Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-769

769. országos ülés 1918 február 9-én, szombaton. 287 hogy a jelenlegi kormányt támogatni kívánják, hogy helyeslik azt, hogy a párt tagjai a kormányzatban részt vegyenek, tehát helyzet, amelyben szerintök azok az állítólagos legyőzhetetlen kényszerkörülmények állnának elő, fennállna egészen ugy akkor is, ha pártállásunkat változatlanul fentartanók, mint ahogy Bizony Ákos szerint fennáll a jelenlegi pártkonstellácziók mellett. De ha t. barátom — mert utóvégre ezt a következtetést nem repudeálhatom, ez logikai következtetés — a jelenlegi kormány megbuktatására akarna törekedni ós ha ezt a törekvést siker koronázná, vájjon akkor a maga és a vele együtt érzőknek javára buktafcná-e meg ezt a kormányt ? Azoknak javára történnék azután a kormányzás ? Nem, hanem azok javára, akik a közgazdasági kiegyezés, a közgazdasági közösség tekintetében még sokkal intranzigensebb álláspontot foglalnak el, mint a jelenlegi kormány, akik még arra sem vállaltak kötelezettséget, hogy a jövő országgyűlésnek az elhatározás szabadságát fentartsák. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Tehát t. képviselőtársam premisszái, ha megfelelnek a tényeknek, — amint ismétlem, az én meggyőződésem szerint nem felelnek meg — egészen • más következtetésre vezetnek, mint aminőket ő azokból levon; mert ismétlem, azok a jelenlegi uj pártalakulást semmiben sem érintik, ha érintik, csak abban az irányban, hogy javítsanak a helyzeten a magyar követelmények tekintetében. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) T. barátom gróf Károlyi Mihály is foglalkozott ezzel a kérdéssel és azt ugy állította oda, hogy neki nem az elhatározási szabadság kell, mert a függetlenségi pártra nézve a párt programmja szerint nem a szabad mérlegelés kérése, hogy vájjon a közgazdasági önálló berendezkedésre vagy közösségre menjünk-e át, hanem a függetlenségi programúi szerint a közgazdasági elkülönülés, a közgazdasági önállóság dogmaszerüleg megállapított tétel. En azt hiszem, hogy amikor az én t. képviselőtársam ezt igy állítja fel, akkor nem igazságos a függetlenségi párt iránt. A függetlenségi párt, igenis határozott irányelvéül vallja, hogy Magyarország közgazdasági önállóságára törekszik. Ezt irta czélul zászlajára. En is azt vallom, — adatszerüleg beigazoltam ezen az országgyűlésen elmondott beszédeimben is — hogy különösen az iparfejlesztésnek az a fellendülése, amelyre szükség van gazdasági erőink egyensúlyának helyreállítása végett, aligha lesz elérhető, ha a magyar ipari termelés nem részesül vámvédelemben Ausztriával szemben is. Tehát igenis, ez a függetlenségi pártnak elvi álláspontja. De bocsánatot kérek, közgazdasági tételeket dogmaszerüleg felállítani, ugy, hogy az ember egy adott pillanatban nem is mérlegeli, hogy a helyzet mit kivan, nem is mérlegeli, hogy egy bizonyos adott pillanatban nem állanak-e fenn akadályok, amelyekkel való nemtörődés még nagyobb bajt okozna, mint egy különben szükséges reformnak elkészítése: ez az álláspont nem felel meg az észszerüség követelményeinek és ezt igy nem is vallotta, nem is gyakorolta a függetlenségi párt. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Nem gyakorolta, mert az 1907-iki országgyűlésen, ahol abszolút többségben volt, kénytelen volt meghajolni az előtt a kényszerhelyzet előtt, amelyet a Németországgal előzetesen kötött és az Ausztriával való kiegyezés lejártakor még érvényben lévő kereskedelmi szerződés ránk nézve teremtett. Kénytelen volt meghajolni, számolt a körülményekkel akkor is, noha meg lett volna a jogi lehetőség, hogy mi ezzel ne törődjünk. Lovászy Márton: Most is igy lesz ? Gr. Apponyi Aibert vallás- és közoktatásügyi minister: Hogy most igy lesz-e vagy sem, erre majd visszatérek. Most nekem azt kell bizonyítanom, hogy nem áll az a tétel, mintha a függetlenségi párt azzal a dogmaszerü merevséggel ragaszkodott volna ehhez az elvhez, hogy a fenforgó körülményeket és világhelyzeteket egyáltalában nem vette volna tekintetbe. Tehát számolt akkor a helyzettel, mert kénytelen volt vele számolni, ámbár akkor is lehetősége lett volna azt mondani: nekem dogmám a gazdasági különválás, nem törődöm az ország azon károsodásával, amely beállhat akkor, ha a Németországgal fennálló szerződésünk a vámterület szétbontásával hatályon kivül helyeztetvén, teljes izoláltságban vagyunk Európával. Tehát nem áll az, hogy: »most is igy lesz«, mert ez attól függ, hogy vájjon annak idején, szabadon mérlegelve az ország körülményeit, meggyőződünk-e arról, hogy az ország imminens károsodás nélkül inszisztálhatunk a közgazdasági függetlenségnek akkor — tunc és hine — való megvalósítását illetőleg. Tisztán ettől függ. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Azt követelni tőlünk, hogy mi annak megvalósítását akkor is követeljük, ha ugy látjuk, hogy az országnak abból kára lesz, különös kívánság; ebbe nem megyek bele. (Helyeslés a baloldalon.) Hogy egy hasonlattal éljek, ez olyan dolog, mintha valakinek — mondjuk pl. nekem — orvosi előírás szerint sokat kell mozognia, ez tartozik az ő életrendjéhez s ha az illető ezt a preskripcziót akkor is követni akarná, mikor még lábbadozó beteg s mikor ennek a magában véve teljesen helyes preskripcziónak követésével önönmagát tenné tönkre. (Igaz! Ugy van bal felöl.) T. képviselőház! Nem kell lekicsinyelni ezt a tényt, hogy nagyobb biztosítékait létesítettük a jövő országgyűlés elhatározási szabadságának, mint aminők eddig voltak. Nem kell lekicsinyelni azt, hogy biztosítottuk a nemzet elhatározási szabadságát. Ennél többet a mai körülmények közt, a helyzetnek azon roppant bizony-