Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-777

777. országos ülés 1918 április 23-án, kedden. 15 programmjának lényegesebb pontjai nem tudtak végrehajtás alá kerülni, nem teszek ezért szemre­hányást, még fel sem sorolom, de a volt kor­mánynak tagjai között is látom azon férfiakat, akikben én bizom, hogy meg fogják találni a kibontakozásnak azon módját, amely végre meg­érteti a nemzet ellenségeivel is azt, hogy mikor veszélyben a haza, akkor egységes a magyar! Ez volt felszólalásom indoka. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: T. ház! Mielőtt továbbmennénk, méltóztassék megengedni, hogy egy rövid meg­jegyzést tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Mikor Polónyi Géza képviselő ur a ház engedélye alapján megkezdte felszólalását, én nem akartam őt félbeszakítani, azért utólag reflektálok azokra, amiket ő felszólalása elején mondott. A kép­viselő ur ugyanis szóvátette az ő felszólalására vonatkozó eljárásomat s azt állította, hogy neki nincs szüksége a ház külön engedélyére, hanem képviselői jogon felszólalhat. A t. képviselő ur itt tévedésben van. (Ugy van! a jobboldalon.) A képviselő urak itt a képviselőházban felszólalhatnak minden külön engedély nélkül: először akkor, ha valamely tárgy napirendre van kitűzve, másodszor akkor, amikor a házszabályok kifejezetten megengedik a képviselői felszólalásokat. A kormány lemon­dása nem napirendi tárgy (Mozgás.) és nem is tartozik azok közé a bejelentések közé, amelyek­hez a házszabályok értelmében a képviselők hozzászólhatnak. Kifejlődött azonban az, a nézetem szerint is helyes gyakorlat, hogy valahányszor kormány bemutatkozott és gyakran ha lemondott is, a ház engedélyével az egyes pártok vezető em­berei — ez a gyakorlat — felszólaltak, hozzá­szóltak. (Ugy van!) Ez a gyakorlat természe­tesen nem zárja ki — nem zárta ki a múltban sem — hogy a pártonkívüli képviselő urak ré­széről is a t. ház külön engedélye alapján tör­ténhessenek felszólalások. Csak azt voltam bátor tehát leszögezni, hogy eljárásom akkor, amikor »képviselői jo­gon« nem engedtem meg a t. képviselő urnak a felszólalást, de viszont a t. házat erre nézve nyomban megkérdeztem, ugy a házszabályok, mint a parlamenti gyakorlat értelmében történt és ezeknek teljesen megfelelt. (Igás / Ugy van!) Csak ezt akartam kifejteni. (Élénk helyes­lés a jobboldalon.) Most gróf Károlyi Mihály képviselő ur kivan hozzászólni a kormány lemondására vo­natkozó bejelentéshez. Gondolom, a t. ház neki is megadja az engedélyt. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Károlyi Mihály: T. ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Őszintén szólva nem volt szándékom a mai napon felszólalni és respektálni kívántam a mostani krízist, felszó­lalásommal nem akartam azt semmiképen be­folyásolni. Ha most felszólalok, teszem ezt azért, mert az előttem szólt t. képviselőtársam oly kérdéseket pendített meg, amelyeket szó nélkül nem hagyhatok, mert különben azt hihetné a t. ház, hogy hallgatásom hozzájárulásomat jelenti. Polónyi Géza t. barátom azt fejtegette, hogy a krízis tulajdonképeni oka az, hogy a kormány nem kapta meg a választásra szóló engedélyt. Ez a megállapítás megfelel a való­ságnak, ezt én is aláírom, de a konzekvencziákat, amelyeket a t. képviselőtársam levont, egyáltalán nem tudom magamévá tenni. Nagy hibának tartom, hogy a lelépő kor­mány nem öntött tiszta bort a pohárba, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A kormány ugyanis mindig azt a látszatot keltette, sőt állították a kormány különböző lapjai is, hogy igenis meg­van néki 0 felségének a felhatalmazása, hogy a házai feloszlathatja. Erre hivatkozott az igazságügyminister ur többször, aki azt mon­dotta, hogy igenis a házfeloszlatási engedély a kormány zsebében van. (Ugy van!) Ezt mind­nyájan hittük és ebben a íriszemben támogat­tuk a kormányt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nekünk az volt a felfogásunk és ellentétben Polónyi Géza t. barátommal, ma is az a fel­fogásunk, hogy egy kisebbségi kormány nem áll­hat fenn, ha a feladatot, amelylyel meg van bízva, nem tudja keresztül vinni a képviselőház­ban, mert akkor vagy meg kell kapnia a ház feloszlatására szóló engedélyt, vagy le kell mon­dania. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hock János: Mert különben Kristóffy­kormány! Gr. Károlyi Mihály: Tertium non datur. Polónyi Géza t. képviselő ur arra a tör­vényre hivatkozik, amely hozatott a háború legelején, amely a képviselők mandátumát meg­hosszabbította. Hivatkozott gróf Apponyi Albert t. barátom akkori beszédére, amely szerint azt mondta, hogy erkölcsileg lehetetlen a háború alatt a házat feloszlatni. T. ház! Először is konstatálom, hogy az erkölcsi lehetetlenség nem abban az értelemben van a törvényben felvéve. (Mozgás és ellen­mondás.) Ezzel a szóval, tudtommal, nincs. (Ellenmondás.) De ha meg is van, a helyzet és a viszonyok azóta megváltoztak. Akkor senki­nek nem volt tudata, hogy ez a háború eltarthat négy esztendeig. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mindenki abban a hitben és meggyőződésben élt, hogy legfeljebb hat hóna­pig tarthat a háború. Most egészen uj helyzet­tel állunk szemben. Tovább megyek. Ha ón, mint Polónyi t. barátom, azon az állásponton lennék, hogy a házat nem lehet feloszlatni a háború alatt, akkor ellene lennék annak, hogy egy kisebbségi kormány egyáltalán vállalkozzék kormányra. (Ugy van! a szélsobáloldalon.) T. barátom itt arra hivatkozik, hogy a megegyezés útját kellett volna keresni és ugy kellett volna a gordiusi csomót megoldani, ugy

Next

/
Thumbnails
Contents