Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-759

20 759. országos ülés 1917 deczember 11-én, kedden. lasztaniok kell egyrészt a közös vámterület és olyan külkereskedelmi megállapodások között, amelyek a közös vámterület esetén érdekeinket megóvják, másrészt pedig önálló vámterület és olyan külkereskedelmi megállapodások között, amelyek önálló vámterület mellett közgazdasági érdekeinket nem óvják meg, mondom, nem lesznek-e akkor kénytelenek az önálló vámterületnek még legasarnirozottabb hivei is azt mondani, — némelyek nehéz szívvel, lesznek talán olyanok, akik örülni fognak, hogy lesz egy kibúvó (Derültség jobbfelül.) — hogy ilyen körülmények között mégis csak a közös vámterület mellett leszünk kénytelenek állást foglalni. (Mozgás.) Holló Lajos: Önök keresik a kibúvót! Egy hang (a szélsőhalóidalon) : Ee aggódjék! Teleszky János: Kérem, én nem aggódom. A kibúvóknak olyan nagy sorozata van már meg, hogy a t. uraknak sem fog kelleni keresni őket. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Meglesz a közös vámterület, meg kell lennie azoknak a tárgyalásoknak alapján, amelyek a béketárgyalásokkal kapcsolatosan okvetlenül folyni fognak és amelyek bizonyos megállapodásokra kell, hogy vezessenek. (Ugy van! Ugy van! jobb felöl. Zaj balfelöl.) De van egy más nagy veszedelem, amelytől tartok, daczára annak, hogy nem vagyok az önálló vámterület híve és nagyon bámulom azokat az urakat, akik az önálló vámterületnek hivei, hogy nem tartanak ettől a veszedelemtől. Ez az a veszedelem, hogy a béketárgyalások olyan fait accomplitkat fognak teremteni, hogy nem hogy kibúvót nem kell keresni az uraknak, de módjukban sem lesz az önálló vámterületet megvalósítani akkor sem, ha az urak, sőt esetleg még mi is akarnók. Ez a nagy veszedelem és én ettől nagyon félek. (Zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Mert bocsánatot kérek, jeleztem az előbb, hogy bizonyos feltételek mellett, t. i. megfelelő kiegyezés esetében én a közös vámterületnek vagyok a hive, de tudom azt is, és ha nem tudnám, vagy ha nem tudtam volna, a történelmi tapasztalatok tanitottak meg rá, hogy érdekeinknek megfelelő kiegyezést kötni Ausztriával csak ugy tudunk, ha ezen kiegyezés megkötését megelőzőleg az önálló vámterület kérdésében a szabad kezünk megvan. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Nekem szükségem van az önálló vámterületre nem azért, mint az uraknak . . . Polónyi Géza: Taktikai okból! Teleszky János: Kérem, t. képviselő ur, a jövő meg fogja mutatni, hogy kinek a kezében volt inkább taktikai eszköz az önálló vámterület, az önökében vagy a mienkében (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) és meg fogja mutatni azt is, hogy ezt a taktikai eszközt melyikünk használta lei jobban az ország érdekében. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Nekem szükségem van az önálló vámterületre, mert a tapasztalat megmutatta, hogy csak akkor tudunk Ausztriával érdekeinknek megfelelő méltányos kiegyezést kötni, hogy ha nekünk az önálló vámterület kérdésében a kezünk megkötve nincs. Holló Lajos: Most a provizóriummal meg van kötve ? Teleszky János: Minthogy az önálló vámterület alapján álló pártok tagjai közül senkisem tartotta szükségesnek e kérdés tisztázását, ón igyekeztem ugy a delegáczióban a közös minister úrral szemben, mint tegnap a pénzügyi bizottságban a ministerelnök úrral szemben tisztázni azt a kérdést, vájjon tudnak-e nekünk biztosítékot nyújtani a tekintetben, hogy a béketárgyalások a közös vámterületnek nem fognak prejudikálni, azaz az önálló vámterület tekintetében nem fogják-e szabad kezünket megkötni. A t. közös külügyminister ur, aki maga is beismerte, hogy hátrányos helyzetben leszünk azáltal, hogy nincs végleges kiegyezés a két állam között, de aki azt a közjogilag teljesen korrekt álláspontot foglalta el, hogy ez a két kormány dolga, ő azokkal a tényekkel kénytelen számolni, amely tényeket a két kormány teremt, erre a kérdésemre nem tudott egyszerűen igenlően felelni, de közjogi szempontból a legnagyobb korrektséggel, azt mondotta: Kérem, ez a két kormány dolga. (Mozgás balfelöl. Felkiáltások a baloldalon: Igaza van!) Nem az a kérdés, hogy igaza van-e, hanem az, hogy van-e arra biztosíték, hogy a béketárgyalásokon praejudicium ne teremtessék. Ez a béketárgyalásokon fog eldőlni. Itt csak az a kérdés, hogy azok az urak, akik a béketárgyalásokon a mi érdekeinket képviselik, hiszik-e, hogy tudnak ilyen biztosítékokkal szolgálni, megjegyzem, hogy ha hiszik is, akkor is felmerülhet a béketárgyalásokon olyan momentum, hogy ezeket a biztosítékokat nem lesznek képesek lentartani. De nyilvánvaló, hogy a közös külügyminister ur ilyen biztosítékoknak nincs birtokában, mert különben a kérdésemre egyszerűen válaszolhatott volna és nem lett volna kénytelen egy, az ő diplomáciai ügyességét mindenesetre nagyon kidomborító, de az én szememet is teljesen felnyitó diplomatikus választ adni. Megkérdeztem a ministerelnök urat tegnap a pénzügyi bizottságban és a t. ministerelnök ur sem tudott erre kategorikus választ adni. Nem-is csodálom. Egészen természetesnek találom. Én sem tudtam volna adni az ő helyében. Ebben van a kérdés veszedelme. Ezekből a kérdésekből és az ezekre adott nem kielégítő, de tárgyi vonatkozásaiban megindokolt válaszokból kell következtetnem azt, hogy igenis, nincsenek biztosítékaink a tekintetben, hogy a béketárgyalásoknál nem fog-e praejudicium létesülni abban az irányban, hogy mi nekünk azután többé nem lesz kezünk az önálló vámterület felállítására.