Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-768
768. országos ülés 1918 február 7-én, csütörtökön. 273 T. képviselőház! Amitől én óvni akartam az országot, az az, hogy a királyi helyeslésre való mostani hivatkozás ne legyen ugy értelmezhető, hogy az a báró Fejérváry által promulgált akkori királyi elhatározásnak ós az akkori királyi felségjogok tekintetében adott interpretácziónak a kifolyása. Most, t. képviselőház és t. ministerelnök ur, itt konkrét feleletre van szükség. Méltóztatott hallani, hogy gróf Tisza István ma is azt az álláspontot képviseli, hogy a nyelv kérdésében az intézkedés joga a felséges urat, a királyt illeti meg. Most gróf Andrássy Gyula azt mondja, hogy gróf Apponyi Albertnek tulajdonképen az volt a felfogása, hogy a király . . . Wekerle Sándor ministerelnök: Mi köze ennek ide? Polónyi Géza: A leglényegesebb kérdés. Kérem, felteszem a kérdést a ministerelnök úrhoz : tartja-e a felséget kizárólag jogosítottnak arra, hogy a nyelvet ő határozza meg: igen, vagy nem? Ez a kérdés. Wekerle Sándor ministerelnök: Majd felelek! Polónyi Géza: Azért teszem fel a kérdést, hogy felelhessen. (Derültség.) Wekerle Sándor ministerelnök: Közömbös ... Polónyi Géza: De a nemzet szempontjából nem közönbös, mert, í. ministerelnök ur, akármilyen türelmetlen, leszek bátor megjegyezni, hogy ha nem lenne szó egy ígéretről, hanem effektuált, nyomban végrehajtott programmról, akkor én az uraktól bocsánatot kérnék és egy árva szót sem szólnék. De, t. ministerelnök ur, hogy a nemzet egy Ígéret fejében hozzájáruljon egy felségjog oly magyarázatához, amely miatt egy egész nemzeti ellentállási küzdelem volt és azonkívül lemondjon az önálló vámterületre való törekvéséről ... (Ellenmondás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Falussy Árpád: Arról nem mond le! Polónyi Géza: Már együtt vagyunk! Kekem rendkívül jól esik, rá fogok térni ennek megmagyarázására, rendkívül örvendek, hogy ezeket a közbeszólásokat hallom. iSFe méltóztassék zokon venni, itt magyarázatokra lesz szükség, hogy jövőben félreértések köztünk ne legyenek. Miért említem azt, hogy vitatkozott gróf Andrássy? Mert azt mondja, hogy gróf Apponyi Albertnek csak az volt a felfogása e kérdésben, hogy a királynak nincs joga a magyar nyelvet mellőzni, de mintegy subintelligitur, azt akarta elhitetni, hogy a király rendelkezési jogát ő is elismerte, pedig ugyanazon nap mondotta itt a házban, itt van a kezemben gróf Apponyi Albert nyilatkozata, amikor gróf Tisza Istvánnak válaszolt, újból megállapította, hogy neki sohasem volt az az álláspontja, hogy a hadsereg nyelve felett a rendelkezési jog kizárólag a királyé. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: Ma sem az! Polónyi Géza: Most csak arról van szó, vájjon gróf Andrássy Gyulának mindig az volt-e az álláspontja, ami ma, amikor azt mondja, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVIII. KÖTET. teljes életében egyetértett ebben a kérdésben gróf Tisza Istvánnal, és neki mindig az volt az álláspontja. Bocsássák meg, hogy egészen röviden exponáljam, hogy milyen nagy horderejű dolog ez. Itt van Az Újságban, 1906 február 8-án közzétette báró Fejérváry Géza a kormánynak, az akkori ministerelnöknek erre a kérdésre vonatkozó álláspontját. Mindent el fog mondani ez a pár szó. Talán kissé hosszabb lesz az idézet, de méltóztassanak megengedni, felesleges szószaporitást mellőzendő, erre szükség van, hogy tisztán és világosan álljon a nemzet előtt," miért folyt akkor a nemzeti harcz, mi volt akkor gróf Andrássy Gyulának az álláspontja és mi volt az akkori ministerelnök által kifejezett, álláspontja a királynak. Azt mondja Fejérváry Géza báró (olvassa) : »01yan benyomásom van, hogy a közzétett aktáról folyó vita« — ez t. i. akkor volt, mikor a vezérlő-bizottság felterjesztette a királyhoz egyik feliratát — »túlságosan szétfolyik, talán azért, hogy a közvélemény figyelmét a főkérdéstől elterelje. A főkérdés pedig, melynek megvilágítása a koalicziós urak szemében természetszerűleg nem tűnik kívánatosnak, a konfliktus tulajdonképeni főtárgya, az 1867 : XII. t.-czikk 11. §-ának értelmezésére vonatkozik. Ez kasz a király jogkörébe utalja a hadügyi felségjogokat, melyek az egész hadsereg vezérletére, vezényletére ós belszervezetére vonatkoznak. Ezeket a felségjogokat a törvény kifejezetten ilyeneknek és alkotmányosaknak jelöli meg. Ez azonban egyúttal a felségjognak egyetlen korlátozása. E korlátozás a felségjogokat semmi esetre sem devalválja a parlament jogaivá, hanem a jogok alkotmányos jellegének a közjogi jelentősége az. hogy az uralkodó azokat önhatalmúlag, a törvényhozás másik faktorának beleegyezése nélkül « Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: Jó, de hát ezt Fejérváry mondta! Wekerle Sándor ministerelnök: Fejérváry nem mi vagyunk! Barta Ödön: Fejérváry ugy tudta a közjogot, ahogy neki kellett! Polónyi Géza: Ugy tudta, ahogy parancsolták. Egy generális képviselte ezt az álláspontot és mi az ellen viseltük a háborút. Ezért mondtam, hogy gróf Tisza István tévedésben van, mert a nemzeti ellenállás fnem a szabadelvű párt ellen folyt, hanem báró Fejérváry darabontkormányának ezen álláspontja ellen. Hiszen a szabadelvű párt nem is vett részt az akkori harczban, hanem visszavonult, sőt maga gróf Tisza István nem egyszer, ismételten kijelentette, hogy ő sem helyeselte Fejérváry álláspontját. Bocsásson meg nekem a t. ministerelnök ur, nekem az a törekvésem, hogy ez tisztába hozassák. Amit a t. ministerelnök ur ma mondott, az homlokegyenest ellenkezik nemzeti törekvéseinkkel. Hogy minden további szót mellőzzek, talán 35
