Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-770
február 16-án, szombaton. 303 770. országos ülés 1918 vizsgák letételére. Ezzel szemben a mostani rendelkezés óriási lépést jelent, amennyiben nemcsak a vizsgák letételére engedélyez négy hetet, hanem azok számára is, akik vagy I-ső évesek, vagy pedig csak valamely félévi hallgatásra óhajtanak az egyetemre beiratkozni 12 heti, tehát majdnem három havi szabadságot engedélyez. Ez olyan kitágítása az eddigi kedvezményeknek, amely szinte már a katonai érdekeket tangálja, tudnivaló, hogy ez a fiatalság a tábori hadseregnek olyan része, amelyre a legnehezebb feladat hárul, az ő kezükben van ugyanis az alsóbb parancsnokságok vezetése letéve a szakasztól a századparancsnokságig, ami a mostani harczmodorban igen fontos rész. Méltóztassanak elgondolni, hogy ha ennyi időre szabadságolnak el ilyen fontos poziczióban levő embereket, ez igen nagy áldozat a hadügyi vezetőség, a hadseregfőparancsnokság részéről. De bátor vagyok kiemelni még azt is, hogy talán azért sem jogos kívánság az, hogy ezen tágítsunk, mert a rendelet maga mondja, hogy ez egy a folyó tanévre •szóló időleges rendelkezés. Fizikailag sem igen lehetne több szabadságot igénybe venni. Hindy Zoltán: Szigorlatra lehet! B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Hiszen arra kapnak négy heti szabadságot! Ez egy időleges rendelkezés, amely határozottan kimondja, hogy a rendelet a folyó tanévre szól, 1918 augusztusig. És igen természetes, hogy az a megértés, amely ebből a rendeletből kisugárzik és amelyet jóleső érzéssel hallottam az interpelláló képviselő ur szájából is, a jövőben is dominálni fog, amikor ezt a kérdést a jövő tanévre oldjuk meg. Biztosithatom a képviselő urat, ha majd újból tárgyaljuk a dolgot, akkor ezeket a kívánságokat meleg szívvel fogjuk felkarolni és amennyiben az akkori hadi helyzet és a tiszti létszámviszonyok megengedik, akkor azt teljesíteni is fogjuk. Hiszen a mi érdekünk az, hogy a kultúra minden zökkenés nélkül haladjon előre a maga utján. (Helyeslés.) Ami azt a kívánságot illeti, amelyet a t. képviselő ur az irányban nyilvánított, hogy az anyaországban levőknek szintén adjuk meg a szabadságot, ha a hathavi harcztéri szolgálattal nem is rendelkeznének, erre bátor vagyok megjegyezni azt, hogy ezek eddig is kaptak szabadságot, az előadásokat is hallgathatták, de sőt tudok nem egy esetet, midőn én magam rendeltem el olyanok áthelyezését, akik vidéken voltak s olyan városba kérték áthelyezésüket, ahol az előadásokat hallgathatják, ha a katonai szolgálat érdekeivel össze tudtam egyeztetni az ilyen áthelyezéseket, mindig elrendeltem. Tehát ezt az előnyt is élvezik. Ezt fokoztuk az ujabb rendelkezéssel, mert lehetővé tettük azt, hogy nemcsak a szolgálatmentes időt használhassák fel az előadások hallgatására, hanem még hetenként három félnapon át is szabadságmentességet kapjanak oly czélból, hogy tanulmányaikat folytathassák. (Helyeslés.) Ha tekintetbe veszszük azt, hogy az anyaországban lévő főiskolai hallgatók a lakás kényelmét, a tanulmányi forrásokhoz való jutást is élvezik és egyáltalában tanulmányaikat sokkal kényelmesebben végezhetik, akkor azt hiszem, hogy aki akar tanulni, az ezen kedvezmények mellett tanulhat és vizsgázhat. (Helyeslés.) Ami képviselő urnak az illetékek meghagyásának kiterjesztésére vonatkozó óhaját illeti, erre nézve bátor vagyok kijelenteni azt, hogy békeidőben tényleges tiszt teljes illetékkel csak 8 hétig terjedhető szabadságot kaphat; 8 héten túl csak igen kivételes esetekben, súlyos betegség stb. esetén kaphatja meg illetékeit. Egyébként 8 hét után csakis a lakbért kapja meg, a fizetést azonban nem. Háborúban négy hétnél több szabadságot senkinek sem adunk; négy hétnél hosszabb időre csak felmentjük az illetőt, ha arra valamely különös indok van. Milyen óriási kedvezmény az, hogy épen a főiskolai hallgatókkal szemben nem követtük ezt az alapelvet, hanem tekintet nélkül a szabadságidő tartamára, vagyis ha 12 hétre, tehát majduem három hónapra szabadságoltatnak is az illetők, akkor is megadjuk nekik a katonai illetékeket, de a hadi pótdijat és a készültségi pótdijat nem engedélyezhetjük, mert az bizonyos határozott szolgálatokhoz van kötve. Amit eddig mondtam, az a tisztekre vonatkozik. A legénységi állománybeliek egyáltalán nem kapnak illetéket, ha szabadságoltatnak. A főiskolai hallgatóknál mégis ott is azt a nagy kivételt tettük, hogy igenis, megadjuk nekik az illetékeket, de természetesen a hadi pótdijat és a készültségi pótdijat az emiitett okból ezeknek sem adhatjuk meg, mert hiszen ez az alapelvbe ütközik. Art hiszem tehát, hogy anyagiak tekintetében a hadügyi vezetőség igazán a szabályzatokon túlmenőleg biztosított kedvezményeket, amiért csak elismerés illeti meg. (Igaz! Ugy van!) Létay Ernő: A készültségi pótdíjat megkaphatnák. Megszenvednek érte! B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: A képviselő ur az ügyvédjelöltek részére is óhajtana az ügyvédi vizsga letétele czéljából szabadságot biztosítani. E tekintetben az Ügyvédek Országos Szövetsége már egy folyamodványt adott be, amelyet az igazságügyminister úrral egyetértőleg a legmelegebb pártolás kíséretében tettünk át a hadseregfőparancsnoksághoz, kérve azt, hogy amennyiben a katonai viszonyok egyáltalában lehetővé teszik, járuljon hozzá ahhoz, hogy ezeknek is a vizsga letétele czéljából szabadság adassék. Nem tudok e tekintetben határozott Ígéretet tenni, mert nem tudom a hadsereg viszonyait teljességükben áttekinteni, de hiszem, hogy ennek is meglesz a maga hatása és hiszem, hogy ez a kérdés is a kívánságnak megfelelő megoldást fog nyerni. (Elénk
