Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-760

760. országos ülés 1917 dúltak volna elő ily esetek, mindenesetre az orvoslást megszereztem volna. Az összes e tekintetben felmerült és az általam pénzügyministerségem alatt tárgyalás anyagává tett kérdések közül egyetlenegy esetben : a cserző-kivonat kivitelénél nyert tényleg megállapítást, hogy ugyanazon időben, midőn a mi kivitelünkhöz a hadügy minister ur nem járult hozzá, az osztrák kivitel engedélyezéséhez hozzájárult. Megállapítást nyert az is, hogy két különböző referens csinálta a dolgot és innen eredt a tévedés s utólagosan ezen kiviteli engedély kiadásához a hadügyminister ur Magyarországra nézve is hozzájárult. Más konkrét esetben sohasem tudtam megállapítani ennek az, ismétlem, nagyon sokszor hallott és nagyon sok konkrét esetben elémterj esztett vádnak alaposságát. Ezek után nem akarván tovább igénybe venni a t. ház figyelmét és remélvén, hogy a t. képviselő ur mégis konozedálja azt, hogy bizonyos állításai czáfolatban részesültek, még csak két dolgot bátorkodom megjegyezni. Az egyik az, hogy az osztrák rentének mai, a magyar rentéhez képest kedvezőtlenebb kurzusa kizárólag annak tulajdonítandó, hogy hadikölcsön-kiboosátás politikánk volt sokkal jobb, sokkal egészségesebb, mint az osztrák, amiről az osztrák kormány részben nem is tehet, mert az ő Staatsschulden-Komission-ja nem engedte meg és nem tette lehetővé oly egészséges hadikölesön-politikának az inaugurálását, amilyen mi követünk. Ez idézi elő, hogy az osztrák járadékpapirok és az osztrák hadikölosönök kurzusa is kedvezőtlenebb a mieinknél. A másik pedig, amire reflektálni akarok, az az állítása a t. képviselő urnak, hogy semmi jogalapj a sincs annak, hogy az Osztrák-Magyar Bank részvényesei osztalékukat aranyban kapják. Itt a t. képviselő ur hallott valamit, de nem egészen ugy van ; nem az osztalékot kapják aranyban. Sándor Pá! : Nem az osztalékot, de az egész részvény értékét! Teleszky János : Akkor én hallottam rosszul; akkor jól méltóztatott mondani. A dolog azonban ugy áll, hogy az Osztrák-Magyar Bank részvényeseinek vagyona mindig aranyból állt és nem is állhatott egyébből. Tessék elővenni az OsztrákMagyar Bank mérlegét. Sándor Pál : Itt vannak az alapszabályok, amelyek a beváltásról is szólnak és azt mondják, hogy az papírpénzben is történhetik. Itt van a törvény! Teleszky János: Az Osztrák-Magyar Bank mérlege szerint a bank vagyona áll ingatlanokból ugyebár — ami azonban jelentéktelen szerepet játszik — továbbá az aranykészletekből, a leszámítolt váltókból és a lombardirozott értékpapírokból az egyik oldalon, a másik oldalon pedig ott van a kibocsátott bankjegy. Ha már most az Osztrák-Magyar Bank felszámol, akkor bankjegyeit visszavonja ; a váltókat kiváltják, ezzel szemben ő megkapja a bankjegyeket; kiváltják a lombard-kölcsönre. elhelyezett papírokat, ezzel deczember 12-én, szerdán. 79 szemben is megkapja a bankjegyeket és ami bankjegy még van, azt részben aranynyal beváltja, ugy hogy az Osztrák-Magyar Banknál, ha felszámol, visszamarad az ingatlan és az arany. Az Osztrák-Magyar Bank részvényeseinek vagyona tehát tulajdonképen aranyban volt mindig. Mindaddig, mig az Osztrák-Magyar Bank bankjegyei és az arany közt a paritás megvolt, a részvényesek szempontjából teljesen irreleváns volt, hogy ők aranyban vagy bankjegyben kapják-e ki részvényeik értékét. Az esetben, hogyha az államok élnek azzal a jogukkal, hogy a bankszabadalom megnemhosszabbitása esetén a bank vagyonát a megállapított módon megváltják, ez a részvényesekre nézve teljesen irreleváns. Midőn kitört a háború és midőn sajnálatos, de kikerülhetetlen okoból az államkormányok követelték az Osztrák-Magyar Bank főtanácsától, hogy az Osztrák-Magyar Bank kölcsönnel segítse ki az államot, amit az természetesen nagyon szívesen tett ; akkor természetes volt, hogy ennek a főtanácsnak, amely egy idegen vagyonnak a kezelője, kötelessége volt azt mondani : mindent megteszek, ami az állam érdeke és amit az állam szükségesnek tart, azonban nekem kötelességem megvédeni azt az idegen vagyont, amelynek kezelése rám van bízva. Ez a vagyon aranyban volt meg eddig vagy aranyat ért ; tehát kérek arra az esetre, ha a háború következtében az állam az Osztrák-Magyar Bankot kötelezi arra, hogy statútumainak be nem tartásával az államnak kölcsönöket adjon s aranykészletét a közgazdaság rendelkezésére bocsássa, ezzel szemben kérek egy biztosítékot arra nézve, hogy ha addig, amíg ezek a viszonyok" fennállanak és ezeknek hatása még érvényesül, a bank vagyonát az államok meg akarják váltani, az a részvényes, akinek vagyonát én kezelem, megkapja azon vagyont abban az értékben, amelyben megkapná akkor, ha háború nem volna. Ezért fogadtuk el azt a megállapodást, hogy igenis az akkori aranyparitásnak megfelelően lesznek a részvényesek igényei akkor kielégítve. Azt hiszem, hogy ha ez nem történt volna, akkor direkte jogfosztás, direkte harmadik személyek jogainak és vagyonának megrövidítése következett volna be, amit azt hiszem, senkinek nem lehet kívánni. Ezeket óhajtottam előadni, különben a czimet elfogadom. Elnök : A ministerelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök: T. ház ! Csak az kényszerit felszólalásra, mert Sándor Pál képviselő ur újra igen heves támadást intézett a bank és vezetősége ellen, igen sok oldalról hibáztatván ezt. Nehéz viszonyok között a közvélemény mindig bűnbakokat szokott keresni. így ha valutáris romlások állanak be, első sorban a bankokat teszik azért felelőssé. Külföldön és Ausztriában is, ahol többen foglalkoznak a bankkérdéssel, sok ember okosabb akar lenni a bank vezetőségénél, kritizál, támad, hibáztat; ez nagyon természetes. Ennek lehet tulajdonítani azt, hogy a képviselő ur hosszú névsorát sorolhatja fel azoknak, akik egy vagy más