Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-777

777. országos ülés 1918 április 23-án, kedden. 15 programmjának lényegesebb pontjai nem tudtak végrehajtás alá kerülni, nem teszek ezért szemrehányást, még fel sem sorolom, de a volt kormánynak tagjai között is látom azon férfiakat, akikben én bizom, hogy meg fogják találni a kibontakozásnak azon módját, amely végre megérteti a nemzet ellenségeivel is azt, hogy mikor veszélyben a haza, akkor egységes a magyar! Ez volt felszólalásom indoka. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: T. ház! Mielőtt továbbmennénk, méltóztassék megengedni, hogy egy rövid megjegyzést tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Mikor Polónyi Géza képviselő ur a ház engedélye alapján megkezdte felszólalását, én nem akartam őt félbeszakítani, azért utólag reflektálok azokra, amiket ő felszólalása elején mondott. A képviselő ur ugyanis szóvátette az ő felszólalására vonatkozó eljárásomat s azt állította, hogy neki nincs szüksége a ház külön engedélyére, hanem képviselői jogon felszólalhat. A t. képviselő ur itt tévedésben van. (Ugy van! a jobboldalon.) A képviselő urak itt a képviselőházban felszólalhatnak minden külön engedély nélkül: először akkor, ha valamely tárgy napirendre van kitűzve, másodszor akkor, amikor a házszabályok kifejezetten megengedik a képviselői felszólalásokat. A kormány lemondása nem napirendi tárgy (Mozgás.) és nem is tartozik azok közé a bejelentések közé, amelyekhez a házszabályok értelmében a képviselők hozzászólhatnak. Kifejlődött azonban az, a nézetem szerint is helyes gyakorlat, hogy valahányszor kormány bemutatkozott és gyakran ha lemondott is, a ház engedélyével az egyes pártok vezető emberei — ez a gyakorlat — felszólaltak, hozzászóltak. (Ugy van!) Ez a gyakorlat természetesen nem zárja ki — nem zárta ki a múltban sem — hogy a pártonkívüli képviselő urak részéről is a t. ház külön engedélye alapján történhessenek felszólalások. Csak azt voltam bátor tehát leszögezni, hogy eljárásom akkor, amikor »képviselői jogon« nem engedtem meg a t. képviselő urnak a felszólalást, de viszont a t. házat erre nézve nyomban megkérdeztem, ugy a házszabályok, mint a parlamenti gyakorlat értelmében történt és ezeknek teljesen megfelelt. (Igás / Ugy van!) Csak ezt akartam kifejteni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Most gróf Károlyi Mihály képviselő ur kivan hozzászólni a kormány lemondására vonatkozó bejelentéshez. Gondolom, a t. ház neki is megadja az engedélyt. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Károlyi Mihály: T. ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Őszintén szólva nem volt szándékom a mai napon felszólalni és respektálni kívántam a mostani krízist, felszólalásommal nem akartam azt semmiképen befolyásolni. Ha most felszólalok, teszem ezt azért, mert az előttem szólt t. képviselőtársam oly kérdéseket pendített meg, amelyeket szó nélkül nem hagyhatok, mert különben azt hihetné a t. ház, hogy hallgatásom hozzájárulásomat jelenti. Polónyi Géza t. barátom azt fejtegette, hogy a krízis tulajdonképeni oka az, hogy a kormány nem kapta meg a választásra szóló engedélyt. Ez a megállapítás megfelel a valóságnak, ezt én is aláírom, de a konzekvencziákat, amelyeket a t. képviselőtársam levont, egyáltalán nem tudom magamévá tenni. Nagy hibának tartom, hogy a lelépő kormány nem öntött tiszta bort a pohárba, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A kormány ugyanis mindig azt a látszatot keltette, sőt állították a kormány különböző lapjai is, hogy igenis megvan néki 0 felségének a felhatalmazása, hogy a házai feloszlathatja. Erre hivatkozott az igazságügyminister ur többször, aki azt mondotta, hogy igenis a házfeloszlatási engedély a kormány zsebében van. (Ugy van!) Ezt mindnyájan hittük és ebben a íriszemben támogattuk a kormányt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nekünk az volt a felfogásunk és ellentétben Polónyi Géza t. barátommal, ma is az a felfogásunk, hogy egy kisebbségi kormány nem állhat fenn, ha a feladatot, amelylyel meg van bízva, nem tudja keresztül vinni a képviselőházban, mert akkor vagy meg kell kapnia a ház feloszlatására szóló engedélyt, vagy le kell mondania. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hock János: Mert különben Kristóffykormány! Gr. Károlyi Mihály: Tertium non datur. Polónyi Géza t. képviselő ur arra a törvényre hivatkozik, amely hozatott a háború legelején, amely a képviselők mandátumát meghosszabbította. Hivatkozott gróf Apponyi Albert t. barátom akkori beszédére, amely szerint azt mondta, hogy erkölcsileg lehetetlen a háború alatt a házat feloszlatni. T. ház! Először is konstatálom, hogy az erkölcsi lehetetlenség nem abban az értelemben van a törvényben felvéve. (Mozgás és ellenmondás.) Ezzel a szóval, tudtommal, nincs. (Ellenmondás.) De ha meg is van, a helyzet és a viszonyok azóta megváltoztak. Akkor senkinek nem volt tudata, hogy ez a háború eltarthat négy esztendeig. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mindenki abban a hitben és meggyőződésben élt, hogy legfeljebb hat hónapig tarthat a háború. Most egészen uj helyzettel állunk szemben. Tovább megyek. Ha ón, mint Polónyi t. barátom, azon az állásponton lennék, hogy a házat nem lehet feloszlatni a háború alatt, akkor ellene lennék annak, hogy egy kisebbségi kormány egyáltalán vállalkozzék kormányra. (Ugy van! a szélsobáloldalon.) T. barátom itt arra hivatkozik, hogy a megegyezés útját kellett volna keresni és ugy kellett volna a gordiusi csomót megoldani, ugy