Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-760
r.0 760. országos ülés 1917 deczemher 12-én, szerdán. el rolt már adósodva a jövendő háborúra Francziaországgal szemben, annyi aranyat szerzett be, hogy a bankja abban az időben elérte a száz százalék fedezetet, ami a jegybankok históriájában még nem fordult elő. Tehát Oroszország több aranyat szerzett be magának, mint amennyire szüksége volt, Németország is felemelte jegybankja rezerváját, csak mi, Ausztria-Magyarország vártuk meg egész nyugalommal a háborút; jöjjön, majd segit az Úristen. Ezt a részletet nem mondtam volna el előbb, ha nem akartam volna ennek folyamán még egy olyan dolgot is elmondani, amely bizonyára érdekelni fog bennünket. Azt hiszik, hogy nem figyelmeztették Ausztria-Magyarországot arra, hogy az Osztrák-Magyar Bank nem teszi meg kötelességét háború esetére? Téved, aki ezt hiszi. íme itt van dr. Félix Somary. Nem tudom, ismerik-e az urak. Az a Somary, aki megcsinálta a brüsszeli belga bankot, a németnek successorát, amely 800 millió frankot tudott kiadni anélkül, hogy egy czentim érczfedezete lett volna, semmi egyébbel, csak a német bankok garancziájával. Maga Plener volt az, aki mint egy csodát emiitette fel Somary működését. Szakkörökben ismerik, a legelső emberek egyike Németországban. Ez a Somary a háború előtt Bécsben tartózkodott. Bécsben egy felolvasást tartott. Nagyon, gyanítom, hogy már akkor tudta, hogy ezek az intézkedések Németországban már mégvannak, mint ahogy meg is voltak. Követelte Ausztriától több milliárd papírpénz nyomatását két évvel a háború előtt, kölcsönberendezések organizáczíóját szintén a háború előtt, a nagy állami követelések biztosítását, hogy a mozgósítás alatt ne kelljen a jegybankot igénybe venni- S most jön két másik passzus, amely szintén érdekelni fogja a t. házat, habár szorosan nem tartozik ide. Követelte a megélhetésre szükséges czikkek központosítását és a hadi iparnak kellő időben való tervszerű mozgósítását. Ezt a felolvasást Somary Bécsben tartotta, a felolvasáson a legelőkelőbb emberek vettek részt, tudomásom szerint az Osztrák-Magyar Bank képviselői is. Ezek után azt kellett volna tehát hinni, hogy Ausztria- és Magyarországban az Osztrák-Magyar Bank is meg fogja tenni azokat a primitív lépéseket, amelyek háború esetére szükségesek. Szó sem.volt róla. Amikor a mi szeretett trónörököspárunkat meggyilkolták, mindenki tudta már, hogy nagyon puskaporos a levegő, mindenki gyanította, hogy itt valami baj van, a kormánykörök pedig bizonyára tudatában voltak annak, hogy egy esetleges háborúról szó lehet. Abban az időben, amikor ez megtörtént, az Osztrák-Magyar Bank főembere: Schmidt elment egy Nordlandreisére, épen amikor a háború kitört és csak nagy nehézségekkel tudott visszajönni. Ez a főtitkár, aki körül az Osztrák-Magyar Bank egész kezelése foi'gott. nem volt a helyén akkor, amikor a háború kitört. Azt hiszem, ilyen szituáczió másutt nem lett volna lehetséges. Igaz, hogy épen ugyanezen főtitkár volt Ausztria-Magyarországban az egyedüli ember, aki az Osztrák-Magyar Bankot egy czikkében — a Neue Freie Pressében — védelmébe vette, de egyetlen egy adattal sem tudta megczáfolni dr. Langenhaan osztrák képviselő érvelését, aki szintén megtámadta őt, vagy annak a Somary-nak érvelését, aki szintén támadta és felfedte emiitett felolvasásában az Osztrák-Magyar Bank bűneit. Ezen adatok közül számosat itt is fel fogok sorolni. De eltekintve ettől, csak meg kell nézni, hogy mikép jött létre voltaképen az OsztrákMagyar Bank egész szabályzata, egész üzletköre. Mi ezt Angliától vettük át, ez teljesen augol tipusu, azzal a különbséggel, hogy Angliában az ottani directory-ban a legelső londoni bankárok, sokszoros milliomosok foglalnak helyet, akik maguk is, mint praktikus bankárok működnek az ország összes vidékein. Ezek már a saját üzletkörük által is óriásilag megerősíthették az angol bank jiresztizsét. Tény az, amit Somary is mond, hogy el kell ismernie mint német embernek azt, hogy az angol és franczia bankok nemcsak megtették kötelességüket államaik irányában, hanem olyan gyönyörű munkát végeztek, amelynek párja az egész világon nincs. Olyan ügyesen tudták megvédeni az ország valutáját és amellett oly ügyesen tudták előteremteni azokat a nagy összegeket is, amelyekre más országokban szükség volt, hogy ehhez hasonlót ő még nem látott. Ezzel szemben miből áll minálunk az Osztrák-magyar bank vezetése? Távollegyen tőlem, hogy azon tiszteletreméltó urakat, akik a főtanácsban ülnek, bármiként is sérteni, vagy csak érinteni is akarnám. De azt hiszem, hogy nem fogják tőlem rossz néven venni, ha azt állitom, hogy ők ugyan nagyon derék, jóravaló emberek, azonban a valuta-kérdésekhez nemcsak hogy nem értenek, hanem abba semmi beleszólásuk sincs az Osztrák-magyar bank statútumai értelmében. A főtanács csak akkor nyilatkozhatik a valutára vonatkozólag, ha megkérdezik. Méltóztassék az Osztrák-magyar bank egész struktúráját megnézni: ott azok a tiszteletreméltó egyszerű főtanácsosok, akik bankjegyeinket aláírják s akiknek legnagyobb részét ismerem, ők legyenek azok, akik az országot ilyen rettenetes időkben kisegítik a bajból? Ezt a metódust összehasonlítani más országok eljárásával, azt hiszem, semmiképen sem lehetséges. Itt felmerül egy kérdés, amely nemcsak az Osztrák-magyar bankot, hanem a munkapártból kikerült volt kormányt is illeti. Végtelenül sajnálom, hogy nincs itt a volt pénzügyminister ur, bár én bejelentettem neki felszólalásomat és közöltem vele, hogy én támadni fogom. (Mozgás
