Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-770
770. országos ülés 1918 egy főiskolának székhelyén van és a szolgálatuk az előadások hallgatását nem akadályozza. Most kimondta a honvédelmi minister nr, hogy semmiféle engedelem sem szükséges a beiratkozáshoz. Ezt azonban az alsófoku hatóságok félremagyarázták, nem valamennyien, hanem akadtak olyanok, amelyek mikor a beiratkozásra készülő főiskolai hallgató igazolást kért arra nézve, hogy hol van az állomáshelye és hogy a szolgálata mellett hallgathatja-e az előadásokat, erre való hivatkozással azt egyszerűen megtagadták tőle. Világos, hogy a honvédelmi minister ur nem ezt akarta. De miután igen sok esetben előfordult, kérnem kell őt, hogy ennek a pontnak ilyen félremagyarázása ellen adjon ki olyan felvilágosító rendelkezést, amely talán még most a beiratkozások idején, de legkésőbb a legközelebbi beiratkozások során ezeket a súrlódásokat megszünteti. A jóindulatot vélem abban is felfedezni, hogy a honvédelmi minister ur valamennyi főiskolai hallgatónak, aki katonai szolgálatot teljesít, egyforma mértékkel akarja kiosztani azt a kedvezést, amelyet rendeletével czálzott. Itten az egyeseknek személyi érdekét látja teljesen a maga szeme előtt s talán nem eléggé gondol arra, hogy egy közérdeket is megoldhat emellett, bár akkor esetleg egyik-másik főiskolai hallgatónak lényegileg talán nagyobb kedvezményben is lesz része s csakis az idő szempontjából fognak teljesen egyforma elbírálás alá kerülni. A rendelet ugyanis négy hetet biztosit annak, aki vizsgálatra jelentkezik, és 12. hétét biztosit olyannak, aki- egy félév hallgatására iratkozik be; de hozzáteszi, hogy ezek a szabadságok csak egyizben engedélyezhetők. Ha tehát ugy tervezi, hogy a legmagasabb idő 12 hét lehet, akkor olyan fiatalember, akinek két vagy három vizsgálata van hátra, a 12 hét alatt talán ezeket a vizsgálatokat valamennyit lerakhatja. Igaz, hogy egyeseknek talán nagyobb kedvezményt ad, de viszont azt a közérdeket, amelyet a rendelet kiadásánál szem előtt tartott, szintén nagyobb mértékben fogja szolgálni. Ezzel kapcsolatban van az intellektuális pályához tartozó fiatal embereknek olyan csoportja, akikre a rendeletnek ez a pontja nem vonatkoztatható, de a méltányosság azt kívánná, hogy őket is részesítsük, amennyiben a katonai érdekek azt megengedik, bizonyos kedvezésben. Igen sok olyan ügyvédjelölt van a harcztóren vagy teljesít katonai szolgálatot másutt, akinek tanulmányainak végleges befejezéséhez már csak az ügyvédi vizsgálatra van szüksége. Ha tehát az ö számukra szintén biztositható volna az, hogy megfelelő szabadságot kapjon az utolsó készüléshez és a vizsga letevéséhez, ez a rendelkezésből kitűnő szellemmel nagyon is harmóniába volna hozható. Egy igen szimpatikusnak mutatkozó másik braár 16-án, szombaton. 301 pontot szeretnék szintén megváltoztatni, amelyben a honvédelmi minister ur csak azok számára biztosítja a szabadságot, akik a két esztendő alatt, amelyet legkevesebb szolgálatnak állapit meg, legalább hat hónapot a harcztéren töltöttek. Feltétlenül helyeselni kellene ezt, hogy ha minden esetben ugy volna, hogy az illetőknek személyes ügyessége, vagy valami más, méltáuylást nem egészen érdemlő indító ok szerezte volna meg azt az előnyt, hogy a két esztendő alatt a harcztéren hat hónapot nem töltöttek. Minthogy azonban nagyon sokan akadhatnak olyanok, akiket részint a testi gyengeségük, részint más körülmények tartottak vissza mögöttes országrészben teljesített szolgálatra, méltányosnak találnám, hogy ha ez a pont ugy módosíttatnék, hogy olyanok számára, akik a két esztendő alatt tanulmányaikat nem folytathatták, tekintet nélkül arra, hogy mennyit töltöttek a harcztéren, biztositható volna a szabadság. A rendelet 6. pontja az, amely bizonyos fájdalmat okozott azoknak, akik a kedvezmény előnyeiben részesülni fognak és nagyon sok oly megjegyzést hallottam, hogy a honvédelmi minister urnak nagy hálára kötelező gavalléros mozdulata, mintha kiegyenlítődnék azzal a szükkeblüséggel, amely a hatodik pontban van. Eszerint a készültségi pótdijat és az élelmezési járulékot megvonják azoktól, akiknek tanulmányi szabadságot adnak. Igaz, hogy rendes viszonyok közt senkisem kívánhatja, hogy bizonyos anyagi előnyökben részesítsék a tanulmányai folytatása alatt, vagy hogy egészen drasztikusan fejezzem ki magamat, nem kívánhatja az államtól, hogy eltartsa őt, de figyelembe kell vennünk a rendkívüli körülményeket. Azoknak a fiatal embereknek, akik rövid időre szabadságot kapnak, hogy minden erővel folytassák tanulmányaikat, nincs alkalmuk arra, hogy a három hónap alatt ugy helyezkedjenek el, hogy a maguk fentartásáról is gondoskodni tudjanak; nekik minden perczet tanulmányukra kell forditaniok és azt hiszem, az államkincstárt semmi körülmények közt sem terhelné túlságosan ez az összeg, hogy ha ép ugy, mint minden más szabadságidő folyama alatt a készültségi pótdijat és az élelmezési pótdijat a fiatal embereknek meghagynák. Ezzel az anyagi kérdéssel függ össze egy másik, melyet*már a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz szeretnék intézni, aki, sajnos, betegsége miatt távol van, sőt a helyettesének is sürgős teendője akadt, amely miatt a képviselőház ülésében most részt nem vehet. De tekintettel arra, hogy nagyon sürgősnek tartom ezt, mert hiszen alig két hét választ el attól az időtől, hogy a katona-hallgatók beiratkozására kerül a sor, kénytelen vagyok ezt is előhozni. Nem történt semmi gondoskodás arról, hogy az ilyen kedvezményes félévre beiratkozó hallgatóknak a tandíjmentessége épugy biztosittassék, mint a más körülmények között beiratkozóknak.
