Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-784

162 784. országos ülés 1918 május 14-én, kedden. jövedelmeik után, amely jövedelmeik egyenesen tartalékot képeznek a jövendőben beszerezni kényszerült, halaszthatatlan felszereléseik megvételére. Ezt feltétlenül ki kell venni a jövedelmi adó alól is. Ez nem egyoldalii álláspont. Méltóztatnak látni, hogy én a társadalmi osztályok és érdekeltségek között különbséget nem óhajtok tenni. Elemi érdek ez oly országban, ahol az őstermelő osztály 60 százaléknál nagyobb mértékben érdekelt. Fontosnak tartom, hogy ugy ezen tőkék kivétessenek az adóztatás alól, mint esetleges pótlás esetén ne a mindenkori vételár — amint a javaslatban kontemplálva van, vagyis a mostani vételár — tekintessék, hanem összehasonlítás tétessék az illető ingóságnak háború előtti árához, mert ez a fontos. Barta Ödön előadó: Az uj szövegben már megvan. Ábrahám Dezső: Méltóztassék még megengedni, hogy felhívjam a figyelmet a földbirtokosok és földhaszonbérlők közti adóviszonyra, amely még mindig nincs tisztázva, de amelyre nézve, ugy tudom, formulája van a pénzügyminister urnak. Itt ugyanis a törvényjavaslat nem védi kellő mértékben a földbirtokosokat egy szerintem jogosulatlan megadóztatás, nevezetesen a földadó pótlék adója ellen. Amint Teleszky képviselő ur is hangoztatta, a háborús konjunktúra a földmivelés, az őstermelés tekintetében a mostani termelőknek, a mostani haszonbérlőknek áll rendelkezésére. Akik bérbe adják ezen teriileteket, azok nem használhatják ki a háborús konjunktúrát, mert hiszen a haszonbér nem emelkedett egy krajczárral sem, legfeljebb emelkednek az adók. (Ugy van! a baloldalon.) Már most ezt a földbirtokost azzal is sújtani, hogy az adópótlékot is ráhárítsák, teljesen illegális és szerintem nagyon helytelen dolog volna és erre nézve kérem a pénzügyminister urat, akinek ugy tudom egy formulája is van, hogy ezt a javaslatban megvalósítani méltóztassék. (Helyeslés.) Épen az adójavaslatban bizonyos 15 és 10 %-os pótlékok vannak a jövedelmi adónál meghonosítva, az u n. agglegényi adó ugyebár és esetleg a családtagok ^nélküli és az özvegyembereknek az adója. Én teljes mértékben honorálom a javaslat ezen álláspontját. (Halljuk I) Azonban méltóztassék megengedni, hogy egy szükkeblüségre mutassak itt rá, amelyet, ugy tudom, Bródy Ernő t. képviselőtársam emiitett fel a pénzügyi bizottság ülése alkalmával s amelyet már az 1910 : X., a jövedelmi adóról szóló törvény is konstituált, nevezetesen a többgyermekes családapáknak megadóztatását egy, illetőleg két fokkal aszerint, amint 2—3 vagy több gyermekük van. Az igen tisztelt pénzügyminister ur a pénzügyi bizottságban ezen módosítás elöl elzárkózott részben adótechnikai szempontból, részben pedig azért — és a ministerelnök ur is osztozott ebben az álláspontjában —, hogy ez a kincstár érdekeinek meglehetős károsodásával járna. Én azonban ezzel szemben nemzeti és szocziális szempontból olyan nagy ellenérvet állíthatok, amely a kincstár érdekeivel szemben minden tekintetben kellő sulylyal esik a latba. Igaz, hogy a mostani jövedelmi adó ugyebár csak a 10.000 K-n felüli jövedelmi adóalanyokat fogja sújtani? Azonban tessék elhinni, hogy az a 10.000 K most alig több, mint volt előbb a létminimumnak megfelelő 800 korona, amelyet a jövedelmi adó konstituál. (Ugy van!) Most tudvalevően oly nagy a drágaság minden tekintetben, a legszükségesebb életszükségleti czikkeket oly nehezen lehet beszerezni, hogy igazán a kisebb ekzisztencziák csaknem mindegyikének meg van a maga 10.000 K-s jövedelme, ugy hogy — amint az egyik érdekeltségi felterjesztésben olvastam — joggal mondhatják azt, hogy most már mindenki jövedelmi adó alá esik, talán még a közellátásra szoruló is. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ily körülmények között nem szabad szűkkeblűén elzárkózni a több családtagu embereknek méltányosabb, előnyösebb megadóztatása elől. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Ezzel be b fejezhetném íelszóLtkkom&t, (Halljuk ! Halljuk I) azonban méltóztassék megengedni, hogy mielőtt befejezném, még egy kérdést tegyek fel. Azt olvasom a mai lapokban, hogy Németországgal 15 évre szóló szerződést kötöttünk. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Én egy már fennálló szövetségnek pláne a háborúban való további fentartását nem diffikultálom, amint nem is djffikultálhatom. Elvégre vállvetve, egymást kézenfogva kell hogy megvívjuk ezt a háborút. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azonban méltóztassék megengedni, hogy egy nagyon triviális magyar közmondással élve, megelőzzem ezeket a kérdéseket, »mint Megyery a macskát«. (Halljuk ! Halljuk !) Mert mi rendesen csak akkor tudunk a képviselőházban bizonyos kérdéseket felszínre hozni, midőn már befejezett tényekkel állunk szemben. Laehne Hugó : Nem lehet két embernek szövetkezni, ha mindjárt uralkodó is ! Ábrahám Dezső." Mi rendesen a kormány tényeit mint befejezett tényeket kell hogy akczeptáljuk a képviselőházban, amelyeket itt már semmi tekintetben sem megjavítani, sem jóvátenni, sem módosítani nem lehet. Nem tudom, hogy ennél a jövendő szerződésnél egyedül politikai érdekek, vagy gazdasági érdekek is játszottak-e szerepet. Én politikai pletykákkal nem szívesen foglalkozom, azonban, mint a franczia mondja, on dit, beszélik, hogy a közellátás tekintetében bizonyos közös szervet kapunk. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezen közös szerv hatásköre kiterjedne az élelmezés kérdésére is. Wekerle Sándor ministerelnök (tagadólag int). Ábrahám Dezső : Ha az igen tisztelt ministerelnök ur megnyugtat, nekem ez a megnyugtatás igazán jól esik, meit én egyenesen katasztrofális-