Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-760

72 760. országos ülés 1917 deczember 12-én, szerdán. adatunkat is képezi és épen ezért legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy a birtokunkban lévő külföldi értékek pontos összeírása iránt már is megtörténtek a szükséges intézkedések Hogy ezek a külföldi értékek, amelyek birtokunkban vannak, ugy Ausztriában, mint — sajnálom — kisebb mérvben Magyarországon, miként értékesíttessenek, az későbbi megoldás számára van fentartva. Azt is felemiitette még a t. képviselő ur, hogy miért nem állapítottunk meg kötött relácziót a márka és a korona között. Eszmék merültek fel, igen sok tudós van, aki a különböző módozatokkal foglalkozik, hogy lehet kötött relácziót megállapítani. Nézetem szerint kötött relácziót megállapítani egyáltalában nem lehet, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) mert e relácziók nem törvényes intézkedésektől, nem megállapodásoktól, hanem a gazdasági élet fejlődésétől függnek. (Ugy van! balfelöl.) Lehet megállapítani kölcsönös relácziókat, amelyek koronként leszámolások tárgyát képezik, de amelyeknek, ha a koronkénti leszámolások kiegyenlítést nem nyertek, akkor folytatásuk sem fog lenni. A kötött relácziókról tehát tegyünk le; ne higyjük, hogy kötött relácziókkal lehet állandó értékeket megállapítani vagy megkötni. A mi valutám viszonyaink romlásának igen sok oka van. Ott van először gazdasági elzárkózottságunk. A külfölddel való forgalmunk a minimumra redukálódott; kivinni valónk alig van, ellenben igen sok czikk van, különösen a hadiszükségleteknél, amelyekre nézve külföldi behozatalra vagyunk utalva, ugy hogy mérlegünk passzivitása már védelmünk szempontjából ha nem is emelkedő, de kétségtelenül stagnáló' állandó jellegű. Valutánk romlásának másik oka pénzeszközeink sokasága, továbbá oka az, hogy nemzetközi értékeink, amelyek forgalomba lennének hozhatók, igen csekélyek, nem ugy mint Németországban. Ezeket a gazdasági szempontokat méltóztassék figyelembe venni más országoknál is, midőn a mi valutánknak relative nagyobb romlását, pénzünknek nagyobb elértéktelenedését hozza szóba a t. képviselő ur. Növelte ezt azután az a körülmény is, megengedem, hogy a deviza-központ talán kissé későn kezdte a működését; másfelől, hogy kereskedelmi világunk és ez különösen Svájczra vonatkozik, bankóknak, a mi pénzjegyeinknek visszahagyásával Svájczban óriási bevásárlásokat eszközölt. Ezek okozták valutánk romlását Svájczban. Ez az oka annak a jelenségnek, hogy ott annyira feltorlódott pénzünk sokasága s hogy annak elfogadtatása, utóbb már nagy nehézségekkel találkozott. Azt hiszem, ezeken a bajokon részben segítve van a behozatalokra nézve történt azon megállapodás által, hogy ezek csak kölcsönös | egyetértéssel engedélyezhetők. Először is a be- ! hozatali korlátozások szigorúan alkalmaztatnak; már a. korábbi kormányok ' által is szigorúan alkalmaztattak ugyan, de miután egyoldalulag kezeltettek, az a megállapodás jött létre, hogy most már csak az osztrák kormánynyal egyetértőleg kezelhetők. A kivitel tekintetében ellenben kölcsönösen szabad kezet kellett hagynia, mert hiszen érdekünk az, hogy kivitelünk legyen. Hogy ez nagy nehézségekkel jár, az kétségtelen. A t. képviselő ur felemiitette még a hadügyministeriumot, mint ezen kiviteli akadályoknak egyik főokát. Az kétségtelen, hogy a háború első idejében, midőn azt hittük, hogy csak a kard fogja eldönteni a háború sorsát, kénytelenek voltunk had ügy ministeri umunknak olyan befolyást engedélyezni, amely egész közgazdasági életünkre kihatott s megkötöttséget idézett elő a gazdasági életben. (Ugy van!) Miért? Mert mindenki azt hitte, hogy rövid tartamú lesz a háború és hogy egyedül a kard dönti el a háború sorsát. Ma, midőn a háború negyedik esztendejében vagyunk; midőn azt látjuk, hogy nemcsak a harcztóren dől el a népek sorsa, hanem a háttérben is, a gazdasági erőben is: (Ugy van! Ugy van.') ma igenis intézkedéseket teszünk az iránt, hos;y a hadügyministeriumnak ezen kizárólagos intézkedési joga korlátozást nyerjen, hogy a fölösen összehalmozott készletek a gazdaságnak bocsáttassanak rendelkezésére, vagy pedig, amennyiben az által nem igényeltetnek, kiviteli czikkekként használtassanak fel. Azt hiszem, hogy ez bizonyos sikerrel fog járni. Mindezek azonban oly gazdasági intézkedések, amelyek magával a dologgal, a bank kérdésével szorosabb összefüggésben nincsenek, csak amenynyiben a valutát kívánják befolyásolni, vannak a kérdéssel összefüggésben. Miről van itt ma szó? Csak arról, hogy a bankkal fennálló viszonyunk azon két esztendő tartamára, amelyre az Ausztriával való gazdasági közösséget meghosszabbítottuk, prolongáltassék, minden változtatás nélkül. Időközben is lehet talán bizonyos intézkedéseket tenni, amelyek talán, ha idejekorán életbeléptettetnek, a háború megszűnte után egyeseknek előnyére szolgálhatnak. Ertem ez alatt — ami szintén felvettetett — a kisváltók honorálását a bank által. Előfordulhat ugyanis az, hogy olyan gazdasági körökben, amelyekben nincsenek felhalmozott készletek, ilyen hitelszükségletek előállanak. Egyébként a bank egész eljárásán változtatni nem szándékozunk. A. t. képviselő ur felhozta még azt, hogy igen kár, hogy a pénzintézeteknek nem engedünk nagyobb befolyást a bankügyek vitelére. Sándor Pál: Nem pénzintézeteknek! Wekerle Sándor ministerelnök: Mégis, ha azt akarja, hogy a bankok vezetői gyakoroljanak I döntő befolyást, nem elég világosan fejezte ki I magát a képviselő ur. Ez az állapot az, hogy