Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-786

786. országos ülés 1918 UK jelen törvény alapján megállapított jövedelme 8000 koronát meg nem halad, kiskorú gyermekeit vagy törvényes kötelezettség alapján más hozzá­tartozóit saj%t háztartása körében eltartja, ez esetben a jövedelemadónak az előző szakaszban foglalt tételei — az állami, köztörvényhatósági és községi alkalmazottak illetményei után járó adók kivételével — mérséklendők egy fokozattal két vagy három ily családtag két fokozattal, négy vagy ennél több ily családtag eltartása esetében.« Tehát már ez a törvény, amely ezelőtt egy deceniummal keletkezett, 8000 korona esetében a kedvezményt statuálta. Ez a törvény azonban ezen alakjában nem lépett életbe. Ma azonban az az összeg, amely akkor 8000 korona volt, a pénz­érték sülyedése folytán sokkal kisebb összeget jelent. Amikor én 1916-ban a jövedelemadó javas­lat tárgyalásánál ezzel a kérdéssel előálltam,, tulaj donképen két ellenvetésre akadtam. Az egyik az akkori pénzügyminister urnak, Teleszky János­nak, az az ellenvetése volt, hogy ő kisebb skálánál akarja a szocziális vivmányt életbeléptetni. A másik Hegedüs Lóránt előadónak az a megjegy­zése volt, hogy technikai nehézségek vannak ennek megvalósitása körül. Már akkor kifejtettem, hogy e technikai nehézségeket nem látom fennforogni, miután épen az 1909-iki X. törvénczikk 30-ik §-a gondoskodik arról, hogy az adózók háztartásaik szerint összeirassanak. Az 1909-ik X. törvény­czikk 30. §-a azt mondja, hogy : »az általános adó­kivetés meginditásakoT s a pénzügyminister által megállapított módon és időben tartozik minden háztartás feje a közös háztartásába tartozókat név és a kiskorúakat még kor szerint is felsorolni.« Tehát minden háztartás a saját tagjait eviden­cziában kellett, hogy tartsa és igy technikai ne­hézség ennek a kérdésnek megoldása szempontjá­ból nem létezik. Miután ily nehézség nincs, szo­cziális szempontból pedig egyenesen kötelesség, hogy a magyar törvényhozás megmutassa szim­pátiáját — mert hiszen sokat nem jelent a kér­dés — a több gyermekkel biró családok iránt kell, hogy ebben a képviselőházban végre utat törjön magának a szocziális meggyőződés, hogy igenis a gyermekek száma az adózás kérdésébe is beleszóljon. (Helyeslés balfelől.) A gyermekhalandó­ság szempontjából, a születések szempontjából, a magyar nemzeti politika szempontjából (Helyeslés balfelöl.) elengedetetlen kötelesség, hogy a háború negyedik esztendejében, ilyen rettenetes szenvedé­sek után, amelyeket egyes családok gyermekeik­kel együtt viselnek, a magyar törvényhozás mu­tassa meg a maga rokonszenvét a sokgyermekes családok iránt. A képviselőház tulajdonképen 1916-ban, mikor még a Tisza-kormány pénzügyministere állott itten, abban a felfogásban volt, hogy az agglegényadónak ós a gyermekkedvezménynek kérdése egy aktussal intézendő el. Mikor én ebben a kérdésben felszólaltam, akkor a ház Hegedüs Lóránt tisztelt akkori előadó ur in­dítványára egy határozatot hozott, melyben azt ájus 16-án, csütörtökön. 223 mondotta ki, hogy a kormány utasittatik arra, hogy a jövedelemadóról szóló törvénynek a béke helyreálltával való végleges kialakítása alkal­mával oly intézkedést vegyen fel, mely a család­tagok nagyobb száma esetén adók csökkentését, az egyedül állóknál pedig az adótétel emelését viszi keresztül. Ez az utóbbi most e javaslatnál bekövetkezett, csak az előbbi hiányzik belőle. Igaz, hogy az akkori pénzügyminister ur elfo­gadta a javaslatot a háború utánra, amidőn a béke helyreáll, de a béke még nincs itt, az agglegényadó azonban már itt van. B. Podmaniczky Endre: Az a jó, hogy az agglegényadó itt van. Bródy Ernő: Jó, semmi kifogásom sincs ellene, hiszen magam javasoltam, de ugyanakkor, amikor az agglegények megadóztatnak, a gyer­mekek számához képest kérem az adótételek mérséklését is. (Helyeslés a baloldalon.) Azt hi­szem, ez logikus és erre az álláspontra helyez­kedett a t. ház is, amikor kimondta, hogy a jövedelemadóról szóló törvénynek a béke helyre­álltával való végleges kialakítása alkalmából megteremtette azt a gyermekekre vonatkozólag, de nem teremtette meg az agglegényekre vo­natkozólag. Ne gyakoroljuk a kivételes intéz­kedéseket csak az egy irányban, hanem minden irányban. Ha beállott az az időpont, amikor az agglegényadó behozható, akkor beáll az az idő­pont is, amidőn a gyermekkedvezmény is meg­adható. Ez nem nóvum, már benne van az 1909 :X. t.-cz.-ben is, ahol azonban csak 8000 koronánál van meg. Miután a tisztelt ház maga is arra az álláspontra helyezkedett, hogy ez a kérdés együttesen intéztessék el s miután nem kell hangsúlyoznom azt, hogy azóta a pénzértékek sülyedésével milyen eltolódás állott be, azt hiszem, elérkezett végre a legutolsó időpontja annak, hogy a magyar törvényhozás megmu­tassa szivét a gyermekek iránt, elérkezett a leg­utolsó ideje annak, hogy a magyar törvény­hozás pártkülönbség nélkül egyesüljön végre egy szocziális szempontban. (Helyeslés a baloldalon.) Be fogom tehát adni módosításomat. Az összeget 10.000 koronára tettem, mely szerint 10.000 korona jövedelemadó esetén a család­tagok száma szerint mérséklendők az adótéte­lek. Amilyen intranzigens híve vagyok a vá­lasztójognál a megegyezés ellenes álláspontnak, épen olyan mértékben helyezkedem e téren a tökéletes megegyezés, sőt az alku álláspontjára. (Derültség a jobboldalon,) Ha a pénzügyminister ur az összeget bár­milyen szempontból nem tartja megfelelőnek, méltóztassék oly összeget felvenni, melyet meg­felelőnek és elfogadhatónak tart. De nagyon szeretném, ha a magyar törvényhozás párt­különbség nélkül arra az álláspontra helyez­kednék, hogy amikor itt egy ilyen törvény­javaslat tárgyalásáról van szó, amikor itt fel­emlittetik a szocziális kérdés, a gyermekek kér-

Next

/
Thumbnails
Contents