Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-772

314 772. országos ülés 1918 február 20-án, szerdán. csak bizonyos állami ügyek közös intézési módját — esetleg más szervek által — állapítják meg. Ezzel szemben a szövetséges állam olyan alakulat, mely mellett az alkotó államok különállásuk fentartása ellenére egy államban egyesülnek, az u. n. szövetséges áUamban, amelynek legfőbb szuverenitása van. A kettő közötti különbséget a név maga kifejezi. Az államszövetség csak szövetség, a szövetséges állam pedig már állam. Amint Laband mondotta, az államszövetség csak Rechtsverhältmss, a szövetséges állam ellenben már Rechtssubject, amelynek a legfőbb hatásköri jog megállapításánál fogva szerinte csak egyedül van szuverenitása. Az államok életében is érvényesül a természet vonzó és taszitó erőinek hatalmas játéka. Két vagy több állam egymással szövetséget köt ; ezt a szövetséget erősitik államszövetséggé. Az államszövetségen belül egy központi, czentrális hatalom kialakulásával létrejöhet a szövetséges állam — mint a német birodalom — és innen már csak egy lépés] kell az egységes állam megvalósításához. Ez a folyamat, ez a körforgás történhetik megfordított irányban, a felbomlás irányában is, amint ezt Oroszországban szemléljük, vagy amilyen törekvést látunk pl. a nemzetiségi konglomerátumként jelentkező Ausztriában, ahol a föderatív szövetséges állam vagy államszövetség gondolata lebeg a levegőben. A Magyarország és Ausztria között fennálló államjogi kapcsolat tipusa, példája az államszövetségnek. Ez pedig a legszerencsétlenebb alakzat, amely egyáltalában elképzelhető, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mutatja ezt az a körülmény, hogy az egész földkerekségen nem lehet egyetlenegy államszövetséget sem találni Magyarországnak és Ausztriának viszonyán kivül, sőt a világtörténelem mutatja, hogy az ilyen államszövetség mindig ingadozó és bizonytalan két okból. Először mert nem képes egy központi czentrális erős hatalmat kifejleszteni, mint pl. a szövetséges állam ; elég ha itt a delegáczióknak kéjatelen, groteszk intézményére mutatok rá. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A másik ok pedig az, hogy az államszövetség lényegéből folyik az alkotó államok közötti jogeg}renlőség, az u. n, paritás. Ez fogalmilag igy van. Gyakorlatilag azonban mindig az erősebb állam túlhatalma érvényesül a gyengébb rovására. Ez az oka annak, hogy államszövetség nem lehet sohasem állandó. Vagy a központi hatalom erősödik meg szövetséges állammá, vagy felbomlik a kapcsolat. Az államszövetség mindig csak átmeneti alakzat. Átmenet vagy a keletkezés, vagy a bomlás proczesszusában. Az államszövetség mindig az erőknek ideiglenes, átmeneti megalkuvása, de ezen belül folytonosan működnek az egyesítő és szétválasztó, bomlasztó és taszitó erők. ezek egymással folytonos harezban állanak. A Magyarország és Ausztria között fennálló ez az államjogi kapcsolat a legszerencsétlenebb átmeneti alakulat az államtannak és a józan észnek szempontjából. (Ugy van! a széJ.sőbaloUalon.) Olyan átmeneti alakzat, mely születésének pillanatában már halálra volt Ítélve. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ennek ellenére nem lehet megtalálni a kormány programmjában a függetlenségi gondolatot. Pedig soha nagyobb szükség nem volt arra, hogj^ Magyarország mint független, öntudatos állam jelenjék meg, különösen a békekötés utáni nagy elrendezkedésnél és a német birodalommal való szövetségi viszonynak a megállapításánál, (ügy van ! a szélsőbáloldalon.) E tekintetben a t. kormány programmja a német birodalommal valamelyes formában kötendő vámunió felé hajlik. Egyenesen megdöbbentő a tisztelt ministerelnök urnak, habár kissé homályos, de csak egyfélekép magyarázható kijelentése ebben a programmban. Küíömben a t. ministerelnök ur e tekintetben következetes ; hiszen köztudomású, hogy ő régi idők óta a középeurópai nagy vámszövetségnek a híve. Már 1907-ben, az első koaliczió alatt igy nyilatkozott : Én a nagy egyesüléseknek vagyok a hive és politikusa, mert az a meggyőződésem, hogy a mai világgazdaságban a kis gazdasági egységek nem képesek biztosítani maguknak azokat az előnyöket, amelyeket a nagy egységek biztosítanak. Holló Lajos: Ez a halála minden önállóságnak ! Juhász- Nagy Sándor : Ezzel szemben azonban szerintem igen helyesen mutatott rá Sándor Pál t. képviselő ur a ház egyik legutóbbi ülésén, hogy mik a gazdasági következményei egy Németországgal bármilyen formában kötendő vámszövetségnek. Azt mondta, —csak idézem — hogy ilyen vámunió esetén Magyarország a német birodalom karmai közé jut. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy pedig függetlenségi, magyar nemzeti szempontból mit jelent egy ilyen vámunió, bátor vagyok hivatkozni Kossuth Lajos nyilatkozatára. Amikor arról volt szó annak idején, hogy a Zollunionhoz csatlakozzék-e Magyarország, ő azt mondotta, hogy : »ez esetben nincs Isten, aki megmentse Magyarországot^ (Igaz! ügy van! a szélsőbáloldalon.) Csak a legmélyebb aggodalommal tölthetnek el bennünket azok az imperialista törekvések, amelyeket a német birodalmon belül tapasztalhattunk. Nem a Tirpitz, Rewentlov, Ludendorff stb.-féle alldeutsch propagandára gondolok, hanem hogy mennyire áthatotta az egész német társadalmat ez az imperialisztikus törekvés, arra nézve hivatkozom a szoczialisták álláspontj ára, kik köztudomás szerint a német birodalom népességének legalább egyharmadát teszik, mert hiszen három milliónál több szavazatot szoktak a választásokon produkálni. Felhívom a figyelmet az ő tudományos irodalmukra, különösen az orosz béke megkötéséig. Köztudomású, hogy három tudományos frakczió "van közöttük, melyek közül kettő : az u. n. revizionisták és a forradalmi szoczialisták telj esen egyetértenek egymással abban, hogy ez az impe-