Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-784

166 784. országos ülés 1918 május lé-én, kedden. dinasztia jogara alatt perszonális unióban egyesül­ten igyekezzenek megvívni politikai és gazdasági önállóságunkat a német, valamiként a későbbi időben ismét veszélyessé válkató muszka terjesz­kedésekkel szemben. T. ház! A német terjeszkedés alatt Német­ország gazdasági túlsúlyát értem, amely — akár akarja derék szövetségesünk, akár nem — a benne rejlő óriási ekszpanziv erő következtében, min­den téren ránk fog nehezedni. Ezzel szemben min­denesetre csak előnyös volna, hogyha Magyar­ország és Ausztriának 45 millió lakossága 20 millió lengyellel erősödve ,folytatná gazdasági küzdel­mét. (Mozgás.) Tisztelt ház ! Igaz tisztelettel adózom a német szellemnek. Meghajlok tudományos képzettségük előtt. Különösen irigylem a közszellem egységes­ségét, amely minden egyest arra kötelez, hogy egyéni érdekeit a köz javának — zúgolódás nélkül — alárendelje. Hiszen kiválóan annak az áldozat­készségnek és fegyelmezettségnek köszöni Német­ország nagyságát. Ismerem erőszakosságnak látszó ezéltudatos munkásságukat is. Berlinben a zöld asztalnál folytatott tanácskozások közben láttam, hogy a porosz Geheirner. Oberregierungsrat ja­vaslatávalszemben a württembergi, a szász és bajor megbízottak még csak véleményt sem mertek nyilvánítani, hanem nézeteik tolmácsolására engem használtak fel szócsőnek. Az is igaz azonban, hogy a porosz urak javas­lataikat az utolsó betűig átgondolva terjesztették elő. Bőven volt alkalmam a német kereskedővilág realitását is megfigyelni. Kétszer is végigutaztam Németországot abból a czélból — és hangsúlyo­zom, díjtalanul, merő szívességből, — hogy keres­kedelmi összeköttetést hozzak létre a német vevők és a magyar termelők között. Végül jellemzésül rámutatok arra, hogy Amerikában a gyárosok többször említették nekem, hogy az angol ipartól nem félnek, azt már megemésztették, de alig bír­ják a versenyt a német elmek precziz munkája és SZÍVÓS kitartásával szemben, S ugyancsak a német mérnökök szerkesztik a tengeralattjárókat, a biz­tosan haladó, a nagy terhet szállító légi jármüve­ket, s messzehordó ágyukat. Vegyészeik pedig termésre kényszeritik a sivár pusztákat, hogy ne lehessen őket kiéheztetni ! (Igaz! JJgy van!) Es, t. ház, a ezéltudatos német munka gyü­mölcsei most érlelődnek. Ez a világháború meg­alapította a németek világuralmát. Nyugaton nem annektálják Belgiumot, de a flamandok révén hatalmi szférájukhoz csatolják. Keleten Kurland, Esztland és Livland hódol a németségnek. Ukránia mérhetet'en gabonatermése tejesen német kézre kerü't. Ami fö'ött annyit gunyo^dtak, a német császár keleti utazása a 1 liahnábó 1 , a berün—-bagdadi gazdasági összeköttetés va'óságos ténynyé vá't. Az évtizedeken át Bulgáriában, Ruméliában, Kis­Azsiában szétszórtan keletkezett és nagy csöndben termeléssel foglalkozó elszórt kis német kolóniák, most egy egységes lánczolattá kapcsolódtak. Mezo­potámiának jelenleg sivár területeit pedig német szorgalom fogja nemsokára gabonatermő Kánaánná átalakítani. A nagy német imperiumnak ez a hatalmas és mindent lenyűgöző, szédítő fejlődése gondolko­dóvá kell hogy tegyen bennünket is. Es aggoda­lommal kell kérdeznünk, vájjon mi lesz a mi gazda­sági jövőnk ? Eltipornak-e az óriási gazdasági versenyben, avagy marad számunkra is értékesítő piacz ? Annyi bizonyos, hogy nem vagyunk elég erő­sek arra. hogy a világ piaczán kellő sulylyal lép­jünk föl. Nekünk tehát a kisebb piaezokat kell föl­keresnünk. Ezt kutatva, utalok Lengyelországra. Vizsgáljuk tehát tisztán gazdasági nézőpont­ból, birna-e egyáltalban előnynyel ránk nézve a lengyel gazdasági közeledés ? Tisztelt ház ! A lengyelség négy részre oszlik. Egyik tömb a német uralom alatt van. Ezt a több mint 3 millió lengyelt a német erő nemhogy meg­gyöngítette volna, hanem ránehezedésével egy­séges, szilárd alakulattá tömöritette. A lengyel ifjúság sem a hadseregben, sem a hivatalnoki kar­ban nem alapit hatván magának jövőt, a szabad kereseti pályákon helyezkedett el. Posenben a mezőgazdaság terén szervezkedtek és ma a len­gyelek — az észszerű gazdálkodás tekintetében — legyűrték a legszívósabb német gazdákat is. Minden politikai társulás tiltott dolog lé­vén, gazdasági szövetkezetekben tömörültek, nem­csak vágyuk és reményük kicserélése végett, de anyagi jólétük emelése érdekében is. Ennek fényes eredménye, hogy ma Posenben a lengyeleké min­den talpalatnyi jó föld és a vele járó vagyon. A lengyelség második tömbjét az orosz ural­mat nyögő és szenvedő Lengyelországban találjuk meg. A muszka elnj^omatás ideje alatt az emberi­ség Golgotájának csak a legelvadultabb fantáziá­val is alig elképzelhető minden kínját, gyötrő­dését százszorosan szenvedte át a lengyelség. Borzongással olvasgatjuk az inkviziczió történeté­nek lapjait, de mindezek a vérfagyasztó kínzások és kegyetlenségek eltörpülnek, szembeállítva azok­kal a tömeggyilkosságokkal, melynek végrehajtásá­ban egymással versenyeztek Muravieff és hóhér­társai, hogy a föld színéről kiirtsák a lengyel fajt. így csak 186é-ben több mint 80 ezer intelligens embert hurczoltak el Szibériába. Lehet-e csodál­kozni, hogy ilyen irtózatos viszonyok között a hősök és a hazafias önfeláldozás magasztos alakjai * mellett, ott találjuk a megélhetés ösztönétől meg­hunyászkodásra kényszeritett élősdieket is. Hogyha azonban a lengyel királyság közgazdasági viszo­nyait alaposabban megismerjük, csakhamar meg­győződünk arról, hogy az élősdiek kisded csoportja felett óriási magasságban emelkednek ki a reális alapokon dolgozó munkáselemek és az értelmiség­nek milliói. A folytonos üldözés daczára, lengyel kézen maradt a földbirtok és a lengyel értelmiség fog­lalja el a vezető állásokat a gyárakban,' a tudo­mányos pályákon. Az orvosi, ügyvédi és mérnöki szakmában egyaránt raczionálisan fejlődött, dol.

Next

/
Thumbnails
Contents