, hogy az általa a külügyministeri személyében történt változással kapcsolatban mondottakat részben kiegészítsem. (Halljuk ! Halljuk !) Tudva van az, hogy Felséges királyunknak trónralépése óta mindig az volt a törekvése, hogy a békét és pedig a népek közti általános békét létre hozza. (Éljenzés.) Minden alkalmat figyelemmel kisértetett és soha egyetlen alkalmat sem mulasztott el, amely kiindulási pontul szolgálhatott volna arra, hogy ezt a czélját elérhesse. Ebbeli törekvésében mindig a szövetségeseivel való egyetértés és különösen a német birodalommal való eg3>-etértés vezette. Különböző kísérletek történtek a tekintetben, hogy ezt a jó egyetértést megbontsák, ö felségének egy levelét is felhasználták, valótlan színben tüntet vén fel azt arra, hogy ezen eg3^ez3éget meghiúsítsák, megnehezítsék. Nekem személyes alkalmam volt meggyőződni ezen levél betekintése által arról, hogy ez valótlanság. Meggyőződtem arról, hogy ez a levél nem tartalmaz semmit a béketörekvéseken kívül, amelyek a német birodalommal egyetértőleg történtek. A szövetség ellen a legkisebb sértelem sem történt vele és hogy annak a külügyminister által ratifikált szövege a valódi. KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. xxxix. KÖTET. Midőn ezt a képviselőháznak tudomásul adom, magam is azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy a mi külügyi politikánk irányára nézve abszolúte semmi változás nem állott és nem állhat be. A külüg3 T mirnster ur lemondásának indoka az, hegy hosszabb idő óta azon nézetben volt, hogy nem birja Ö felségének teljes bizalmát oly mértékben, amint azt ő szükségesnek vélte nagy feladatai gyakorlására. Ez külügyi politikánkban változást abszolúte nem jelent és szövetségeseinkkel, különösen pedig a német birodalommal, teljes egyetértésben fogmik eljárni. Ezen iránynak garancziája abban rejlik, hogy a fejedelemnek hasonló érzelmein ós törekvésein kívül ez a népeknek és elsősorban egész Magyarországnak változatlan meggyőződésébsn gyökerezik. (Helyeslés.) Elnök: Következik a napirend tárgyalása, t. i. a további teendők iránti intézkedés. Mielőtt azonban a legközelebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozó javaslatomat megtenném, méltóztassanak megengedni, hogy mivel holnap interpellácziós nap van, elsősorban az interpellácziós-könyv olvastassék fel. Mihályi Péter jegyző: Tisztelettel jelentem a háznrk, hogy Ráth Endre képviselő ur halasztást nyert a belügy-, kereskedelem-, földmivelés- és közélelmezési minister urakhoz intézett interpellácziójának előterjesztésére a székelység helyzetének sürgős orvoslása tárgyában. Az uj abb bej egyzések a következők (olvassa) ; Eckhardt Vilmos, a zöldség-, főzelék- és gyümölcsforgalom szabályozása tárgyában a közélelmezési hivatalt vezető m. kir. ministerhez; Fráter Loránd, az 1915. évi III. t.-cz. hatályon kivül helyezése tárgyában a ministerelnök úrhoz ; Koszó István, a fegyvernélküli segédszolgálatos népfölkelő mezőgazdák közül a 42 évet meghaladó korban levők és az üdülő kórházakban elhelyezettek szabadságolása tárgyában a ministerelnök, a honvédelmi és földmivelésügyi minister urakhoz ; Polónyi Géza, a ezenzurával űzött visszaélések tárgyában az igazságügyministerhez ; Kun Béla, a rekvirálások tárgyában a ministerelnök úrhoz ; Kun Béla, a hősi halált halt katonák özvegyeinek és árváinak, valamint a rokkant katonáknak nyugdija, illetve járulékai tárgyában a ministerelnök úrhoz ; Ráth Endre, a köztisztviselők sürgős segélyezése ügyében az összministeriurnhoz ; Szabó István, a rekvirálások tárgyában a közélelmezési ministerhez. Elnök : Leszek bátor megtenni javaslatomat a legközelebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozólag. Tisztelettel javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését holnap, szerdán, április hó 24-én d. e. 10 órakor tartsa és annak napirendjére a további 3
