Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-784

784. országos ülés 1918 május lé-én, kedden. 15a rattal végezték a munkát, de sokszor tévedtek; nem ismerték magukat az adótörvényeket, abszurd javaslatokat terjesztettek elő, ami, ka reparálható, akkor jó, de a reparáozió sokszor nem lehetséges. Hogy állunk most már a vallomásokkal ? Vallomásadásra íel van szólítva mindenki. Utasítva vannak a községek elöljárói, hogy azckat, akik hozzájuk fordulnak, a vallomá.si ív kitöltése dolgában útbaigazítsák, sőt esetleg a vallomásokat helyettük megcsinálják. Maga a vallomás megtétele nem túlnehéz, de mégis meglehetős számítási munkát igényel még az intelligens emberek részéről is. Az az egyszerű ember megkapja azt az ivet, valahogyan megcsinálja ; arra elég jó, hogy ne lehessen rá kivetni a 10—20 perczentes bírságpótlékot, de mégsem lehet annak a nyomán elmenni. Kétségtelen, hogy az a szegény ember nem akar csalni, de végre is egy semmitmondó jelentést ad be. Ez az egyik kategória. A másik az, aki a községi j egyzőhöz megy. És ez egészen helyes lenne, csakhogy akkor több jegjrzőről kellene gondoskodni. A községi jegyzők ma annyira túl vannak terhelve, hogy magukat sem tudják tájékoztatni azokban a rendeletekben, amelyeket végre kell hajtaniok. Előáll azután az, amit sokszor tapasztaltam. — azért mondom, mert saját tapasztalásom — hogy a községi jegyző megcsinál egy nagyon szépen, kaligrafikusan megírt bejelentést, vallomást, amelyet az illető fél aláír és amelyet az adókivető bizottságnak el kell fogadnia. Mikor azután ennek alapján az adókivetés megtörtént, maga a fél bámul a legjobban, hogy milyen tételeket vallott be. ügy történt a dolog, hogy a jegyző beírta a vallomásba az illető tételeket, a fél aláirta vallomását és ez szerepelt a bizottság előtt vallomás gyanánt. Ez az eset igen sokszor előfordul. De előfordul más eset is. Például földterületi kérdéseknél a Ián ez és a kis Ián ez közt különbség van. Tudvalevőleg Bánátban beszélnek 2000 kvadrátöles Ián czokról, viszont a hagyniaföldeknél a kis láncz szolgál alapul és ez csak 100 kvadrát. Ez az eset fordult elő Magyarcsanád községben is. Bejöttek vagy ötvenen, akiknek jövedelme 10—12—15.000 korona volt proponálva. Az illetőknek már a megjelenése sem árulta el ezt a jólétet. Felolvasták előttük a vallomást, mely szerint nj^olcz Ián ez földjük van ä 2000 kvadrát, mire azután igazolták, hogy csak 800 kvadrát földjük van összesen. Most tessék elképzelni azt, hogy az illetőnek be kell fáradnia tél idején a 10 kilométer távolságra eső székhelybe teljesen feleslegesen. Még jó, hogy akadt egy bizottság, amely az igazolást elfogadta, de akadt viszont egy másik bizottság, mely azt mondja, hogy a községi jegyző által a vallomásba irt tételtől el nem térhet. Ezzel szemben az illető most panaszszal élhet a közigazgatási bizotsághoz, de a kivetett adó összegének felét már 30 nap alatt le kell fizetnie s panaszára a választ megkapja majd másfél év múlva. Ez ekszisztencziális kérdés. Bár tudom, hogy nagyon nehéz a helyzeten KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIX. KÖTET. segíteni, mégis a vallomásnál és a kivetésnél, sőt már a kivetés előkészítésénél is több hatáskört biztosítanék az u. n. autonóm szerveknek ; nem az összes autonóm szerveknek, de pl. a kivetőbizottsági elnöknek. Pl. Németországban ő feltétlenül igénybe vétetik. Áttekinti az egész kivetési munkálatot s már mint tájékozott ember jelenik meg a kivetési eljárásnál, maga kifogásolhat bizonyos kivetéseket, azokat maga felebbezheti, egyszóval teljes hivatalt képez. Azt hiszem, elnököket inkább kaphatni mint kivetőket. De azután tessék annak a dotáczióját megfelelően emelni. Ha autonóm kivetést gyakorolunk, akkor a lakosság érdeke megköveteli, hogy annak védelme az autonóm szerv részéről már a kezdetén megtörténjék, mert különben olyan sérelmek fognak előállni, melyeknek orvoslása igen nehéz, vagy majdnem lehetetlen. így előállhat az, hogy pl. a községi jegyző, persze nem általánosítok, de megtörténik — megteszi, a vallomást, a tárgyaláson is ő jelenik meg, mint a fél képviselője és az ő általa alkotott javaslat elfogadása esetén ő intézi el a felebbezést is. Lehetetlen állapot, immoralitás, hogy az a községi jegyző, aki maga csinálja meg az adózási javaslatot és pedig ugy, hogy az okvetlenül rossz legyen, aztán a felet még egyszerkétszer képviselje a bizottság előtt, vagy a panaszszerkesztésnél. Ezek kicsinységeknek látszanak, de nem azok ; ez a fundamentum, amelynek jó kiépítésére kell törekednünk, mert ha az el lesz hibázva, az egész épület össze fog esni. Ezért azt vagyok bátor proponálni, hogy egyrészt a bizottságok elnökének hatásköre előzetesen is bizonyos mértékben megállapittassék, másrészt pedig nem kellene ahhoz ragaszkodni, hogy a bizottságok azon járások adófizetőiből alakíttassanak, ahol az adóhivatal működik, minthogy igen sok járás van, ahol ily bizottságot összeállítani nem lehet. Városokban, megyei székhelyeken inkább lehet ilyen teendőkre alkalmas embereket találni. És nem lesz baj, ha azok az emberek nem is élnek épen az illető járásban ; elég, ha abból a megyéből valók. Nem lehet itt arról szó, hogy ily bizottságok összeállitásában mereven ragaszkodjunk a teóriához ; a fődolog, hogy munkára képes bizottságokat tudjunk alakítani. Ezekben bátorkodtam, talán visszaélve a t. ház türelmével, a magam szerény nézeteit, előadni. Nagyon jól tudom, hogy amit most elfogadunk és megszavazunk, az tulajdonképen csak ízelítő, kóstoló, mert ezután még sokkal nagyobb és nehezebb terhek fognak jönni. De mai helyzetünkben csak azt mondhatom, hogy felemelt fővel állunk szemben ezen nagyobb terhekkel is. Mi tudjuk, hogy a mai háború milyen mérhetetlen áldozatokat követel, de viszonyítva a mi anyagi áldozatainkat azon emberi élet- és véráldozatokkal, melyeket mások létünk megtartásáért hoznak, nem szabad, hogy jajgassunk az adóteher miatt. Helyesebbnek találom azt a német törvényt, amely külön vagyonmegtaitási adót hoz be, mintegy kifejezve 20