Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-760
760. országos ülés 19tí d már felvetődnek mindazok a kérdések, amelyek tegnapi felszólalásában Teleszky János t. képviselőtársam aggodalmait felkeltették és felmerül a kérdés: megalkotkató-e ez a béke hónapok leforgása alatt rövid idő múlva. Megtörténhetik, adja isten, hogy megtörténjék, hogy az orosz békekötés alkalmával gazdasági kérdéseket is rendezni kell Oroszországgal. Már most, ha ez az eshetőség íenforog és a t. minister ur Ausztriával megköt egy húsz esztendőre vagy tiz esztendőre szóló . . . Gr. Serényi Béla kereskedelemügyi minister: En nem köthetem meg! Polónyi Géza: Megállapodást köthet, csak törvényt nem köthet a t. minister ur. De tudjuk, mit jelent a közös uralkodó alatt álló két állam kormányai között létrejött és a király által szankczionált megegyezés. Azzal tisztában van a t. minister ur, hogy ez mit jelent. Ha a t. ministerelnök ur megköti az osztrák kormánynyal ezt a megállapodást, akkor kérdem, mi lesz ennek a konzekvencziája az Oroszországgal való béke kérdésében? Nem érzem ma.gam jogosítva arra, hogy / én a t. minister >-ur helyett itt válaszoljak. En tudok magamnak rjtrogrammot alkotni erről a kérdésről és fel ; tudoni magamnak tenni a variácziók sokféle .lehetőségeit. De nem akarom megelőzni a t, iministerelnök urat, mert azt akarom, hogy iö.tőle halljam a programmet, őtőle kapjam a •megnyugtatást, hogy nem fognak alkottatni ilyen természetű preczedensek, amelyek a mi függetlenségi pártunk törekvéseiket alterálnák. Mielőtt a területi kérdésekre tovább mennék, itt rá akarok térni egy kérdésre. Ugy látom, sokan ülnek itt, akik szerelmesek a 20 esztendős kiegyezés gondolatába. Ismerem a gyökerét annak az érvelésnek, amelyet emellett felhoznak. A t. ministerelnök ur egyik tipikus képviselője ennek a gondolatnak. Békeidőkben, amikor a múlt időkben tervezte a hosszabb időre való kiegyezést, nem is tartottam volna olyan nagy hajnak, sőt jdáne, ha retrospektív ,-módon akarok beszélni és jósolni, azt kell mondanom, hogy a megkötött szerződésnél jobb lett •volna az, amit o akart csinálni, mert már ]1917-re — amennyire emlékszem — tervbe volt wéve a közbenső vámok felállítása, addig pedig statisztikai vámokkal dolgozott volna az ország. De most, amikor ezen túl vagyunk és amikor háborúban vagyunk, amikor a háború minket egy nyakig kommunisztikus falanszter-rendszerbe sodort, ugy hogy teljesen a Saint Simon-féle elferdített kommunizmusban élünk . . . Gr. Serényi Béla kereskedelemügyi minister: Ugyan! Polónyi Géza: Ez ugy van. Mindent rekvirálnak, csak az osztrák és a német ipari termékeket nem merik makszimálni és rekvirálni a t. urak, mert mostani szerződéses viszonyunk is elég arra, hogy önöket ebben megakadályozza. Egyébként teljesen kommunisztikus állapot van. eczember 12-én, szerdán. 83 37.000 központunk van. Csak a szétosztás kérdésében marad adós a t. kormány a kommunizmus elveinek levonásával. Gr. Serényi Béla kereskedelemügyi minister: JN T incs mit szétosztani! Polónyi Géza: Engedje meg, hogy erre is kitérjek majd pár szóval. Hát ha nincs mit szétosztani, akkor mit makszimálnak? Ez egy; De nem erről akarok beszélni. Idézze csak t. minister ur, talán sikerül ezt a dolgot néhány szóval megmagyarázni és talán hasznát veszi az ország annak, amit most mondani fogok, hogy mit értek én a szétosztás alatt. A makszimálás, különösen nélkülözhetetlen élelmiczikkeknél, ha nincs mögötte a szétosztás biztosítása, a lehető legbrutálisabb igazságtalanság és tulaj donképen nem más, mint j>rémium a gazdagok javára. Ezt röviden megmagyarázom, A makszimálás tulajdonképen majdnem olyan, mint a véd vám. A védvám is bizonyos határon túl teljesen mindegy. Egy áruczikk, amelyre, mondjuk 10 K védvám van kivetve, elbír talán 11 K védvámot, de annál többet már nem bír el s az ilyen áriiczikkre aztán teljesen mindegy, hogy 12 K, vagy 1100 K van-e rá nézve megállapítva, mert 11 Knál többel már nem tud bejönni. Applikálva már most ezt a makszimális árakra, felveszek egy gyakorlati példát. Hogy most a marhahús kilója ? (Felkiáltások balfelöl: 10—12 korona.) Mondjuk, hogy 14 K. Tegyük fel, hogy ennyire van makszimálva. Hát annak az .embernek, aki csak 5 K-t tud adni egy kiló marhahúsért, teljesen mindegy az, hogy 6 K-ra, vagy 14-re van-e makszimálva, mert az már 6 K-nál sem tudja megvásárolni, mert nincs miből. Attól makszimálhatják 500 K-ra is. Ellenben Lánczy Leó ur számára, aki tud adni egy kiló marhahúsért 50 K-t is, prémium az, ha a marhahús ára csak 14 K-ban van makszimálva. Ez olyan világos, mint a kétszer kettő négy. (Derültség jobbfelöl.) Ennek folytán a falanszter ezt a kommunisztikus rendszerét, hogy az urak itt makszimálnak és rekvirálnak, de szét nem osztják az árukat, súlyosan érzi a szegény ember, mert ennek az a legbrutálisabb konzekvencziája, hogy a szegény ember nem jut semmihez, a gazdag ember pedig hozzájuthat mindenhez különösen, ha rizikóval akar dolgozni. Ha tehát önök kommunisták akarnak lenni és a iSaint-Simonféle kollektivizmust akarják applikálni, akkor tessék a makszimált árukat szét is osztani a szegények között ugy, hogy a differencziákat viselje az állam. Ez a Saint-Simon-fóle falanszter, az azonban, amit az urak csinálnak, csak azt jelenti, hogy a gazdag ember hozzájut mindenhez, a szegény nem tud megszerezni magának semmit. Nem régiben voltam egy füszerkereskedésben s meglátva egy sonkát, kérdeztem, hogy mibe kerül? Azt mondja a kereskedő, hogy 160 11*
