Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-785

178 785. országos ülés 191 után még Németországgal szemben sincs a gazdasági szerződés megkötve, lehetetlen volt egy, a jövőre szóló gazdasági szerződést kötni Romániával, ezért a jövőt illetőleg csak a régi gazdasági szerződést léptették életbe. Hát lehet, hogy a jövőben a vámpolitikának nem lesz olyan nagy jelentősége. Hiszen nagyon helyesen mondta itt múlt őszi nagy indemnitási beszédében Teleszky János igen tisztelt képviselőtársam, hogy a jövőben inkább a kompenzáczió fog szerepet vinni a gazdasági kicserélésnél és a vámok nem lesznek olyan fontosak. De őszintén szólva, az erdélyi gazdasági köröknek az volt a reményük, — különösen az iparosoknak és kereskedőknek — hogy a Romániával szomszédos területek bizonyos kiszélesített határforgalom keretében előnyökhöz fognak jutni. Én félek attól, hogy az erre vonatkozó előfeltételek a gazdasági szerződésekben megteremtve nincsenek, és bár a vasúti forgalomra vonatkozólag még nincs közzétéve a szerződés, félek attól is, hogy itt sem gondoltak arra, hogy vigyünk is ki íparczikkeket Romániába, hanem főleg azon igyekeztek, hogy a háború tartama alatt és a háború utáni esetleg szűkös viszonyok között, a romániai bevitel biztosittassék. Befejezem felszólalásomat, t. ház. (Halljuk.

1 Halljuk!) A Károlyi Mihály-párt és a Bizony Ákos-párt határozati javaslata olyanban konkludál, amihez minden géné nélkül hozzájárulhatok, mert sem a Károlyi-, sem a Bizony-párt programmjában nincs gyökere annak, hogy miért követelik elsősorban egy egységes konczepczióju adóprogramm előterjesztését és egy egj^séges konczepczióju adórendszer életbeléptetését. Ez a szakkörök általános kívánsága és ezt én mindenben helyeslem. Nem helyeslem azonban azoknak nézetét, akik azt hiszik, hogy a háború alatt csak toldozgatni, f oldozgatni lehet adórendszerünkön, mert négy háborús év után utóvégre is körülbelül tudhatja a pénzügyminister ur azt, hogy az előttünk lévő egypár hónapban, félévben vagy egy évben, ha egészen uj események nem következnek be, mily hadikiadásokra kell számitani s ennélfogva egy bizonyos aprokszimativ számítással előre meg lehet azt mondani, hogy a hadiköltségek kamatainak biztosítására mily adókra van szükség. Teleszky János igen tisztelt képviselőtársam kiemelte azt, hogy a tárgyalás alatt álló hadiadójavaslat nem lesz elegendő a hadiköltségek kamatainak biztosítására s hogy az állam még nem tett meg mindent, ami ehhez szükséges, kell tehát, hogy ezen kamatok biztosítására más adók is behozassanak. En is abban a reményben fogadom el a törvényjavaslatot, hogy a pénzügyminister ur a legközelebbi időben egy egységes adótervvel fog a ház elé lépni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik? Vitéz Győző jegyző: Eckhardt Vilmos ! Eckhardt Vilmos: T. képviselőház ! Az előttem felszólalt Gündisch Guidó, igen tisztelt képviselőtársam, kifogásolta azt, hogy a ministerelnök május 15-én, szerdán. ur által eredetileg beterjesztett törvényjavaslat indokolása nagyon sok részben hiányos, fogyatékos, túlságosan rövid. A magam részéről is kifogás tárgyává tehetem ezt, de nem adok csodálkozásomnak kifejezést efelett, mert hiszen ugy gondolom, hogy a ministerelnök ur, aki annak idején, mint a pénzügyi tárcza kezelője, a javaslatot beterjesztette, teljesen tisztában volt azzal az óriási érdeklődéssel, amelylyel a háznak legnagyobb része ez iránt a javaslat iránt viseltetni fog s ezért természetesen túlságosan nagy munkát az indokolás részletes kidolgozására nem vélt szükségesnek kifej teni. (Derültség.) Holott t. ház, az államháztartás zavartalan menetének biztosítására szolgáló eszközök között a magam meggyőződése szerint, egészen különálló hely illeti meg azokat az eszközöket, s ennek következtében magát azt a törvényjavaslatot is, mely tárgyalás alatt áll, nemcsak azért, mert azok az eszközök, melyeket e törvényjavaslat a kormány részére biztosítani kíván, hivatva vannak hozzájárulni az állam által felvett kölcsönök kamatterheinek fedezéséhez, hanem azért is, mert e javaslatnak tárgyalása különböző, általam részletezni nem óhajtott körülmények folytán olyan késői időpontban jutott a ház elé, hogy e javaslatnak lényegében érintetlenül való elfogadása, a javaslatnak minél előbb való törvényerőre emelése meggyőződésem szerint az ország gazdasági életének legvitálisabb érdeke. (Igaz / Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Nem kívánok ezzel a kérdéssel részletesebben foglalkozni, mert hiszen maga az a tény, hogy ugy én, mint az a párt, amelyhez tartozni szerencsém' van, a törvényjavaslatot általánosságban a részletes vita alapjául elfogadja, bizonyítéka annak, hogy egyrészt tudatában vagyunk teljes mértékben a javaslat fontosságának, másrészt pedig félretéve minden pártpolitikai szempontot, (Helyeslés jobbfelől.) mellőzve minden olyan álláspontot, mely olcsó, de egyúttal lelkiismeretlen eszközökkel igyekszik népszerűségre szert tenni, (Elénk helyeslés jobbfelől.) a magunk részéről a reáüs nemzeti politikának azt az ethikai útját óhajtjuk követni, amelyet álláspontunk felelősségteljes elfoglalásának teljes tudata részünkre kijelöl. A háborúval kapcsolatos terhek finanszirozása kétségldvül súlyos probléma ; nemcsak azért az, mert e terhek már óriási összegre rúgnak, hanem azért is, mert a háború hosszú tartama következtében gazdasági életünk vérkeringésében súlyos zavarok álltak be. A fizetési eszközök előteremtése, melyek a háborúval kapcsolatos láadások eszközlésének lehetővé tételéhez szükségesek, nem probléma, mert hiszen a jegybank bankjegykibocsátási joga e czélra korlátlanul rendelkezésünkre áll. De máskép áll a helyzet, ha azt nézzük, probléma-e a háborús terhek sikeres finanszirozása ? Ha ez oldalról nézzük a kérdést, be kell látnunk, hogy itt mindazok, akik hivatva vannak irányítani gazda-