Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-773

773. országos ülés 1918 február 2l-én, csütörtökön. 383 ütem — dadogva adja meg a felvilágosításokat. Ez a mi érdekképviseletünk Németországgal, mikor ők egész szervezett akcziókat indítanak nyersterményeink árának letörésére. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Nem akarom folytatni, mert hiszen nem az a czélom, hogy keserűséget, hanem inkább az, hogy békés kiegyenlítést és közeledést hozzak létre, hogy felhívjam a kormány figyelmét arra a rettenetes szervezetlenségre, mely eddigi külkereskedelmi forgalmunkban és organizácziónkban van. Az igen tisztelt kereskedelmi minister ur tudása elég garancziát nyújt arra, hogy ez a jövőben alaposan meg fog változni, de kereskedelempolitikai tekintetben nem osztozhatom sem az ő, sem a ministerelnök ur felfogásában, mert azok a nagy gazdasági egységek a jelenben abszolúte nem akarnak megnyilatkozni. Látjuk, hogy a külföld igenis igyekszik gazdasági érdekeit elzárkózással biztosítani, mi pedig teljesen kiszolgáltatjuk magunkat a gazdaságilag sokkal erősebb, szervezettebb, hatalmasabb német birodalomnak. (Igaz ! TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez nem gazdasági gyűlölködés, hanem a nemzet eksziszteneziájának kérdése. Mit látunk ? Azt, hogy itt a mi nyersterményeinket makszimálják, azoknak árát letörik és mégsem tudtuk kivinni, hogy a legszükségesebb iparczikkek niakszimálva legyenek. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Itthon ezerperczentes iparczikk-áremelésekkel kell számolnunk, mikor 49-es buza-árakkal kell még mindig a német birodalmat ellátni. Azt kérdem, hogy lehet-e egyáltalán egy húszéves gazdasági szerződésre gondolni Németországgal, mig valutapolitikánkat vele nem rendezzük. Nagyon jól tudják az illetékes faktorok, jobban tudja az igen tisztelt ministerelnök ur, mint bárki, hogy a németek nem bevallottan, de burkoltan milyen kiviteli vámokkal terhelték meg a német export-ozikkeket. A háborúban annyira szükséges fémeket, vegyszereket, katonai felszereléseket, a szenet mind burkolt kiviteli vámokkal terhelték meg, holott nekünk egyetlen egy czikkünk nem volt, melynél akár burkoltan, akár nyíltan kiviteli vámunkat érvényesíteni tudtuk, vagy csak akartuk volna is. A mi naivitásunk és becsületességünk idáig már nem terjedt. Amig mi a több százmilliós károsodást, mely ebből előállt, nem tudjuk rendezni, szorosabb gazdasági egyesülésre Németországgal nem is gondolhatunk. Ez a legelső kérdés, mely Németországgal tisztázandó és amely mindent meg kell hogy előzzön. Csak egy szempontot akarok kiemelni, mert hiszen tudjuk, hogy a valutakérdés milyen döntő szerepet játszik. Németország hozott be hozzánk pl. úgynevezett píorzheimi árukat. Ezek azok az iparczikkek, melyeket tömegszámra látunk Kertész Tódornál és másutt, a vaskeresztes szelenczék stb. A bevitel kérdését e tekintetben revizió alá kell venni, mert ilyen árura valutát nem engedhetünk akkor, mikor a németek a legszükségesebb élelmiczikkekkel szemben nem akarnak valutát adni. Épen a píorzheimi árukkal akarok foglalkozni. Ezek az áruk most a háború alatt abszolúte nélkülözhetők egy nemzet életében, ép ugy, mint ahogy pl. Holzer-féle modellek tekintetében, ugy-e bár, nem szükséges, hogy a lipótvárosi hölgyek Holzer-modellben járjanak? Ép ugy nem szükséges vaskeresztes dobozokat használni. Rájöttek, hogy jó lesz ezekre nem kész valutát adni. A németek ugy gondolkoztak, hogy : ha ti a mi valutánkkal szemben igy jártok el, akkor retorzióval élünk, d; nem a píorzheimi árukra mondták ki, hanem a legszükségesebb élelmiczikkekre, melyeket nem tudnak nélkülözni és ezzel akarták megakadályozni a mi ekszportunk lehetőségét, ami egyedüli alapja valutánk feljavításának. Elnök (csenget) : Hosszasabban kivan még beszélni a képviselő ur? Ábrahám Dezső : Két perez alatt befejezem. Beck képviselő ur feltette a kérdést, hogy az önálló vámterület álláspontján állok-e? Sohasem tagadtam, most sem szégyenlem. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Wekerle Sándor ministerelnök: Mi szégyen van abban? Ábrahám Dezső: Voltak bizonyos faktorok, akik ezt gazdasági kiskorúságnak nyilatkoztatták ki. Én szívesen megmaradok ebben a gazdasági kiskorúságban, mert engem a politikai és gazdasági élet megtanított arra, hogy ez az egyedüli alapja Magyarország jövő gazdasági fellendülésének. Csak egyet említek fel. Ha nekünk nem kellett volna az egész hadsereget és Ausztriát, sőt jórészt Németország polgári lakosságát is nyersterménynyel ellátni, és pedig vámmentesen, hanem önálló állam vagyunk és búzánkat nem kellett volna 49-es makszimális áron kivinni . . . Szterényi József kereskedelemügyi minister: Sajnos, nem volt mit kivinni ! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ábrahám Dezső: ... ha mi pl. ekszportálni tudtunk volna semleges külföldre, hiszen Svájczban egy métermázsa búza ára, nem is oly régen néhány hét előtt 80 frank volt, ami a mostani valutánk szerint 200 korona, ha csak búzát tudtunk volna is kivinni semleges területre, mi lett volna ennek a konzekvencziája ! így kénytelenek voltunk osztrák és német iparczikkekkel ellátni magunkat, nyersterményeinket pedig oda kellett adni minimális áron. Itt van az önálló vámterületnek az álláspontja a valuta kérdésében is. Nekünk közös valutánk van Ausztriával s ennek gyengesége a mi rovásunkra is alakul. Ha nyersterményeinket, mint minden mezőgazdasági állam, igy Románia is a háborúba való beavatkozása előtt, midőn aranyban úszott, semleges országban tudtuk volna értékesíteni, akkor valutánk máskép nézne ki. Ezek nem frázisok, ennek megvannak a gazdasági eredményei. Én csak arra kérem az igen t. ministerelnök