Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-785
18 május 15-én, szerdán 210 785. országos ülés 19. borút, vagy ha nem is prononszirozott háborút, de nagy gazdasági ellentéteket csinálni, provokálni anélkül, hogy az ember ne fegyverkezzék, tulajdonképen lehetetlen. De, t, képviselőház, az az egész programmá nem más, mint a régi reczept, amely a kolonializálódásoknál oly gyakran látható, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ez a bizonyos penetration pacifique, amelynek programmja mindenkor és mindenütt az, hogy először gazdaságilag, azután katonailag, azután pénzügyileg, vagy fordított sorrendben, mindegy, de végül politikailag ráüljenek az állam nyakára. A kis játékokat megengedik annak, megengedik, hogy különböző vitézkötésben járjanak vagy turbánokban, de önállóságról nincsen szó. (Ugy van! Taps a bal- és szélsőbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Farkas Pál: Ez az angol-rendszer! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Laehne Hugó: Az ép ugy tesz! Fütyülök az angolokra! Nem kell se angol, se német! Magyarok vagyunk. Holló Lajos: Nekünk mindegy, a független Magyarországot akarjuk! (Zaj. Elnök csenget.) Kun Béla: Nem akarunk gyarmat lenni. Elnök: Csendet kérek. Gr. Károlyi Mihály: Mi, t. ház, ezzel a programmal szemben a teljesen önálló, független Magyarországot akarjuk. (Ugy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos: Ennek ideje következik! Gr. Károlyi Mihály: Mi gazdaságilag, politikailag, katonailag független államot akarunk. (Zaj a jobboldalon.) Egy hang (a jobboldalon.) : Dolláralapon ! Laehne Hugó: A dollárokat is magyarok adták. Kun Béla: Magyarok, akiket kiüldöztek! Lovászy Márton: Az nem sópőnz! Gr. Károlyi Mihály: Természetes, én az egyéni nézetemet mondom el. Ha az egész világ vagy csak egész Európa is a szabadkereskedelem rendszerére térne át, akkor természetesen az önálló vámterület követelése és a vámsorompók felállítása, nézetem szerint, nem volna sem okos, sem helyes, de addig, amig ez be nem következik, bogy csak én igyam meg ennek a levét, csak én nyissam ki a sorompót, a többi meg bezárja, ezt a gazdasági politikát én soha alá nem fogom irni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Eddig a 67-es képviselők és pártok voltak azok, amelyek a közös vámterület hivei voltak. Most a 67-es—48-as párt, nem tudom, hogy a közös vagy a külön vámterület hive-e. Mindenesetre azt ajánlom a 67-es—48-as pártnak, (Mozgás.) hogy változtassa meg a nevét. (Mozgás és zaj.) Elnök: Kérem, ne zavarják a képviselő urat folytonosan közbeszólásokkal. Gr. Károlyi Mihály: Változtassa meg a nevét és hagyja el az igen nehezen megérthető 67-es 48-as jelzőt legalább és vegyen fel egy uj nevet, az is egy évszám, kösse nevét az 1871-iki évszámhoz, (Mozgás.) mert hiszen, amit önök akarnák, az egy modern »TJnita Grermania« folytatása, tessék felvenni az »Unita Germania« évszámítását és tűzzék ki a 7l-es évszámot, ez felel meg önöknek. (Mozgás.) Mert az, amit önök akarnak, az az »IJnita Germania« ujabb proczesszusa, de nem a germán faj egyesítése, hanem mindazok egyesülése, akik hajlandók a germánok rabszolgájává lenni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon, ellenmondás és felMáltások a jobboldalon: A németele mentettek meg a felosztástól!) Laehne Hugó : A mi katonáink véreztek érte. Gr. Károlyi Mihály: T. képviselőház! Ezen gazdasági politikai és katonai kérdésektol eltekintve, a tegnapi és mai lapok különösen azt is felhozták, hogy ezekben a tanácskozásokban nemcsak Közép-Európának, illetve az uj szövetségnek alapjai lettek megbeszélve, hanem megbeszélés tárgyát képezték a hadiczélok, melyek preczizebben lettek megbeszélve és különösen a lengyelkérdés. (Ellenmondások.) Én csak a lapokat czitáltam. Laehne Hugó: A bécsi lapok hozták! Gr. Károlyi Mihály: A ministerelnök ur lesz majd szives ezt megezáfolni és nagyon fogok örülni,, ha mindaz, amit a lapok hoztak, nem igaz. Én fogok annak legjobban örülni. Lengyelországnak Galicziával való egyesítéséről volt szó, — én csak a lapokra hivatkozom, azután szó volt Bosznia és Herczegovinának Magyarországhoz való csatolásáról. Ezekre a kérdésekre is kérem, legyen szives a ministerelnök ur választ adni, mert hiszen ami itt fontos, az abban áll, hogy tudjuk, tulajdonképen miről van szó. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Akkor, amikor az egész világ át van hatva a demokratikus eszméktől; mikor az egész világ tiltakozik az ellen, hogy titkos diplomáczia működjék; mikor az egész világ azt mondja, hogy a népeket nem lehet a diplomaták által egymástól elválasztani: akkor szükséges és követeljük, hogy itt teljesen tiszta képet lássunk és hogy megelőzőleg és nem utólagosan, hanem már most tudjuk, miről van szó. Tessék ezeket a kérdéseket ide a ház elé hozni, mert róluk itt kell deliberálni. Interpelláczióm első részét ezzel befejeztem, t. i. azt, melylyel fel akartam kérni az igen tisztelt ministerelnök urat, legyen szives bennünket tájékoztatni mindezen kérdésekről, hogy milyen stádiumban vannak, hogy ott tulajdonképen mi folyik, hogy az újsághírek mennyiben felelnek meg a valóságnak, mennyire hivatalosak, mennyire nem. Áttérek interpelláczióm második témájára, mely tulajdonkép látszólag nem szervileg kapcsolódik bele, de gondoltam, hogy mivel ez is a külpolitikához tartozik, helyes, ha ezt is itt,
