Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-768
768. országos ülés 1918 február 7-én, csütörtökön. 277 járt fel fogom olvasni, csak nem az van most soron. A természet nyújtja nekem az ezen helyzetre iöő példát. Mig oly alakulat, amely 48-as és 67-es pártalakulás czéljából történnék, a természet világában rejlő erőknél fogva lehetetlenség, addig az az alakulat, amely, azt hiszem, most történik, hogy a párt az elvek teljes fentartásával akar megmaradni az uj pártban, nem fúziót jelent, hanem koalicziót és annak teljes jogosultsága van a természetből mentendő egy példa alapján, amelyet rögtön el fogok mondani. Az egyik vonatkozik a kaméleon szerepére. Tudniillik a kaméleonnak adatott meg á mimikrizmusnak szuperlativusa. Mark Twainnak volt egy kaméleonja, amelyet, ha vörös posztóra tett, amikor vendégei voltak, vörös szint játszott, ha zöld posztóra tette, zöldet játszott, ha sárga posztóra tette, sárgát játszott. De megtörtént a szegény állattal az, hogy a vendég egy tarka kendőt hozott és egyszerre két szint kellett volna játszania, s a szegény r állat e miatt megpukkadt. (Élénk derültség.) Épen igy nem lehetséges egyszerre 48-as ós 67-es politikát folytatni. De van a természetnek egy másik játéka is, amikor egyes állatok közös veszélylyel szemben a szinbiózis alapján egyesülnek. Ennek igen eklatáns példája teljesen hibrid alapon az, amikor a humárt és az angolnát fenyegeti a nagy polip, hogy mindegyiküket külön-külön megeszi. Ekkor szövetkezik a humár az angolnával — szinbiózisnak nevezi ezt a természetrajz — a polip ellen és amikor a polip megtámadja a humárt és mikor már minden karját belemártotta, akkor a végzetes pillanatban kirohan az angolna ós odavág a polip fejére, melynek búbján egy nagyon érzékony pont van, azt felharapja s vége a polipnak, megnyerték a csatát és osztozkodnak ketten a polipon. (Derültség.) Ugyebár, egészen más, ha az urak a szinbiózisnak ezt az elméletét követnék egy közös polip ellen (Derültség.) és a t. képviselő urak a közös harczra szövetkeznének. De mielőtt erre az útra térnének, méltóztassanak megkérni az elnököt, hogy tartózkodjék olyan kifejezésektől, mint amilyeneket az alkotmánypártba,n a bucsuzkodáskor hallottunk. Már Bizony Ákos t. képviselőtársam azzal a váddal illette a függetleeségi és 48-as pártot, hogy amikor ez koaliczióra jutott, lemondott elveiről és azoknak végrehajtását meg sem kísérelte. Akármennyire is előrehaladott az idő, nekem kötelességem megmagyarázni, hogy ez merőben tévedés. Gróf Andrássy Gyula tisztelt képviselőtársam részéről annyival is inkább tévedés, mert ő részese volt annak a kormánynak, melyet a paktum alapján létesítettünk, mely paktumnak — hogy ne kelljen szó szerint olvasnom, egyszer már felolvastam a házban — első pontja azt tartalmazta, hogy a hadseregre vonatkozó követelések azon rövid időre, amelyre a koaliczió eredetileg terveztetett, kikapcsoltattak, ellenben nemcsak a pártnak, hanem minden ministernek joga volt egész ünnepélyességgel hivatkozni saját elveire s azoknak ünnepélyes fentartásával léptünk be a kormányba, Maga Kossuth Ferencz, gróf Apponyi Albert — méltóztassanak végignézni a naplóban — állandóan hangsúlyozhatták, hogy : elveinkből egy jottát sem adtunk fel, hanem igenis kénytelenek voltunk az elfogadott paktum alapján azon rövid időre — az eredeti terv szerint rövid időre — amig a választói jog megalkottatik, a 67-es alapon valójltormáuyzást folytatni. De az volt kontemplálva, hogy az uj választások után dől azután el a katonai kérdésre vonatkozó programm. Ez azonban lehetetlenné tétetett nekünk azáltal, amint méltóztatik tudni, hogy épen gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur volt az, aki a paktumban vállalt kötelezettséget meg nem tartván, (Mozgás balfelöl.) az általános választói jogra vonatkozó javaslatot nem terjesztette elő, hanem előterjesztette a pluralitásra vonatkozó javaslatot, ami azután arra vezetett, — amint méltóztatnak tudni mindnyájan — hogy ahelyett, hogy a koaliczió vezette volna a választásokat, jött egy uj kormány és jött egy uj többség, amely elseperte a koalicziót és a kormányt s elseperte a paktumot is. Ebből az alkalomból a függetlenségi pártnak azt a szemrehányást tenni, hogy lemondott, joggal nem szabad. Most még csak egy-két passzust olvasok fel, hogy befejezhessem. Azt mondta a t. elnök ur (olvassa): »A mi részünkről* — t. i. az alkotmánypárt rérzéről — »semmi „ áldozatra nincs szükség.* Ez teljesen igy van. Ok nem áldoznak semmit, kivéve azt a nagy áldozatot, amelyet t. képviselőtársam tegnap olyan nagy emfázissal hirdetett, hogy a t. képviselő ur két izben hozta meg azt a nagy áldozatot, hogy a katonakórdések miatt le kellett mondania a kormányalakítás nehézségeinek gondjairól. Itt is egy kis aggodalmam merül fel. A t. képviselő ur a má- , sodik kormányvállalás tekintetében bizonyára tévedésben van. Mert a katonakérdés akkor már nem lehetett oka annak, hogy nem bízatott meg a kormányalakítással. A t. képviselő ur ugyanis mostani beszédében eléggé világosan mondta, hogy a katonakérdésben teljesen egyetértett gróf Tisza Istvánnal. Ha tehát ez igy van . . . Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktasügyi ttlinister: A felségjog kérdésében. Polónyi Géza: Igen, a felségjog kérdésében. De az nem lehetett akadálya annak, hogy ö ne kapjon megbízást. Ha ugyanazon az állásponton volt Tisza István és kapott megbízást, akkor ez nem lehetett ok az ő áldozathozatalára. Azt mondja tehát a t. képviselő ur (Olvassa) : »A mi részünkről semmi áldozatra nincs szükség. Csak kibővítjük programmunkat, hiszen a katonai kérdés, amely tulajdonképen lényege a programúinak, mindig a mi programmunk volt, harczoltunk érette, stb ; .«
