Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-760

74 760. országos ülés 1917 deczember 12-én, szerdán. czáfolhatta meg, hogy a balkán-háború alatt az összes budapesti és bécsi bankok nagy összegekben kínálták az aranyat az Osztrák-Magyar Banknak és hogy az Osztrák-Magyar Bank nem vásárolta meg az aranyat azért, mert a kiadott bankjegyek plusáért nem volt hajlandó az 5°/o-ot megfizetni. Ezt báró Madarassy-Beck Gyula t. képviselőtársam kollegái közül senki sem fogja kétségbe vonni. Ezt nem lehet letagadni. A t. ministerelnök ur arra alludált, ha jól értettem, hogy voltaképen nem lenne erkölcsös, vagy nem lenne szabad ... Wekerie Sándor ministerelnök: Ugy van! Sándor Pál: ... bankjegyekért aranyat venni. Akkor miért van benne az a paragrafus az 5 %-ról ? Mikép tudott általában az ország magának aranyat szerezni? Yagy kivitt értékpapírokat, vagy kivitt árut, de mindenesetre bankóért vásárolta meg reláczió alapján az aranyat vagy devizát. Ezt kétségbe vonni nem lehet. Azért volt az 5% és azért mondottam, hogy hiba történt, hogy az 5% tekintetében a kormány nem egyezett meg az osztrák-magyar bankkal, mert azt a szituácziót épugy, mint az oroszok felhasználták, hogy 100°/o-os fedezetet teremtsenek, minekünk is fel kellett volna használnunk, hogy bizonyos mennyiségű aranyat megszerezzünk. Épugy, amint bizonyos, hogy Németország 20%-kal emelte az aranystandardját, bizonyos az is, hogy Ausztria-Magyarországon 20%-kal kevesebb arany volt, mint 1913-ban vagy 1907ben. Miután nálunk 20%-kal kevesebb, Németországban pedig több arany volt, habár ez sokkal erősebb állam, hibát követett el a kormány és hibát az Osztrák-Magyar Bank, amidőn nem gondoskodott kellő fedezetről. Beszéltem arról a hibáról, hogy nem volt aprópénz. Nem állítottam, hogy azt a kormány vette el. Talán kellett hadiczélokra. A volt pénzügyminister ur nem. fogja kétségbe vonni, hogy a háború első hónapjaiban az aprópénzhiány volt a legnagyobb kalamitás. Nagyon örülnék, ha az én éveimben annyi fantáziám volna, de sajnos, éveim száma mellett nincs annyi, amennyit t. képviselőtársam nekem tulajdonit. Azt sem fogja a volt pénzügyminister ur, amint én ismerem, tagadásba venni, hogy nem volt akkor kinyomott bankjegy, mert nem volt meg a kellő jmpiros a bankjegyek kinyomatására. Ez nem fantázia, t. képviselőtársam, méltóztassék ezt nekem elhinni. És, hogy igy volt az, azt mutatja, hogy mi nem voltunk elkészülve, habár akkor már tudhattuk, hogy a trónörököspár meggyilkolása révén itt komplikácziók történnek és hogy erre szükségünk lesz. Bocsánatot kérek, ha én abban is más nézetben vagyok, hogy Németország a mi segítségünkre sietett. Igaz, hogy a kitörés oka a Szerbiával való konfliktus volt, de t. képviselőtársam sem fogja tagadni, hogy Németország és AusztriaMagyarország azért ragadták meg ezt az alkalmat . . . Gr. Tisza István: Kérem, ez nem áll, ez ellen a legerélyesebben tiltakozom. (Zaj a haloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Sándor Pál: Meghajlok ez előtt, mert a t. képviselőtársam sokkal közelebb áll az eseményekhez, mint ón. Akkor ehhez nekem több szavam nincs is. Azt azonban csak nem fogja tagadásba venni t. képviselőtársam, hogy mikor a hadüzenet megtörtént, akkor már az orosz seregek a mi határainkon álltak. (Zaj a jobboldalon.) Hiszen különböző könyvekből, melyeket kiadtak, kiderül, hogy a szibériai csapatok már az ország határán álltak, mikor még nem is volt hadüzenet. Gr. Tisza István: Ennek is a bank az oka ? Sándor Pál: Mi tehát már tudtuk, hogy háborúra készülünk és igy legalább is meg kellett volna ragadnunk az alkalmat azon legprimitívebb szükségletek kielégítésére, melyek az országra háború esetén nehezednek. Ez nem fantázia, t. képviselőtársam. Vagy ha ez fantázia, akkor én tényleg nem tudom, hogy mi a valóság. A valóság az, hogy ha én veszélynek megyek elébe, akkor megteszem mindazokat a primitív intézkedéseket, melyek hatalmamban állanak. (Helyeslés balfelöl.) Amelyek nincsenek hatalmamban, azokon nem segíthetek. Az is fantázia talán, t. képviselőtársam, hogy mikor jött a hadüzenet a banknak a lelke, vezetője az északi sarkra utazott ? (Derültség bálfélóí.) Nem mondhatta volna meg neki a kormány, hogy veszedelmes időket élünk, maradj itt, ne menj a Nordkap-ra! Hogy pedig o volt a lelke annak, azt sem fogja senki tagadni. A t. ministerelnök ur, mikor a főtanácsosokról és direktorokról szólt, még arra alludált, hogy a bankok képviselői nem valók a főtanácsba. Én egy szóval sem állítottam, hogy a deposit-bankok igazgatói oda belevalók. Határozottan kirekesztendők, ki is vannak rekesztve Angliában is. Ez az a §., melyet az OsztrákMagyar Bank rosszul vett át Angliától, mert Angliában független bankárok vannak, akik sohasem nyújtanak be a bankhoz és ezek prakszisukkal, tudásukkal segitik a bankot. A deposit-bankok képviselőit nálunk sem szabad bevenni. De nálunk is vannak ott szakemberek és vannak a ministeriumoknak olyan magas tisztviselői, kik a valutakérdésekben nemcsak aufait-k, hanem elsőrendű kapaczitások; ezeket miért nem vették be, miért nem folytak be a valutakórdés intézésébe ? Én tudom, t. ház, hogyha háborúban mindenki követhet el hibákat. Én voltam az, aki, mikor szidták t. képviselőtársamat, azt mondtam, hogy ha Kossuth Lajos volna itt, az is népszerűtlen volna akkor, amidőn mindent elvesznek a paraszttól és megszorításokra kényszerítenek mindenkit az egész vonalon. Én mond-