Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-773
773, országos ülés 1918 február 2l-én, csütörtökön. 405 Ilyen adatokra szintén rendkívül nagy szükség volna a birtokok becslésénél, birtokok bérbeadásánál és peres esetekben. Különösen peres esetekben úgyszólván állandóan szükség van ilyen adatokra. A most forgalomba kerülő adatok nemcsak rendkívül hiányosak és hézagosak, de egészen sajátságos módon ezen adatok legnagyobb része még külföldi származású is, a mi viszonyaink között nem állja meg helyét és igy teljesen értéktelen. Ilyen adatokra a háborús gazdálkodás alatt különösen nagy szükségünk lett volra, mert hiszen amikor a termények árát kellett megállapítani, mindig abból indultunk ki, hogy azok előállítása voltaképen mennyibe kerül. De ezt mindig csak ad hoc tzámitások alapján tehettük. S hogy ezek az adatok nem álltak rendelkezésünkre, azt ugy gondolom mindnyájan, akik ezeken a tárgyalásokon résztvettünk, csak a legnagyobb sajnálattal éreztük. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfélől.) T. ház ! Végül még csak arra akarok rámutatni, hogy amikor a mezőgazdaság egészen uj adókkal, nevezetesen a vagyon- és jövedelmi adóval lesz megterhelve a jövőben, valóban nemcsak magán-, de nagy állami érdekek is fűződnek ahhoz, hogy a mezőgazdaságnak egyes vidékeken való jövedelmezőségéről lehetőleg pontos adatok álljanak rendelkezésünkre. Hiszen a \ r agyonadó és a jövedelemadó kivetésénél a legnagyobb igazságtalanságok történhetnek akkor, ha ezek csak egyszerű bemondás, becslés alapján vettetnek ki. És kérdezem : nem volna-e igen becses forrás az összes pénzügyi hatóságok számára, ha lennének ilyen adatok, amelyek kétségkívül megállapítják, hogy minden vidéken a jövedelmezőség, legalább átlagban, milyen. Ezek az adatok mindenesetre jó támpontot szolgáltatnának. Ausztriában és Svájczben ilyen üzemi adatok felderítésével, gyűjtésével 10—15 éve, Németországban közel 20 éve foglalkoznak és ez ügynek a legnagyobb figyelmet szentelik. A kérdésnek egész irodalma van, óriási adathalmaz felett rendelkeznek, aminek minden országban a mezőgazdaság irányításánál, szervezésénél rendkívüli fontossága van, és mindazok, akik hivatva vannak a mezőgazdaságot irányítani, rendkívül nagy hasznát veszik ezeknek az adatoknak. Nálunk, sajnos ezen a téren még semmi sem történt, annak ellenére, hogy ez intézmény. felállítását évek óta sürgetjük a különböző kormányoknál. Pár ezer koronába kerül, néhány embert kellene foglalkoztatni és irányítani, hogy hogyan kell gyűjteni az adatokat. Nálunk — mondom — e téren még semmi sem történt. En kérem a földmivelésügyi minister urat, hogy ezt. az intézményt szervezze meg és csináljon olyan maradandó alkotást, amelyért a késő utókor is igen hálás lesz iránta. Most, amikor a háborús viszonyok lezajlása után szervezetten kell áttérni a békegazdálkodásra, feltétlenül szükség van arra, hogy a mezőgazdaság helyzetét minden vonatkozásában ismerjük. Ezért fontos és sürgős az ilyen intézmény megalkotása. A háborús gazdálkodás egyik hasznos tanulsága kétségkívül abban látható, hogy a gazdaközönség az eddiginél sokkal nagyobb mértékben vette igénybe a gépmunkát. A gazdák kényszerhelyzetükből kifolyólag sokkal több munkát végezhettek géppel, mint addig és azt hiszem, minden kétségen felül áll, hogy a magyar gazdának a mezőgazdasági géjpek iránti érdeklődése a háború után sem fog elmúlni és nemcsak addig fog fenmaradni, amíg a viszonyok arra kényszeritik, hanem, mert megismerte a gépmunka összes előnyeit, fokozott mértékben fogja a gépeket a jövőben is alkalmazni. Ez az örvendetes jelenség, mely azt hiszem, be fog következni, a mezőgazdasági termelés szempontjából csak akkor lehet hasznos, ha a gazdák olyan gépeket fognak alkalmazni, amelyek viszonyaiknak megfelelnek és amelyeknek kezelését ők maguk értik. Csakhogy ép itt van a bökkenő. Mert a háború után a belföldi gépipar, sajnos, alig lesz abban a helyzetben, hogy a gazdák igényét teljes mértékben kielégítse, miért is előreláthatólag nagy számban fognak oly külföldi gépek beözönleni, melyek a mi viszonyaink között kipróbálva nincsenek, amelyek kezeléséhez gazdáink nem értenek és nagyon könnyen megtörténhetik, hogy az a bizonyos felhalmozott tőke, rnelylyel a gazdák rendelkeznek, oly gépek vásárlására fog fordíttatni, amely végeredményben azt fogja jelenteni, hogy vásárolni fognak olyan gépet, melyet rövid használat után egyszerűen az ócskavas közé fognak dobálni. Ez annyival is inkább be fog következni, mert hiszen valószínű, hogy a háború után olyanok is fognak gépkereskedelemmel foglalkozni, akik ahhoz nem értenek és akik minden lelkiismereti furdalás nélkül a gazdák nyakába fogják varrni az idegen gépeket és mindig csak az fog előttük lebegni, hogy üzleteket csináljanak; nem fognak azzal törődni, hogy a gazda másodszor is jelentkezik-e vevőnek, vagy sem. Amennyire lehet, ezt meg kell akadályozni, még pedig olyanformán, hogy a kormány gondoskodjék arról, hogy a mezőgazdasági belföldi gépipar a háború után a legsürgősebben a megfelelő nyersanyag fölött rendelkezhessék és részére a gyártás lehetősége minden vonalon biztosittassék. Ezenkívül, ha ez megtörténik is, gépekben nagy lesz a kereslet s külföldi gépek is be fognak hozzánk özönleni. A magyar mezőgazdák védelme érdekében ezért szükségesnek tartom azt, hogy Gödöllőn, amint a földmivelésügyi minister úrhoz felterjesztésünkben javaslatba hoztuk, állittassék fel egy gépkisérleti intézet, melynek czélja lenne a külföldről származó gépuj donságokat kipróbálni és azok értékéről, használhatóságáról a magyar mezőgazdaság minden rétegét a legalaposabban tájékoztatni. Ha ezt nem teszszük, be fog következni az, amit mondtam, hogy a külföldi gépek nagy része rövid használat után mint ócskavas ki fog dobatni. E mezőgazdasági gépkisérleti intézmény tervezetet kidolgoztuk, a földmivelésügyi ministeriumhan
