Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-785

785. országos ülés 1918 május 15-én, szerdán. 185 kat, munkájuk verejtékesen szerzett eredményét, menekültek egy szál ruhában, ott hagyták mindenüket és kivándoroltak, menekültek Magyarországba, amikor hónapok múlva visszamentek, elpusztulva találták mindenüket. És azóta mit kaptak ? Jöttek a kormányok és kaptak Ígéreteket, járt ott ministerelnök, jártak ott ministerek, különböző biztosok, kormánybiztosok, főispánok és leszámítva a rövid idő előtt letűnt kabinetnek egy-két emberét, akik gyakorlati érzékkel, székely hozzáértéssel igyekeztek segíteni, nincs senki, aki valamit tenne. A háború rendkívüli körülményei rendkívüli intézkedéseket kivannak a székely lakosság érdekében. A székelység harczi dicsőségéről, vérével teljesített munkájáról és kazafiságáról csodákat kellene írnia a krónikának és annyi pusztulás, megaláztatás és megkinoztatás után nem lehet oda dobni a jövő-menő kormányok egyszerű kísérleti politikájának. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hallottunk már segélyekről, gyorssegélyekről, szerszámsegélyekről, kártérítésről, mindenről a világon és ma is ott tartunk, másfél évvel a székely lakosság visszatérése után, specziálian az én megyémben, Háromszék megyében, hogy ma is a kármegállapitásokat épen hogy befejezték, de a kiutalásokat nem eszközölték, vagy csak igen csekély mértékben. Méltóztassék elképzelni, mit jelent ez, amikor sürgős segítségre van szükség, akkor azokat az embereket, akik tisztán csak szakkérdésekkel foglalkoznak elkergetik, megvonják a bizalmat azoktól, akik már kipróbált erők, elmennek a biztosok, főispánok, csak azért, mert politikai kérdésekben az uj rezsimnek vagy megyebeli ekszponenseiknek nem tetsző személyiségek. Mi lett volna akkor, ha azokat a károkat mindjárt az első időben teljes összegükben ki tudták volna fizetni. Mit ér az most a sok huzás-halasztás után, amikor az árak, az iparczikkek, az áruk értéke tízszeresre, százszorosra elmélkedett ; így ma csak alamizsna amit nyújtanak és ezt is csak elkésve adják annak a földnek s népének. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Előző interpellácziómban voltam bátor rámutatni, hogy rendkívüli segítő eszközökre lenne szükség. Lássák be végre a kormányok, hogy a ministeriumnak teljhatalmú kiküldöttjére van szükség, akik a ministeriumnak megfelelő közegeivel, informátoraival érintkezésbe lépve, mint legfőbb fórum az intézkedés minden fegyverével legyenek felruházva lent a helyszínén. Igen nagy baj, hogy ma, az oláh betörés után két évvel még mindig csak elvi alapokon állnak, még mindig konferencziáznak, de facto azonban tényleges segítés nem történt. Kifosztottak minket a románok, elvittek , mindent, amit lehetett. Ott volt a katonaság óriási mértékű átvonulása az erdélyi részeken, ha ott helyben méltóztatnak megnézni, (Felkiáltások a baloldalon ; A németek !) nem akartam megnevezni, de méltóztassék megnézni a helyszínén, hogy hogyan áll a dalog. A kórházak ott állanak egy lepedő, egy ing, egy papucs nélkül, az orvosok műszerek KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIX. KÖTET. nélkül, felszerelések nélkül, az iskolákban felszed" ték a padozatot, a padokat elvitték, a táblákat, a kerítéseket kidöntötték, mindent, amit fel lehetett égetni, elpusztítottak. A székety szülők magyarországi iskolákba küldik gyermekeiket és gyászjelentéseket mutatnak a székely szülők, siratják az iskolákban szerzett betegségben elpusztult gyermekeiket. (Mozgás.) Lehetetlen, hogy a kormányok ezt tovább nézzék. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Milyen kormányok ?) A Tisza István-kormányhoz fűződnek ezek. (Mozgás a jobboldalon.) De nem ez a kérdés. Nem politikát csinálok ebben a kérdésben ; székely kérdési tárgyalok, (Élénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) lehetetleu, hogy a kormányok gyengeségét tovább folytassák e téren. Kell, hogy a jövőben kellő erélylyel, sulylyal szembeszálljanak abban a tekintetben, hogy az összes székely intézmények, tanitóképezdék, iskoláink, katonai nevolőintézeteink visszahelyeztessenek a székely vármegyékbe, hogy a szülők ott tarthassák gyermekeiket és szivük szeretetével melegített adományaikkal pótolják azt, amit az iskola nem nyújthat. Halljuk a székely támogatást, a felsegitést emlegetni és ha nem teszszük meg, hogy küldöttséggel járunk Budapesten, ha nem járulunk az egyes ministerek elé, akkor nem számithatunk arra, hogy vetőmag, mezőgazdasági gépek, ipari segélyek szempontjából honorálják annak a vidéknek kérelmeit. Elismeréssel kell adóznom a jelenlegi földmivelésügyi minister urnak, aki megtette, hogy sürgősen intézkedett, amikor kérelmeinkkel hozzá fordultunk. Azonban még mindig nincs minden megtéve; mert mig a szász vidékek, mert abban a szerencsében részesülnek, hogy ministerképvíselőjük van, el vannak látva a mezőgazdasági gépek egész garmadájával, a székely vidékeken még ma sem tudjuk, mivel fogunk aratni és termésünket bevitetni. T. képviselőház ! Ott áll az ipar és a kereskedelem. A központok egész országra szóló generális intézkedései, tudjuk, hogy — hiszen az egész országnak érdekelt körei már szinte lázadásban vannak — micsoda Isten verését jelentik Magyarországon ; de talán sehol sem annyira, mint épen az erdélyi vidékeken, amelyek messze esnek Budapesttől, amelyek érdekeit nincs, aki kellően képviselné a kormányban. A timár, a szűcs, a kalapos, a csizmadia, az asztalos és az ipari foglalkozások egész ármádiája nem képesek nyersanyaghoz jutni, mert a központ mindenre ráteszi a kezét s büntetéssel üldöznek mindenkit, (ügy van ! balfelől.) Nem kapunk semmit a központoktól, ha csak külön-külön nem megyünk el a ministeriumba és az egyes emberek számára engedélyeket nem kunyorálunk és nem könyörgünk ki. (Ugy van! balfelől.) Tartozom elismerni, hogy a kereskedelmi minister ur minden alkalommal honorálja kérésünket ; de ha igy nem kunyorálunk az egyesek számára, akkor abszolúte nincs nyersanyag, nincs bőr, nincs fa, nincs vászon, nincs czérna, amivel az emberek odalenn ipart vagy kereskedelmet 24