Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-760

760. országos ülés 1917 deczember 12-én, szerdán. 69 toztathattak, mert ezek a hibák csak korlátolt számú milliókra terjedhetnek ki, itt pedig olyan fizetési nehézségekkel állottunk szemben, amelyeknél a nemzetközi íizetési mérleg kiegyen litése évenként talán milliárdokra rug. Még csak egyet jegyzek meg. A t. képviselő ur felhozza azt, hogy a Carmen-vonatok pl. csak osztrák árukat vittek . . . Sándor Pál: A másikon is ! Gr. Tisza István ... és a másikon is. Ismétlem, ebben is fordultak elő egyes hibák ; hiszen tanuskodhatom róla, mert az akkori kormánynak — remélem, most már ebben a tekintetben jobb a helyzet — kezdetben elég ilyen, főleg kisebb emberek részéről elkövetett hibákkal szemben kellett állást foglalnia és védekeznie. Mellesleg jegyzem meg, hogy épen a Carmen-vonatoknál, minden Carmen-vonaton bizonyos számú vagon rezerválva volt a magyarországi kivitel számára, és azokban osztrák kivitel csak akkor mehetett, ha kivinni való magyar áru nem volt. Sándor Pál: Papiroson ! Gr. Tisza István : Engedelmet kérek, nem papiroson, ezt igenis esetről-esetre a legéberebben ellenőriztük. De már most tegyük fel, hogy nem volt ; tegyük fel, hogy nem magyar áru ment ki, hanem osztrák. Valuta szempontjából tett ez különbséget ? Ugyebár nem ? Abban a vonatkozásban tehát, amelyben itt a t. képviselő ur ezt felhozta, közönyös volt, mert itt a monarchiának, a közös vámterületnek kiviteléről és fizetési mérlegéről volt szó. (Helyeslés jobbfelől.) " A t. képviselő ur olyan rettenetesen megütközik azon, hogy Szerbiának, Romániának a pénze többet ér, mint a mienk. Megengedem, talán járhattunk volna el egy vagy más részletkérdésben czélszerübben ; tlaán szövetségesünk lehetett volna egy vagy más kérdésben nagyobb figyelemmel a mi érdekeink iránt. De azon a nagy tényen senki sem változtathatott, hogy mi voltunk a vásárlók, ők voltak az eladók ; nekünk jóformán semmink nem volt, amit Romániának vagy Szerbiának eladhattunk volna és kénytelenek voltunk onnan nagy összegekre menő árukat vásárolni. Természetes, hogyha százszor is meghóditott terület az, annak a területnek a j^énze bir nagyobb árfolyammal, amelynek kivitele van és nem annak, amelyik bevitelre szorul. (Ugy van ! jobbról.) A t. képviselő ur igen keményen nyilatkozik Németország felől és nagyon elitéli a megelőző kormánynak azt az eljárását, hogy nem lépett fel ka-' tegórikusan Németországgal szemben. Ha nem is ezzel a kifejezéssel él t. képviselőtársam, de felszólalásának értelme az volt, hogy kvázi nem mondtuk azt, hogy akkor nem játszszunk. ha velünk igy bánnak. Hiszen anyagi érdekkérdéseknél bizonyos nézeteltérések, bizonyos súrlódások családtagok közötf is előfordulnak, talán a legjobb családokban is, de szövetséges államok közt bizonyosan előfordulnak. Én nem azt mondom, hogy sokszor nem óhajtottuk volna, hogy Németország ebben a háborúban gazdaságilag is több tekintettel legyen reánk, mint volt. De hogy valutánk jobban nem romlott ; hogy valutánk és a márka között egy bizonyos árreláczió az utolsó években nagyjában változatlanul megmaradt ; hogy a mi valutánk csak annyival romlott tovább a többi külfölddel szemben, amennyivel a márka, ez egyenesen azzal függött össze, hogy azokat a financziális eszközöket, amelyek szükségesek voltak, — és itt nem csekélységekről volt szó — Németország nekünk rendelkezésünkre bocsátotta. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) En nem állítom azt, hogy nem lehetett volna nagyobb mértékben, talán előzékenyebb formák közt ezt megtenni ; de azt konstatálni vagyok kénytelen, hogy valutánk jelenlegi állapotát is csak annak köszönhetjük, hogy Németország tetemes pénzsegélylyel járult hitelnyújtás utján fizetési mérlegünk fenntartásához. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) És azután az a »nem játszunk*. Hát elfelejtette a t. képviselő ur, hogy mi kerültünk háborús veszedelembe s hogy Németország vált az, amely nekünk segítségünkre jött 1 Elfelejtette a t. képviselő ur, hogy minket akartak feldarabolni, elfelejtette, hogy ha elveszítjük ezt a háborút, elsősorban a magyar nemzetnek marczangolják szét a- testét ? (Igaz I Ugy van I jobbfelől.) Akkor mi lett volna más, mint egy végtelenül nevetséges és elvakult fenyegetés, ha azt mondjuk, hogy nem játszunk tovább % (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Hiszen kölcsönös érdekről volt szó. természetes, hogy egy erős nemzet sohasem fog más szép szemeiért valamit tenni, hanem a maga jól felfogott saját érdekéből — de Németország teljes hűséggel mellénk állott akkor, amikor mi forogtunk veszélyben. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) így tehát valóban nevetséges lett volna sztrájkkal fenyegetni azt, aki a mi életünk megmentésére lépett közbe. (Helyeslés jobbfelől.) És most csak még egy szót. A sok meglepetés között, amelyet t. képviselőtársam mai beszédének köszönhetek, talán legnagyobb meglepetés volt az, amely a mai pillanatban látja elérkezettnek az önálló magyar bank megvalósitásának idejét. Sándor Pál : Nem indítványoztam ! Gr. Tisza István : Értsük meg egymást. Miután ezt kifejezésre juttatta, ugyebár helyesli ? Sándor Pál: Ezen két év alatt meg kell csinálni ! Gr. Tisza István : Egyszóval, t. képviselőtársam azt tartja, hogy ezen két év alatt meg kell csinálni. Bocsásson meg nekem t. képviselőtársam, de daczára annak, hogy régóta gyönyörködöm az ő játszi fantáziájában, nem hittem, hogy idáig el tud jutni és bocsásson meg : ha volt valaha pillanat, amikor a legbünösebb könynyelmüség lenne az önálló magyar bankot megvalósitani, ha meg tudjuk oldani közgazdasági kérdéseinket Ausztriával együtt — mert a másik