Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-782

782. országos ülés 1918 május ll-én, szombaton. 105 az álláspontomtól, hogy a nemzetiségek bőven, dúsan kivették részüket az áldozatokból. (Nagy zaj.) Hálátlanok azok, akik rágalmazzák a nemzetiségeket. (Folytonos nagy zaj. Elnök csenget.) Es mi, t. képviselőház nagy elismeréssel vagyunk gróf Apponyi Albert és gróf Andrássy Gyula képviselő urak ténymegállapításai iránt. (Felkiáltások jobbfelől: Ah ! Ah !) Kérem, t. munkapárt, sokkal távolabb állok én gróf Apponyi Alberttől, mint önök, de ők megállapították azt, amit mi már régóta mondtunk, hogy az u. n. történelmi osztály csődöt mondott, mert nem birja az uj Magyarországot átalakítani, nem képes erre, nincs meg hozzá az ereje, a hatalma, a fajsúlya, hogy az uj Magyarországot megteremthetné. (Folytonos zaj.) Mi, amint már jeleztem, fokról-fokra, minden ministeri változás alkalmával azt a szomorú tapasztalatot voltunk kénytelenek tenni, hogy Hezitálás folyik és ez állandóan a nemzetiségek rovására megy, azon a czimen, hogy a nemzetiségek veszélyeztetik az állam érdekeit. És miután különösen a ma bemutatkozott kormány programjában ennek a tendencziának pregnáns kifejezését látjuk, s mert a választójog szerint a nemzetiségiek úgyszólván ki lesznek semmizve, én és pártom ezen kormány iránt a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetünk. (Helyeslés a jobboldalon és balról.) Elnök : Ki következik ? Mihályi Péter jegyző: Juriga Nándor ! Juriga Nándor: T. ház ! Tekintettel a háború súlyos körülményeire, szent kötelességemnek tartottam, főként azon a czimen, hogy megezáfoljam a külföldnek azt a vádját, amely arra számított, hogy Magyarországon különbség van nemzetiség és nemzetiség között az állam iránt való hűség tekintetéhen és hogy a mi népünk és én magam is mint szlovák néppárti képviselő . . . (Nagy zaj a ház minden oldalán. Felkiáltások: Olyan nincs! Csak tótok vannak ! Szlovákok itt nincsenek. Rendre ! Rend/re !) Barta Ödön: Itt nincsenek szlovákok! Itt csak magyarok, magyar képviselők lehetnek ! Juriga Nándor: Legalább pihenek egy kicsit! (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelől: Tótok vannak, szlovákok nincsenek! Elnök csenget.) Ismétlem kötelességemnek tartottam, hogy a kormánnyal szemben semmiféle ellenzékieskedést ne tanúsítsak, annál kevésbé, mert az volt a meggyőződésem, hogy a háború alatt az uralkodó osztály, látva a nagy néptömegek véráldozatait, a nem uralkodó osztátyoknak meg fogja adni azokat a jogokat, amelyeket ők vérükkel megszereztek, hogyha vérük nullatása jó volt, ezentúl legyen szavuk is ebben az országban. Az volt a meggyőződésem, hogy az uralkodó történelmi osztály tanulni fog a háború alatt és ha látja a tömegeket pusztulni, vérezni, éhezni és halni, akkor uj irányban akarja megfelelőképen vezetni az országot és egyszer mégis belátja, hogy a tömegeka maguk vérük hullatásával kiérdemelték azt, hogy ők maguk mondhassák meg, ki legyen a képviselőjük. (Zaj.) Ha a tömeg a maga hitében KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIX. KÖTET. és lelkesedésében meg tudja különböztetni a csatatéren az ellenséget, ha hazafiságáról leteszi a polgári érettségi vizsgát, akkor nem kell a választói jogosultsághoz több ész és több megbízhatóság. Én tehát azt hittem, hogy az uralkodói osztály mindezt belátja, megenyhül, ellágyul a szive a tömegek halála láttára és azt mondja : íme, a vérkeresztségben egybeforrtunk, egy politikai nemzet vagyunk, ennek a nemzetnek minden egyes sejtje egyformán megérdemli a politikai j ogok minirmimátj: a választójogot. De sajnos, az uralkodó osztály semmit sem tanult ebben a háborúban. (Zaj és felkiáltások a középen: Melyik az az uralkodó osztály ?) Az, amelyik uralmon van, amely a törvényjavaslatokat benyújtja és törvényeket hoz. (Felkiáltások jobbfelől: Maga is köztük van !) Ez az osztály nem tanult semmit, mert ha tanult volna, ha több szeretet volna benne a nép iránt, akkor mi.nden nyomoréknak, mindenkinek megadta volna a választói jogot. Azt mondta volna : éheztél, rongyos voltál, izzadtál, véreztél; nesze, itt van a jog, hiszen egy hazának, egy családnak vagyunk gyermekei. Én legalább nem tudnám megtagadni egyetlenegy polgártársamtól sem azt a minimális jogot, hogy a választásoknál ötévenként legalább egyszer kinyilváníthassa, hogy kit akar képviselőjének és milyen irányban akarja, hogy vezessék és irányítsák ezt az országot. T. ház! Az ilyen súlyos időkben az uralkodó osztály nem elég ahhoz, hogy egymagában megtalálja a jogrend biztos megalapozásához szükséges teendőket és megfelelő törvényeket hozzon. Hogy jut ahhoz néhány száz vagy ezer, avagy százezer vagy csak néhány tiz család, hogy kutassa az emberi törvények természetét ? Hiszen csak az egész emberiség a maga teljességében szuverén, annak egyes osztályai nem szuverének és minden politikai nemzet csak akkor beszélhet a maga szuverenitásáról, törvényei csak akkor lesznek a nemzet nevében hozva, ha az illető politikai nemzet minden egyes tagjának megadatik a mód, hogy ő" is nyilváníthassa akaratát. Mert miként az erkölcsi norma ugy szól, hogy ahhoz, hogy az emberi természet megnyilvánulhasson, minden ember természetét figyelembe kell venni és csak az az igazi erkölcsi törvény, mely az egész emberiség természete követelményeinek megfelel, ugy, sőt talán még inkább fontos és szükséges az, hogy, pláne ilyen súlyos időkben, amikor az államot és a politikai nemzetet uj életre kell ébreszteni, uj alapokat és uj időket berendezni, akkor ezt a jogi normát teljesen Id kell építeni, mert csakis akkor lehet az igazi törvény, ha a nemzet szuverenitása nevében hozatik. Én azt hiszem, azok közül, akik nem kajjják meg a választójogot, talán többen vannak a háborúban, mint azok, akiknek már van választójoguk. Semmi esetre sem hathat ez megnyugtatólag azokra, akik életüket tették koczkára, súlyos sebeket és nagy csapásokat viseltek el a hazáért, hogy ez a haza még szóhoz sem juttatja őket. 14