Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-772

772. országos ülés 1918 február 20-án, szerdán. 341 A fogyasztásnak ugyanis elsőrendű érdeke •az, hogy Magyarország gabonatermése hátrányt ne szenvedjen és kétségtelen, hogy a megdrá­gult termelési viszonyok között a legfőbb artikulusnak, a búzának ára talán nem látszik arányban állónak, ha összehasonlítjuk más gazdasági terménynyel, amelyek jóval nagyobb hasznot biztosítanak. Ez a helyzet gazdaközön­ségünket arra az útra vihetne, amelyet -helyen­ként tapasztalhatunk, hogy redukálja gabona­termelését és más ágaknál óhajtja a maga hasz­nát megnyerni. Hogy a gazdának bizonyos mennyiségit földet búzával kell bevetni, ezt imperative kimondani nem lehet. Lehet korlá­tozásokat felállítani, mint pl. a cziroknál, amely­nagy konjunktúrát élvezett és melynél kimon­datott, hogy öt százaléknál többet a kalászosok­hoz képest nem lehet termelni. De igy van ez más terményeknél is, igy van ez a kukoriczánál is, mivel a búza árát a kukoriczáéhoz képest ma alacsonynak mondhatom. Ez a konjunktúra a további nehéz viszonyok között mindig elő­térben fog állani. Azért hangsúlyozom ezt, mert a múlt évben az a felfogás volt, hogy én állást foglaltam a búza árának emelése ellen. Én csak az alsóbbrendű kenyérliszt árának emelése ellen fejeztem ki aggályomat s azt teljes mértékben fentartom, de semmiféle akadálya nincs annak, hogy a 41 koronás kenyérliszt mellett drága, finom lisztünk legyen. Ez a nullásliszt még további áremelést is elbir. Tehát ha a búza árát emelik, ugy az emelésnek a finom liszt felemelt árában kell megtérülnie. Ez természetesen áll minden artikulusra nézve, de viszont nagyon kívánatos volna és a rend szempontjából ezt alapelvként hangoztatom, hogy ezek a rendelkezések idejekorán hozassa­nak a közönségnek és a gazdáknak tudomására, Az ősziekkel már természetesen elkéstünk, de a tavasziakra vonatkozólag a múlt évben már ki­látásba volt helyezve, hogy a munkálatok meg­kezdése előtt megállapítják az árakat. Nagyon megnyugtató volna, ha mielőbb tiszta képünk lehetne a termelésről. (Helyeslés.) Ha erről a kérdésről beszélünk, ismétlem, a fogyasztók és termelők érdekeinek lehető egye­sitett szolgálatát kell keresnünk. A világért sem szabad egyoldalúan a termelésnek csak az elő­nyeit szolgálni, de ép oly helytelen az a bizo­nyos helyeken hangoztatott nizus, hogy a ter­melésnél osak a nagy bruttó-árakat vesszük tekintetbe és felejtik azokat az igen nagy, óriási mértékben növekedő terheket, amelyekkel a gazdaközönségnek állandóan meg kell küzdeni ós amelyek mellett természetszerűen nem áll az, mintha a gazdaközönség a fogyasztó terhére vagy rovására a konjunkturális haszon egész összegét élvezné. A fogyasztók, akik az ő termését fogyaszt­ják és őt viszont iparczikkekkel látják el, lénye­gesen drágábban nyújtják a maguk czikkeit, mint vice versa. Ezért itt bizonyos komplemen­táris eljárásra van szükség, amelyet minden irány­ban a méltányosság és az igazság vezessen. Ami a jövendőt illeti, nem zárkózhatunk el annak megállapítása elől, hogy a folyó évben és a mostani időkben tényleg olyan jelenségeket tapasz­talunk, amelyek majdnem azt a látszatot keltik, hogy jelenleg ezen a téren a legsúlyosabb pro­bléma előtt állunk, amelyet eddig a háború ránk hozott. A múlt évben a búzatermés orszá­gos átlagban kétségtelenül jobb volt, mint 1916­ban. A kukoricza is általában jobb volt. A zab ugyan gyengébb volt és a burgonyatermés nagy része elromlott, de kétségtelen, hogy a főczikk­ben, a búzában jobb termésünk volt. Reményünk lehetett tehát arra nézve, hogy ezen a téren kevesebb zaklatásnak leszünk kitéve. A múlt év­ben az őstermelőknek és az őstermelő munká­soknak havonta 18 kg. búzát hagytak meg; most 15 kg. van megállapítva, a nem dolgozó őstermelőknek jiedig 12 kg. A fejadag tehát a jobb termés ellenére kevesebb volt, mint a múlt évben. Ennek ellenére előfordult, hogy most újból leszállították az adagot ; olyan mértékig mentünk le, amelyet pár évvel ezelőtt lehetetlennek mon­dottak volna az ország fentartását testi mun­kájukkal előmozdító egyénekre A legújabb ren­delkezés 13 kg-ra. szállítja le a munkások makszimá­lis fejkvótáját a búzában, 17'5 kg-ra a kukoriczá­ban, a többi őstermelő fogyasztónál pedig 12 kg-ról leszállottak 9 kg-ra Bizonyos, hogy itt az eljárásban tévedések fordultak elő, azok okozták ezt az igen nehéz helyzetet. A háború tartama nem lehetett ennek oka, mert. hiszen a tavaly és a két évvel ezelőtti termés önmagában véve olyan gyenge volt, hogy készletmegtakaritással nem dolgozhattunk ; tehát nem áll az, hogy az 1916-iki évet az 1915-iki év feleslege segítette vohia, mert körülbelül nettoterméssel állottunk szemben Ha a tavalyi és a két évvel ezelőtti rossz terméssel mégis ki tudtunk jönni júniusig kisebb-nagyobb redukcziókkal, akkor valóban különös, hogy most a búzából sokkal jobb termés mellett nehezebben jövünk ki s igy feltétlenül hibák történtek Belátom, hogy épen az aratás kezdetén ná­lunk a kormányváltozás hozzájárulhatott ezen kérdés nehézségeihez, mire még visszatérek Ezen kérdést minden pártpolitikai vonatkozástól men­ten kell kezelni Nem arról van szó, hogy valaki a dolgot jobban akarja csinálni mint a másik. A rendszerek folytonos változtatása csak növeli a bajokat, mert a rendszer ugy tudja önmagát leg­jobban megjavítani, ha a hibák elhagyásával egy megkezdett és megszokott nyomon haladunk, nem pedig teljesen uj szisztémákkal, melyek által csak az adminisztrácziót terheljük meg és kísér­letez ünk (Ugy van !) Múlt évben június 20-án még az volt a nizus, el is volt a rendelet ilyen irányban készítve, hogy a termés rekviráltatik, lefoglaltatik vagy átvétetik mindjárt a csépléssel egyidejűleg Ez feltétlenül helyes rendszer lett volna.

Next

/
Thumbnails
Contents