Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-772
312 772. országos ülés 1918 február 20-án, szerdán. fejeződött az »uj kor«-nak nevezett megelőző történelmi korszak. A mai bizonytalan nehéz napokon át bevonul a következő történelmi korszak, az igazi uj kor, amelyet a soka ki nem alvó emberi hit fényes jövendőnek szeret elképzelni. Magyarország történelmét ismét véres, éles karddal vágta ketté a végzet. A. multat a jövővel összekötni és összeforrasztani csakugyan súlyos felelősség, nagy feladat. Érzik-e a kormány tagjai a felelősség súlyát tudják-e a rájuk váró feladat nagyságát, levonják-e a múlt tanulságait, megértik-e a jövő kívánságait és megtalálják-e a helyes utat ? Van-e a kormányban konczepczió, van-e fölismerése az időknek, van-e elhatározás, van-e megfontoltság, de amellett van-e merészség a kezdeményezésre ? Vájjon a kormány a nemzetre akar-e támaszkodni, vájjon felismeri-e a nemzeti közszellemet, vájjon kész-e megvalósítani a magyar nemzetnek törekvéseit ? Ezek azok a kérdések, t. ház, amelyekre felelnünk kell most, amikor bevett parlamenti szokás szerint az indemnitassál kapcsolatban : kinyilatkoztatjuk, vájjon bizunk-e a kormányban, igen, vagy nem. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Mindenekelőtt a kormány általános irányelvét kell tekintenünk, azután meg kell vizsgálnunk a kormány programmját részleteiben is. Micsoda ennek az uj világtörténelmi korszaknak irányitó eszméje 1 Kidd Benjámin szerint korunknak minednt elhomályosító ténye a demokráczia elérkezése. Ez még inkább áll a háború utánra. Tehát csak helyeselhetjük, hogy a kormány általános irányelvül elfogadta a demokrácziát és kormányzati ténykedésének mintegy feltételéül a választójogi reformot állapította meg. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ebben a kérdésben nem szükséges többé a függetlenségi párt álláspontját körvonalozni, hiszen minden részletezés, vagy minden ismétlés csak gyengítés volna. De, t. ház, mégis csodálkozásomnak kell kifejezést adnom afelett, hogy akkor, mikor mi, a függetlenségi párt, mi, akik az általános, egyenlő és titkos választójog elvi álláspontján állunk, minimumként elfogadjuk a törvényjavaslatot, (Vgy van! a szélsőbaloldalon.) természetesen azonban ugy, hogy abból semmit sem engedünk, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ugyanakkor a másik végleten lévő túloldal még mindig éles küzdelmet folytat ez ellen a középen álló kompromisszumjavaslat ellen. Eszembe jut Bőmének egy hires mondása, amelyet ő az osztrák körökről mondott. (Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) »Verspóttet mid verhasst, führen sie einerx lächerlichen Kampf gégén die öffentliche Meinuug, die gut, oder schlecht, stets den Sieg behauptot«, kigúnyolva és meggyűlölve, nevetséges harezot folytatnak a közvélemény eüen, amely — akár helyes, akár helytelen — mindig diadalt arat. En azt hiszem, hogy erre a túloldali küzdelemre csak egyetlen megfelelő válasz lehet és ez a képviselőháznak azonnal, haladéktalanul való feloszlatása. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem akarok a választói jog részletes vitájába bocsátkozni, mert ez még itt a plénum előtt nem időszerű. Azonban lehetetlen rá nem mutatnom arra a csodálatos elfogultságra, amelylyel bizonyos körök még mindig felhánytorgatják a demokráczia hibáit. Hiszen hibái vannak, de idézhetem Royer Collardnak mondását, aki szerint minden politikai intézmény csak valószínűségi számoknak az eredménye, amiből az következik, hogy a kevesebb hátrányt kell elfogadnunk a nagyobb hátrány helyett. A tömegerőnek mai korszakában nem lehet többé a tömegek elől elzárkózni. Condorcetnek hires mondását is idézhetem, amely szerint »íeltek a csőcselék uralmától ? Hát adjátok meg minden embernek ugyanazokat a jogokat és nincs több csőcselék. Donnez ä tous les hommes les mémes droits, et il n y a plus de populaoe.« Hock János: A jogegyenlőség keresztény gondolat. Juhász-Nagy Sándor: Sőt, amint mondja Hock János t. képviselőtársam, a jogegyenlőség keresztyén gondolat és itt eszembe jut Joannes Chrisostomosnak egy olyan nyilatkozata, amelynél igazabbat és mélyebbet nem olvastam. Csak az igazságtalanság ismeri félre — írta ő — azt az egyenlőséget, amelyben Isten mindannyiunkat teremtett. Mindannyiunkkal közös ugyanaz az ég, ugyanaz a levegő, ugyanaz a nap, ugyanaz a föld, ugyanazok a vizek, ugyanaz az élet és ugyanaz a halál. Hát nem képtelenség az, hogy az emberek mégsem őrzik meg a jogok egyenlőségét ? íme, 1500 évvel ezelőtt irta ezt Aranyszájú Szent János és 1900 év óta hirdeti ezt, mint a közbeszólás mondotta, a keresztyén vallás és az ebből kisarjadt erkölcsi világnézet, amely ami egész társadalmi fejlődésünknek az irányitó eszméje és művelődésünknek alapja. Ez a keresztyén erkölcsi világfelfogás az elnyomottak és a rabszolgák között kezdte meg diadalmas pályafutását, hogy a rabszolgaság intézményének megszüntetése után eltörölje a jobbágyságot és most mint demokráczia a modern rabszolgaságot és modern jobbágyságot készül és fogja ledönteni. (Ugy van a szélsőbaloldalon.) Hiu erőlködés tehát szembeszállni a demokrácziával, amely nemcsak korunknak irányitó eszméje, hanem csaknem kétezer éves történelmi múlt, töténelmi és társadalmi fejlődés eredménye, megváltozhatatlan és megdönthetetlen tény. Azt hiszem tehát, hogy mindannyian csak helyesléssel fogadhatjuk azt, hogy a t. kormány irányitó eszméül a demokrácziát és kormányzati programmjának első pontjául az általános választói jog megvalósítását fogadja el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha azonban csak egy lépéssel is tovább megyünk, sajnálattal kell megállapitanunk, hogy a kormány nem vonta le kellő mértékben és kellő terjedelemben ebből az irányelvből a további következtetéseket és bizonyos kérdésekben ezzel az irányelvvel ellentétbe is helyezkedett. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbáloldalon.)
