Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-772

772. országos ülés 1918 február 20-án, szerdán. 359 Mégis vagyok bátor annyit megjegyezni, hogy jogainkat meg kívánjuk óvni először védelmi szem­pontból, (Helyeslés.) másodszor gazdasági szem­pontból, harmadszor közlekedési szempontból vizén és szárazon, negyedszer olyan irányban is, hogy Eománia részéről mindennemű beavatkozás a mi ügyeinkbe lehetetlenné váljék. (Élénk helyeslés és taps.) Sőt, t. képviselőház, egyre, amire a t. kép­viselő ur nem utalt és ami nem lehet közömbös előttünk, szintén súlyt fektetünk: hogy t. i. Romániában lakó honpolgárainknak ottani hely­zetét is minden irányban biztosítsuk. (Helyeslés.) Azt- hiszem, ezzel a kérdésnek első részére meg­adtam a választ. Ami a másik kérdést illeti, hogy erdélyi ember legyen ott a béketárgyaláson, erre azt felel­hetem, hogy mindenesetre magyar emberek lesz­nek ott mind egyenértékű tényezők. Azt hiszem, hogy erdélyi is lesz köztük. De t. képviselő ur, ez nem erdélyi kérdés, ez Magyarország egészének kérdése, melyet mindnyájunknak nemcsak meg kell értenünk és ismernünk, hanem át is kell éreznünk, (ügy van l) Ez a szellem fog bennünket vezetni a tárgyalásokon. Méltóztassék ezt meg­nyugvással tudomásul venni. (Elénk helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szász Zsombor: Én a ministerelnök ur vála­szát köszönettel tudomásul veszem. Elnök : Kérdem a t. házat: tudomásul méltóz­tatik-e venni a ministerelnök urnak Szász Zsombor képviselő urnak interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen!) A ház a választ tudomásul veszi. Következik Laehne Hugó interpelláczi ója a földmivelésügyi ministerhez a tátrai állami fürdők ügyében. Laehne Hugó: Tisztelt képviselőház! A Ma­gas Tátra már régen élvezi a kormány gondoskodá­sát; az előző kormányok több izben igen üdvös kezdeményezést tettek a tátrai fürdők fellendí­tése érdekében. Sajnálattal kell azonban konsta­tálnom, hogy a háború előtt közönségünk nem méltányolta kellően a Tátrát, csak azóta tódul oda, mióta nem lehet külföldi fürdőkbe járni. Most tehát a tátrai fürdőkre kiválóan előnyös és kedvező konjunktúra van, amely még sokáig fenn fog állani, de mégis sürgős, hogy ez most kihasz­náltassák. A ministerelnök ur hekyesen fejtegette, hogy a valuta szempontjából is szükséges az ide­genforgalom emelése és ebből a czélból hazai fürdő­ügyünk javítása. A háború előtt évenként mint­egy 300 millió korona ment ki külföldi fürdőkre és üdülőhelyekre. Ez az összeg a háború után, sajnos, nagymértékben emelkedni fog, mert hisz megnövekszik a gyógyulást kereső, szenvedő em­berek száma. Mindez indokolttá teszi, hogy a t. kormánynak melegen figyelmébe ajánljam az állami kezelésben levő fürdők kérdését. Ott van Svájcz, amelynek teljesen passzív a kereskedelmi mérlege, mégis megél úgyszólván fürdőiből. Itt nagy beruházásokra lesz szükség, azonban az állam oly sok irányban van igénybe véve, hogy nem lehet mindent tőle várni. Tapasz­taljuk azonban, hogy az állami kezelés a fürdők­ben nem felel meg a követelményeknek. A tátra­lomniczi fürdő pl. a háború előtt állandóan deíi­czittel dolgozott. Az államnak nem is lehet fel­adata egy ilyen fürdőüzem vezetése és kezelése. Méltán érdekelhet tehát minket, hogy a köze] jövőben mit szándékozik tenni a földmivelésügyi minister ur a tárczája körébe tartozó állami für­dők érdekében. A múltban nagyon szerencsétlen volt a keze­lés. Az egyik fürdőt egy erdőtanácsosra bizták, aki később ministeri tanácsos lett, mert a fürdő erdős vidéken feküdt. De ha valaki jól ért az erdészethez, abból nem következik, hogy a fürdő­höz is ért, amint ez be is bizonyult. Javítani akartak az állapoton és akkor áttértek a postához. Egy nyugalmazott postatanácsost neveztek ki kormánybiztosnak a tátrai fürdők és turisztika élére ; igaz. hogy az illetőnek nagy érdemei vol­tak a bál- és tánczrendezés terén. (Mozgás.) Fel kell itt említenem, hogy nap-nap után neveznek ki ujabb és ujabb kormánybiztosokat. Ezeknek már se szerük se számuk. Ha egy intéz­mény nem funkczionál jól, mindjárt kineveznek oda egy kormánybiztost, (ügy van! jobbról. Fel­kiáltások balról: Önök alatt is voltak kormány­biztosok ! Felkiáltások jobbról: De ingyen szolgál­tak!) Gombamódra teremnek a kormánybiztossá­gok. Utána jártam, mi is voltaképen egy kor­mánybiztos hatásköre, Az összkormány hozzájáru­lása kell a kinevezéshez, tehát annyi hatásköre kellene hogy legyen, mint a kormánynak magának. De egy közigazgatási szakember szellemes meghatá­rozása szerint a kormánybiztosnak annyi hatás­köre van, mint amennyit elhisznek neki. A tátrai fürdő és turisztika kormánybiztosának feladata — igy mondták nekem —, hogy fellendítse a fürdő életét és Moszsza a szobákat. Nézzük, hogyan felel meg ennek a kormánybiztos ur. Elsősorban is felmondotta a meglevő régi szerződéseket, amelyeket még 1917 nyarán kö­töttek a téli szezonra. Pedig ezek jogérvényes szer­ződések voltak, még kötbér is ki volt kötve. Ez teljesen jogtalan eljárás volt. Az állami vállalat ép ugy nem nyílvánithat semmiseknek szerződést, ha a vezetésben változás történik, mint egy ma­gánvállalat, különösen akkor nem, amikor kötbért fizettet le az illetővel. A fürdőéletet ugy akarta fellendíteni, hogy kategóriákba sorozta a közönséget. Arra a zseniális ötletre jutott, hogy a keresztények el vannak foglalva a karácson)^ ünnepekkel, igy tehát de­czember 20-tól, karácsony idején, egészen január 6-ig a nem keresztény közönségnek, tehát a zsi­dóknak állott rendelkezésére a tátralomniczi fürdő. (Derültség.) Január 6-ika után azután jöttek a különböző, keresztény társadalomhoz tartozó ven­dégek és maga a kormánybiztos kijelentette, hogy csak mutatónak lesz ott egy-két nem ke­resztény is bebocsátva. Hogy mennyire használ

Next

/
Thumbnails
Contents