Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-783

142 783. országos ülés 1918 május 13-án, hétfőn. előkészítendő, voltam bátor, habár nem tarto­zik szorosan a tárgyhoz, ezt a kérdést már fel­vetni és jelzem, hogy valahányszor ezzel a kér­déssel csak némileg kapcsolatban álló kérdésben a házban fel fogok szólalni, mindig fel fogom vetni, mindaddig, amig csak ez az álláspontom érvényesülni nem fog. Nagyon kérem a t. kor­mányt, tegye ezt a kérdést mielőbb tanulmány tárgyává, foglaljon benne mielőbb állást; ha szükségesnek tartja, provokálja a törvényhozás állásfoglalását és akkor ebben az ügyben az előkészitő intézkedéseket tegye meg. Tegye meg mielőbb, sürgős lévén a dolog, mert nézetem szerint a kérdés gyökeres rendezése csak a há­ború utáni időben lehetséges ugyan, de más­részt igenis szükségesnek tartom egy vagyon­kataszter mielőbb való felvételét, illetve egy vagyonkataszter felvételének mielőbbi megkez­dését. Ehhez részben a mostani vagyoni adó is alapot szolgáltat, de igen gyenge alapot, mert igenis ma, midőn itt vannak az újonnan kelet­kezett nagy vagyonok, ezeknek a régi vagyo­nukkal szemben való differencziális megadózta­tását kívánom (Helyeslés.) és ezért is tartom az egyszeri vagyonadót szükségesnek. (Helyeslés.) Ezek a háború folytán keletkezett nagy vagyonok ma könnyebben eruálhatók, de min­den perczczel nehezebben lesznek eruálhatók. (Igaz! Ugy van! jobbfélöl.) Amint a háború után határaink megnyílnak, ezeknek eltűnése lényegesen meg lesz könnyítve, ugy hogy én azt tartom: igenis, már az utolsó óráját éljük annak, hogy ha egy nagy vagyonadót akarunk behozni, az ennek érvényesítésére szükséges tör­vényhozási intézkedéseket már most megtegyük, (Helyeslés.) és bizonyos vagyonoknak kibúvása ellen már most védekezzünk (Altalános helyes­lés.) esetleg ugy, hogy azoknak részben zárol­tan hadikölcsönökbe való befektetését már most elrendeljük, tudniillik ugy, hogy ha nagy vagyonadó be fog hozatni, az erre a czélra fog igénybe vétetni, ha nem, akkor a tulajdonosnak rendelkezésére áll. Szükségesnek tartom ezzel a kérdéssel végül azért is foglalkozni, mert nézetem szerint a nagy vagyonadót épen a kivetésben rejlő igazságtalanságok lehetősége folytán nem lehet tisztán a személyes vagyonadó rendszerén fel­építeni, azaz nem lehet tisztán bevallások alap­ján és a vagyonnak az illető személynél való eruálása alapján kivetni, hanem szükséges a vagyonforrásoknak részben való megadóztatása. Talán a legegyszerűbb volna tisztán a vagyon­források megadóztatása, itt azonban az a lehe­tőség forog fenn, hogy akkor a progresszió nem érvényesülhet, ugy hogy én azt hiszem: olyan ut lesz található, hogy részben a vagyonforrások adóztassanak meg, ami biztosabb és igazságo­sabb alapját képezi a megadóztatásnak, részben a személyeknél adóztassák meg a vagyon, ami a jirogresszivitás érvényesülését teszi lehetővé. De ha nem lehetséges ez a két ut és ha a közt kell választanom: érvényesüljön-e a pro­gresszivitás vagy inkább egy igazságos, az adó alóli kibúvást lehetőleg megakadályozó kivetés, akkor nehéz szívvel bár, de minél tovább gon­dolkozom rajta, annál inkább meggyőződöm, hogy az utóbbit kell követni és inkább a pro­gresszivitást kell feláldozni, mintsem azt lehe­tővé tenni, hogy egyes lelkiismeretlen emberek helytelen bevallás révén egy ilyen nagy adó alól teljesen kibújjanak és a progresszivitás követel­ményeit a többi adóban — mert hiszen adóban lesz még részünk bőven — kell fokozatosan ér­vényesíteni. Bocsánatot kérek a t. háztól, hogy ilyen hosszan vettem igénybe türelmét. Most már áttérek röviden a törvényjavaslatra, (Halljuk! Halljuk!) Röviden jelzem, hogy nagy örömömre és elégtételemre szolgált az, hogy a nyilvános szám­adásra kötelezett vállalatok hadi nyereségadójá­nak megállapításánál a törvényjavaslat a pénz­ügyi bizottság által elfogadott szövegében telje­sen a rentabilitás alapján áll és ezzel szemben nagyon helyeslem azt az igen súlyos adókulcsot, mely a mostani adókulcscsal szemben a javas­latban mint nóvum szerepel, amely alacsony adókulcsot, mint akkor is kijelentettem, a ma­gam részéről is csak azért védtem, mert Auszt­riában is olyan volt. Most azonban, hogy Ausztriában is lénye­gesen felemelték a nyilvános számadásra kötele­zett vállalatok hadi nyereségadóját, nagyon helyeslem, hogy a t. kormány a javaslatban ilyen magas adókulcsot produkál. En a bizottság szövegezésében a törvény­javaslattal nagyban és egészben egyetértek, ki­véve azt az egy intézkedést, hogy a vagyonadó­ból a jövedelemadó levonását nem engedi meg. Ez egy leplezett emelése a vagyonadónak, még pedig kösülbelül 100%-al való emelése, amit igazságosnak nem tarthatok, ami ellen köteles­ségemnek tartom épen én, hogy a saját szemé­lyemben szót emeljek, mert hiszen én voltam az, aki a t. túloldal egy részének meglehetős ellen­zése mellett, ezt a kiegészítő vagyonadót adó­rendszerünkbe bevezettem, főleg, hogy a nagy vagyonadót ezzel is előkészítsük, tehát bizonyos fokig személyes obligóban érzem magamat a tekintetben, hogy ezen adónak adórendszerünkbe való behozatala által azon társadalmi rétegek, melyek ezzel az adóval terhelve vannak, túlsá­gos megterhelésben ne részesüljenek. Már pedig, hogyan áll a helyzet? A vagyon­adó tulajdonképen semmi egyéb, mint a fundált, tehát vagyonból eredő jövedelmeknek fokozottabb megadóztatása. Az elv nagyon helyes és mindig vállalom érte büszkén a felelősséget, hogy én honosítottam meg a magyar törvényhozásban; de másrészt túllőni a czélon nem szabad. Elis­merem, hogy a fundált jövedelem bizonyos fokig annak, aki élvezi, nagyobb vagyoni független­séget ad, mint a személyes keresetből eredő

Next

/
Thumbnails
Contents