Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-773

773. országos ülés 1918 ) vízió alá felfogását erről a kérdésről. A t. képviselő ur elmondotta a blokk jegyzőkönyvének történetét és hangsúlyozta igen korrektül és abszolút az egész házat meggyőzően, hogy őneki semmi része abban nem volt, ez a dolog az ő tudtán és akaratán kivül történt az ő környezetében, G-ondolja meg az igen t. képviselő ur, hogy talán vannak környezetében mások, akik az ő nevét, az ő presztízsét, az ő politikai tőkéjét arra használják fel, hogy egyszer egy blokkjegyzőkönyvet adnak ki, egyszer államtitkárságot szereznek s egyszer olyan dolgokba fogják belevinni, amelyektől ő fog legjobban megijedni, amikor tisztába jön vele, hogy kiknek és milyen czélból volt az öntudatlan és tisztességes eszköze. Ezt óhajtottam megjegyezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Ki következik szólásra ? Huszár Károly jegyző: Barta Ödön! Elnök: A ministerelnök ur kíván szólni. Wekerie Sándor ministerelnök: T. ház! (Sálijuk! Halljuk!) Sajnálom, hogy ilyen esetleges megnyilatkozatokból eredő kérdések a t. ház elé hozatnak ilyenkor, amikor igazán sokkal fontosabb dolgokat kellene tisztába hoznunk. (Ugy van! TJgy van! a baloldalon.) Ami Beck Lajos ur államtitkárságát illeti, tény az, hogy neki korábban kilátásba volt ez helyezve és gróf Károlyi egyszerűen arra szorítkozott, hogy engem ezen elődöm által tett ígéretre figyelmessé tett. Én ezt, mint elődöm igéretét, természetesen magamévá tettem. Arról, hogy ez bármilyen alku tárgya lett volna, vagy pláne, hogy a Károly-keresztesek jogával lett volna összefüggésben, a mai napig — higyje meg t. képviselő ur — semminemű tudomásom nem volt. A mai napig nem tudtam arról, vájjon Beck Lajos t. képviselő ur ebben angazsirozta-e magát vagy sem? Bocsánatot kérek, ilyennel nem is törődöm. A Károly-kereszteseknél az írni-olvasni tudást én, mint szükséges attribútumot a magam részéről is felvétetni kívántam a választójogi törvénybe. ÍM is vétetett. Nagyon szépen kérem, hogy ily privátbeszélgetésekre, amelyeknek semmi horderejűk nincs e kérdések szempontjából, ne méltóztassanak reflektálni (Élénk helyeslés.) Elnök: Most Barta Ödön képviselő ur következik szólásra. Barta Ödön: T. képviselőház! Arra kérem a t. házat, méltóztassék a vita ezen előrehaladott stádiumában nekem megengedni, hogy szíves türelmüket néhány perezre igénybe vegyem, egypár megjegyzés elmondására. Semmi czélom a vita elhúzásával nem lehet. Nagyon örülnék neki, ha egyszerűen a meghatalmazás niég- vagy meg nem adása kérdésében kellene csak állást foglalnunk és azokat a témákat, amelyek ' áz indemnitási vita keretében már eddig is bevonattak, rendes költségvetés keretében lehetne vita tárgyává tennünk. Ismeretesek azok a sajnálatos okok, amelyek miatt ez nem lehetséges. yruár 21-én, csütörtökön. 389 Egyébbként is alkotmányos felfogás szerint a jelenlegi kormány uj kormány. A jelenlegi kormány által kért indemnitás feletti vitában az előző kormány tényei, vagy esetleges mulasztásai még akkor sem vonhatók be, hogyha ugyanaz a kormányelnök alakította meg az uj kormányt, mert hiszen tudvalevőleg a kormány megalakult ugy és megalakulhat máskor is ugy, hogy uj tagok jelentek meg a kormány padjain. De én nem efelett akarok inmorálni. Mielőtt beszédein voítaképeni témájára rátérnék, szívesen hódolok annak a j3arlamenti szokásnak, hogy az előttem szóló t. képviselőtársam beszédére egy pár megjegyzést tegyek. Zábráczky József t. képviselőtársamnak azt a bőven indokolt kívánságát, hogy méltányoitassék a jegyzői karnak a háborúban teljesített nagy munkája, szemben igazán csekély és a mellékjövedelmek teljes pangása miatt még csekélyebbé vált dotácziójával, teljesen osztom. De hogyha ez a hiba volna az egyedüli, ennek az orvoslásával, azt hiszem, hamar el lehetne készülni. A jegyzői kar annyira hazafias érzésű, hogy bála az égnek, ezt az áldozatot szívesen meghozná, ha tudná, hogy ez az egyedüli szenvedés, amely reája vár. Azonban sokkal súlyosabb szenvedések azok, amelyek a jegyzői kart nyomják, azok t. i., amelyek munkabirási erejüket jóval túlhaladó munkahalmazból hárulnak reájuk. Mert hiszen tudvalevőleg ahol két-három jegyző működött egy helyen, ott most egy ember működik oly kisegítő erővel, amelynek munkájáért a felelősséget viselni nem lehet és amely munkaerőhiány mellett a rendeletek oly tömkelege szakadt a jegyzőkre, hogy a fegyelmi eljárás ezer esetben nehezedik reájuk, ha szigorúan alkalmazzák a rendeletek végrehajtásának ellenőrzését. Hiszem és remélem, hogy a t. kormány programmja garancziát nyújt arra, hogy ezen bajok orvoslására is gond lesz fordítható. A mi Zábráczky t. képviselőtársamnak a főszolgabírók mellett mondott szavait illeti, ezekre — bár nagyon természesen teljesen osztozom azon nézetében, hogy az egyes főszolgabírónak akármilyen tényeiért általánosítással a főszolgnbirói kart és általában a közigazgatási tisztviselői kart támadni nem lehet — ezekre most azért nem reflektálok, mert Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam beszédének egyik passzusával foglalkozva, még lesz alkalmam erre visszatérni. Abban az érdekes vitában, amelynek két nap óta tanúi vagyunk, jelentékeny szerepet játszik az, hogy az egyes szónok urak a más jiortáján sepregetnek. Teljesen elismerem annak jogosságát, hogy közéleti tényezőknek minden cselekedete a fórumon bírálat tárgyává tétessék, semmi sem indokoltabb és jogosultabb tehát, mint az hogy egy uj pártalakulásnak, mondjuk első napjaiban; az első vitában mindez szóvá tétessék. Csak az a kérdés, vájjon alkalmazzák-e