Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-785

785. országos ülés 1918 május 15-én, szerdán. 185 kat, munkájuk verejtékesen szerzett eredményét, menekültek egy szál ruhában, ott hagyták minde­nüket és kivándoroltak, menekültek Magyar­országba, amikor hónapok múlva visszamentek, elpusztulva találták mindenüket. És azóta mit kaptak ? Jöttek a kormányok és kaptak Ígére­teket, járt ott ministerelnök, jártak ott ministerek, különböző biztosok, kormánybiztosok, főispánok és leszámítva a rövid idő előtt letűnt kabinetnek egy-két emberét, akik gyakorlati érzékkel, székely hozzáértéssel igyekeztek segíteni, nincs senki, aki valamit tenne. A háború rendkívüli körülményei rendkívüli intézkedéseket kivannak a székely lakosság érdekében. A székelység harczi dicsősé­géről, vérével teljesített munkájáról és kazafiságá­ról csodákat kellene írnia a krónikának és annyi pusztulás, megaláztatás és megkinoztatás után nem lehet oda dobni a jövő-menő kormányok egy­szerű kísérleti politikájának. (Ugy van! a szélső­baloldalon.) Hallottunk már segélyekről, gyors­segélyekről, szerszámsegélyekről, kártérítésről, min­denről a világon és ma is ott tartunk, másfél évvel a székely lakosság visszatérése után, specziálian az én megyémben, Háromszék megyében, hogy ma is a kármegállapitásokat épen hogy befejez­ték, de a kiutalásokat nem eszközölték, vagy csak igen csekély mértékben. Méltóztassék elképzelni, mit jelent ez, amikor sürgős segítségre van szükség, akkor azokat az embereket, akik tisztán csak szakkérdésekkel fog­lalkoznak elkergetik, megvonják a bizalmat azok­tól, akik már kipróbált erők, elmennek a biztosok, főispánok, csak azért, mert politikai kérdésekben az uj rezsimnek vagy megyebeli ekszponenseiknek nem tetsző személyiségek. Mi lett volna akkor, ha azokat a károkat mindjárt az első időben teljes összegükben ki tud­ták volna fizetni. Mit ér az most a sok huzás-halasz­tás után, amikor az árak, az iparczikkek, az áruk értéke tízszeresre, százszorosra elmélkedett ; így ma csak alamizsna amit nyújtanak és ezt is csak elkésve adják annak a földnek s népének. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Előző interpellácziómban voltam bátor rá­mutatni, hogy rendkívüli segítő eszközökre lenne szükség. Lássák be végre a kormányok, hogy a mi­nisteriumnak teljhatalmú kiküldöttjére van szük­ség, akik a ministeriumnak megfelelő közegeivel, informátoraival érintkezésbe lépve, mint legfőbb fórum az intézkedés minden fegyverével legyenek felruházva lent a helyszínén. Igen nagy baj, hogy ma, az oláh betörés után két évvel még mindig csak elvi alapokon állnak, még mindig konferen­cziáznak, de facto azonban tényleges segítés nem történt. Kifosztottak minket a románok, elvittek , mindent, amit lehetett. Ott volt a katonaság óriási mértékű átvonulása az erdélyi részeken, ha ott helyben méltóztatnak megnézni, (Felkiáltások a baloldalon ; A németek !) nem akartam megnevezni, de méltóztassék megnézni a helyszínén, hogy hogyan áll a dalog. A kórházak ott állanak egy lepedő, egy ing, egy papucs nélkül, az orvosok műszerek KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIX. KÖTET. nélkül, felszerelések nélkül, az iskolákban felszed" ték a padozatot, a padokat elvitték, a táblákat, a kerítéseket kidöntötték, mindent, amit fel lehe­tett égetni, elpusztítottak. A székety szülők magyarországi iskolákba küldik gyermekeiket és gyászjelentéseket mutat­nak a székely szülők, siratják az iskolákban szer­zett betegségben elpusztult gyermekeiket. (Moz­gás.) Lehetetlen, hogy a kormányok ezt tovább nézzék. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Milyen kormányok ?) A Tisza István-kormányhoz fűződ­nek ezek. (Mozgás a jobboldalon.) De nem ez a kérdés. Nem politikát csinálok ebben a kérdésben ; székely kérdési tárgyalok, (Élénk helyeslés a bal­és a szélsőbaloldalon.) lehetetleu, hogy a kormányok gyengeségét tovább folytassák e téren. Kell, hogy a jövőben kellő erélylyel, sulylyal szembeszállja­nak abban a tekintetben, hogy az összes székely intézmények, tanitóképezdék, iskoláink, katonai nevolőintézeteink visszahelyeztessenek a székely vármegyékbe, hogy a szülők ott tarthassák gyer­mekeiket és szivük szeretetével melegített adomá­nyaikkal pótolják azt, amit az iskola nem nyújthat. Halljuk a székely támogatást, a felsegitést emlegetni és ha nem teszszük meg, hogy küldött­séggel járunk Budapesten, ha nem járulunk az egyes ministerek elé, akkor nem számithatunk arra, hogy vetőmag, mezőgazdasági gépek, ipari segélyek szempontjából honorálják annak a vi­déknek kérelmeit. Elismeréssel kell adóznom a jelenlegi földmivelésügyi minister urnak, aki meg­tette, hogy sürgősen intézkedett, amikor kérel­meinkkel hozzá fordultunk. Azonban még mindig nincs minden megtéve; mert mig a szász vidékek, mert abban a szerencsében részesülnek, hogy mi­nisterképvíselőjük van, el vannak látva a mező­gazdasági gépek egész garmadájával, a székely vidékeken még ma sem tudjuk, mivel fogunk aratni és termésünket bevitetni. T. képviselőház ! Ott áll az ipar és a keres­kedelem. A központok egész országra szóló gene­rális intézkedései, tudjuk, hogy — hiszen az egész országnak érdekelt körei már szinte lázadásban vannak — micsoda Isten verését jelentik Magyar­országon ; de talán sehol sem annyira, mint épen az erdélyi vidékeken, amelyek messze esnek Buda­pesttől, amelyek érdekeit nincs, aki kellően kép­viselné a kormányban. A timár, a szűcs, a kala­pos, a csizmadia, az asztalos és az ipari foglalkozá­sok egész ármádiája nem képesek nyersanyaghoz jutni, mert a központ mindenre ráteszi a kezét s büntetéssel üldöznek mindenkit, (ügy van ! bal­felől.) Nem kapunk semmit a központoktól, ha csak külön-külön nem megyünk el a ministeriumba és az egyes emberek számára engedélyeket nem kunyorálunk és nem könyörgünk ki. (Ugy van! balfelől.) Tartozom elismerni, hogy a kereskedelmi minister ur minden alkalommal honorálja kéré­sünket ; de ha igy nem kunyorálunk az egyesek számára, akkor abszolúte nincs nyersanyag, nincs bőr, nincs fa, nincs vászon, nincs czérna, amivel az emberek odalenn ipart vagy kereskedelmet 24

Next

/
Thumbnails
Contents