Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-760
58 760. országos ülés 1917 forgalmi viszonyoknak az 0 felsége uralkodása alatt álló többi országokkal való ideiglenes szabályozása iránt 1917. évi november hó 18-án kötött szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 1402, 1421) harmadszori olvasása. Kérem Nagy Vincze jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslatot felolvasni. Nagy Vincze jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Vitának helye nem lévén, kérdem a t. házat, elfogadja-e a most felolvasott törvény^ javaslatot harmadszori olvasásban, igen vagy nem ? (Igen!) törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja és igy az alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett átküldetik a főrendiháznak. Következik a napirend második pontja: az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának és az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződésnek ideiglenes meghosszabbításáról, valamint az ezekkel kapcsolatos ügyek rendezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 1403, 1422) tárgyalása és pedig elsősorban az általános tárgyalás. Az előadó urat illeti a szó. Bakonyi Samu előadó: T. ház! (Halljuk! Halljak!) A folyó év végével lejár az OsztrákMagyar Bank szabadalma, melyet az 1911. évi XVIII. t.-cz. foglal magában. Ugyanakkor lejár az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződés, mely az 1892 : XVIII. t.-cz.-ben szabályoztatott és melyhez tartoznak a különböző pótszerződések, melyek az 1899 : XXXIII., 1907 : XL. és 1907: XLVIII. t. cz.-ekben vannak beczikkelyezve s amelyeknek hatályát ugyancsak az 1911: XVIII. t.-cz. hosszabbitotta meg. Arra való tekintettel, hogy ezek az ügyek Ausztriával való kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyainkkal természetszerű kapcsolatban vannak, az ezeknek szabályozására vonatkozó és tegnap általánosságban s részleteiben megszavazott törvényjavaslat pedig ezeknek az ügyeknek végleges rendezését a jövő országgyűlés számára tartja fenn, természetes dolog, hogy leghelyesebb az imént említett, a bankra vonatkozó és ezekkel kapcsolatos kérdések végleges szabályozását is akkorra halasztani, mikor az Ausztriával való kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyaink tárgyalás alá kerülnek. Ezekre vonatkozólag a már említett ós tegnap elfogadott törvényjavaslat 1919 deczember 31-i lejárattal létesít meghosszabbító megállapodást és ez a törvényjavaslat a bank és a vele kapcsolatos kérdések szabályozásának elhalasztása mellett is a közhitel és általában a közgazdasági élet érdekeinek megóvására mulhatlanul szükséges folytonosság biztosításáról akként kíván gondoskodni, hogy ugyanezen határidőre, vagyis 1919 deczember hó 31-ig kívánja azoknak érvényét kiterjeszteni, ami által egyúttal — s ezt nyomatékosan kell kiemelnem — megóva marad az az érdekünk is, hogy mindezen közdeczember 12-én, szerdán. gazdasági és Ausztriával kapcsolatos viszonyainknak szabályozása ugyanazon egy időben fog lejárni. Ezen rendelkezésnek folyománya a törvényjavaslat szerint az is, hogy a kormánynak felhatalmazást kivan adni arra, hogy uj bankfiókok felállítása, valamint a bank ingatlan vagyonának és szerelvényeinek értékelése, a bank szabadalmának Bosznia- és Herczegovinára való kiterjesztése, a 10 koronás bankjegyeknek kibocsátása, elévülése, a két állam kormánya által a banknál aranyérmekkel teljesített fizetéseknek a bank érczkészletébe való beszámítása tekintetében a korlátozásoknak megszüntetése, az önálló magyar bank felállítása esetén a bank érczkészletének megosztása, a régi 80 millió forintos kölcsönből még fennálló rész törlesztésének szünetelése tárgyában kötött egyezmények, amelyek az 1911: XVIII. t.-cz. 3., 6. és 7. §-a alapján köttettek, a két kormány által ugyanezen határidőig, 1919 deczember 31-ig meghosszabbíttassanak. Ezekben kívántam a törvényjavaslat intézkedéseit ismertetni. Ezek után kérem, méltóztassék azt általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés balfelol.) Elnök: Ki következik szólásra? Hoványi Géza jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. képviselőház! Tegnap voltam bátor előterjeszteni azokat az indokokat, amelyek vezéreltek, amidőn követeltem az önálló vámterületet és a függetlenitést Ausztriától. (Halljuk! Halljuk !) Förster Aurél: Nagyon helyes! Sándor Pál: Ma ennek a függetlenségnek legfőbb oszlopát akarom érinteni, t. i. az önálló magyar bankot. Nem mintha a múltban, a békeidőben panaszom lett volna aziránt, hogy az Osztrák-Magyar Bank, ami a paritást illeti, Ausztria és Magyarország közt talán nagyobb különbségeket tett volna; hanem abban az irányban óhajtottam mindig az előző időkben az önálló bankot, hogy önálló vámterület esetén csak önálló bank mellett lehetséges az ország boldogulása. Ez a nézetem — sajnos — a háború megkezdése óta, sőt lehet mondani, már néhány évvel azelőtt megdőlt, olyan indokok alapján, amelyek — merem feltételezni — a ház legnagyobb része előtt ismeretlenek, mert voltaképen a valuta fogalmával a mi országunk eddig még édeskeveset foglalkozott. Vannak, leginkább a gyakorlati téren egyes férfiak, akik ezt a kérdést alaposan ismerik, azonban, hogy az ország ex asse ugy foglalkozott volna ezzel a kérdéssel, mint Németország és bizonyos irányban Ausztria, azt ugy hiszem senki sem fogja állítani. Mi a valuta kérdését csak akkor ismertük, mikor például egy Prancziaországból behozott ruháért, amelyet 1000 frankkal kellett fizetni, megfizettük ennek dupláját, háromszorosát, négyszeresét. Osak akkor tudtuk meg, hogy mi az