Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-772

772. országos ülés 1918 február 20-án, szerdán. 357 Bárhová mennek, akár az utczára, a pártkörökön kivül bármely házba, senki nem fogja önöknek elismerni, hogy nem személyes gyűlölség volt ennek inditóoka. Egyet mondhattak volna : azt, hogy igenis, tévedtünk, máskor ez nem fog előfordulni. Ehhez azonban nincs az igazságügyminister urnak elég objektivitása, sokkal inkább lobog benne a szenvedély és a gyűlölség. Én ezt állitottam, ezt bizonyítottam, ezért a ministerelnök urnak olyan válaszát, amely nem erről szólt, nem vehetem tudomásul. Különben is az interpellácziót az igazságügyminister úrhoz intéztem. Elnök: Kérdem a t. házat: Méltóztatik-e a ministerelnök urnak Fényes László képviselő ur interpellácziójára az igazságügyminister ur nevében adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A ház a választ tudomásul veszi. Ráth Endre képviselő ur kéri a házat, hogy bejegyzett interpelláczióját a legközelebbi interpelláeziós napon mondhassa el. A t. ház ehhez hozzájárul. Következik Szász Zsombor képviselő ur interpellácziója a ministerelnök úrhoz a Romániával való békekötés tárgyában. Szász Zsombor képviselő urat illeti a szó. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Szász Zsombor: T. ház ! Tegnapelőtt sürgős interpelláczióra kértem engedélyt a ház elnökétől. Ezt a sürgős interpellácziót azonban a tegnapi napon a ház üléseinek technikai berendezése és beosztása miatt — sajnos — nem tarthattam meg. Ezt magam is beismertem. Ebben az interpelláezióban elsősorban aziránt óhajtottam a ministerelnök úrtól felvilágosítást nyerni, vájjon azok a kószáknak tetsző hírek, amelyek tegnapelőtt jelentek meg az újságokban arra vonatkozólag, hogy Romániával való béketárgyalásaink küszöbön állanak, valók-e vagy sem, adhat-e a ministerelnök ur erre vonatkozólag informáeziót a háznak. Azóta azok a félhivatalos és talán hivatalos jelentések is, amelyek a lapokban megjelentek, azt hiszem, most már fait accompli-kép állítják elénk, hogy a béketárgyalások Romániával a legrövidebb idő alatt csakugyan meg fognak indulni. Ezt tehát mint tényt fogadhatom el és ennek alapján fogom a továbbiakat kifejteni. Ebben a remélhetőleg végső vonaglásait élő világháborúban mi minden egyes békekötést, bármely hadviselő felek között jön is az létre, örömmel üdvözölhetünk, mert hiszen minden egyes békekötés közelebb hoz minket a már oly régen sóvárgott általános békéhez. De az is kétségtelen, hogy bármely ellenségünkkel megkötött egyetlenegy béke sem lehet olyan fontos nekünk, egyetlen egy állammal megkötendő béke se érinti oly közeli, oly súlyos, oly életbevágó érdekeinket, mint épen a Romániával megkötendő béke. (Ugy van ! Ugy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Meg vagyok arról győződve, hogy a központi hatalmak képviselői ennél a békekötésnél mindenesetre a legnagyobb mértékben gondját fogják viselni a monarchia, Magyarország és Ausztria és a másik szomszédos hatalom, Bulgária érdekeinek. Abban sem kételkedem, nem félek attól, hogy Németország érdekei is bizonyára kellő gondozásban fognak részesülni. Azt azonban nem tudom és ez iránt van nekem aggodalmam, vájjon Magyarország specziális érdekei és — hogy talán egy ilyen territoriális fogalommal éljek —specziálisan Erdély érdekei meg fognak-e kellően védelmeztetni ebben a békekötésben. (Ugy van! Ugy van ! balfelől-) Székely Aladár : Miért ne ! Szász Zsombor : Hiszen ez a czélom, erről akarok beszélni, hogy meg legyenek védelmezve. Epén az a kérdésem, hogy meg lesznek-e védelmezve vagy sem. Pár nappal ezelőtt egyik budapesti reggeli napilapban, a Pesti Hírlapban igen értékes és igen érdekes czikk jelent meg a Romániával kötendő béke lehetőségeiről. Ebben, mint a magyar közvéleménynek kívánsága, ugy van odaállítva néhány feltétel, hogy ez alapját képezheti a Romániával kötendő békeszerződésnek. Ebben szó van területi kérdésekről, szó van Dobrudzsáról, Besszarábiáról, szó van arról, hogy a megszállott területeket kiüritik-e vagy sem, szó van Erdélyt illető némi határkiigazitásról, (Ugy van ! balfelöl.) azután a fekete-tengeri és a dunai forgalomról és — ezt talán hozzátehetem — a központi hatalmak gondját valószínűleg nem fogják elkerülni a petróleumterületek és a petróleumra vonatkozó megegyezések sem. Mindezek rendkívül fontos dolgok és — amint előbb említettem — meg vagyok róla győződve, hogy a központi hatalmak képviselői mindezeket a kérdéseket kellő figyelemre fogják méltatni. De van egy másik kérdés, amelyre vonatkozólag aggodalmaim vannak és nem tudom, vájjon ebben a tekintetben kellő figyelemben fognak-e részesittetni és ez a román nemzetiségi kérdés. A t. ház minden tagja bizonyosan nagyon jól ismeri Erdély utolsó 40—50 esztendejéből a román nemzetiségi izgatásnak történetét. Azt hiszem, a t. ház minden tagja tudja azt is, hogy ennek a román irredentizmusnak alapjai részben Romániában vannak. Ennek az izgatásnak, ennek az agitácziónak gyökerei Romániába nyúlnak vissza. Farkas Pál: Jorga ! Szász Zsombor: Ennek az agitácziónak szellemi táplálékot nyújtottak mindig a bukaresti és a jassy-i egyetemek tanárai, ezeknek az egyetemeknek ifjúsága. (Felkiáltások jobb felől: A liga!) A román izgatók köztudomás szerint anyagi támogatásban is részesültek. Azt is tudjuk, hogy amikor egy román nemzetiségi izgatót a magyar igazságszolgáltatás keze utói akart érni, ezek mindannyiszor a legkészségesebb azilumot találták Romániában. (Ugy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) xizt is tudjuk, hogy mindazok a brosürák, mindazok a röpiratok, melyekkel egész Európát elárasztották, tulajdonképen Ro-