Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-768
768. országos ülés Wl8 február 7-én, csütörtökön. 271 helynek választás utján leendő betöltését, második pontul pedig Győrffy Gyula képviselő ur indítványának indokolását az erdélyrészi kepe-szolgáltatás állami megváltása tárgyában törvenyj avaslat előterjesztése iránt. (Helyeslés.) Mivel még vannak olyan képviselő urak, akik a kormány programmjához hozzászólni kivannak, a szombati ülés folyamán a t. háznak természetesen módjában lesz erre megadni az engedélyt. Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, akkor azt határozatképen mondom ki. Most következnek a sürgős interpellácziók; elsősorban Polónyi Géza képviselő uré. Polónyi Géza : T. képviselőház ! önhibámon kivül kerülök abba a helyzetbe, hogy az intérpellácziókra kitűzött idő határán messze túl kell hozzáfognom elmondandó interpelláeziómhoz és igy tisztelettel szives elnézésüket kérem, ha kissé hosszabb ideig kell majd türelmükkel megajándékozniuk. Igyekszem a ma lejátszódott események okából rövidebbre fogni azt, amit mondandó leszek. Először is lehetővé tette nekem a rövidséget az, amit ma Bizony Ákos t. képviselőtársam itt a ház szine előtt oly ékesszólóan és lelkesítőén elmondott. Szivem mélyéből üdvözlöm t. képviselőtársamat, egyikét a régi függetlenségi bajnokoknak, aki azt a zászlót, amelyet eddig hűségesen követtünk, ma is oly tiszteletremlétó hűséggel megvédelmezte. Annyival inkább lehetek rövid, mert álláspontom majdnem szórói-szóra ugyanaz, mint Bizony Ákos t.képviselőtársamé.(Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Éljen Bizony Ákos !) Teljesen egyetértek t. képviselőtársammal különösen egy dologban. Itt mindjárt, kapunyitásként, meg kell mondanom, hogy valóban sértő annak csak föltevése is, bárkiről itt e parlamentben, hogy amikor a király ö felsége egy ilyen, a nemzet jogait mélyen érintő elhatározást közöl velünk, ez ellen bármelyikünk oppoziczióba akarna menni, vagy bármiféle kifogást akarna emelni. Erről itt szó sincs. Mindnyájan egyformán üdvözöljük ezt, támogatni is fogjuk a kormányt, ha majd az Ígéretek földjéről a valóság terére jön át, addig azonban engedje meg a t. ministerelnök ur ; hogy éljünk azon jogunkkal, hogy nem mondunk le semmiről, ami nem a mi jogunk, hanem a nemzet történelmi joga. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Erről van csak szó közöttünk és semmi másról. T. ház ! Interpelláczióm annál rövidebb lehet, mert az a különös véletlen jutott osztályrészemül, hogy a t. ministerelnök ur tudomást szerezvén interpelláczióm tartalmáról, egész jogosan, egy előzetes választ adott interpelláczióm legnagyobb részére. (Élénk derültség.) Annál könnyebb lesz nekem most. összefoglalni álláspontunkat, megállapítani azt, vájjon az a felelet megáll-e, igen vagy nem. Miután végleges elhatározásomat a nyerendő felvilágosítástól tettem függővé, még csak azt állapítom meg, hogy én is arra a konkluzumra jutottam, hogy a lisztéit kormányt támogatni fogom azokban a törekvésekben, amelyek a függetlenségi és 48-as párt. programjával megegyeznek, támogatni fogom különösen a választójog kérdésében, továbbá, amint elmondani voltam szerencsés, a birtokpolitika területén az autonómia ügyében és egyéb más kérdésekben. Ellenben mélyen sajnálom, hogy a felvilágosítások hiánya okából a programnak még a hadseregre vonatkozó részét sem tartom kielégítőnek, s annyival kevésbé lehetek azon helyzetben, hogy hozzájárulhassak a programhoz és lemondhassak az egész függetlenségi múlt eltemetésével az önálló magyar külön vámterületre, az önálló jegybankra és a personal unióra irányuló törekvésekről. Nagyrab ecsülöm s kalaplevéve üdvözlöm a Felséges urnak velünk közlött elhatározását, de nem akarok megállni annál, hogy ez históriai előzmények okából történik, amely históriai előzmények meggyőzték az uralkodókat arról, hogy a nemzeteknek jogaik, az uralkodóknak pedig kötelességeik is vannak. Tévedés lenne azt hinni, hogy ez a fejedelmi elhatározás, mint első lépés, teljesen önkéntes elhatározás indokára vezethető vissza. Amennyire én tudom, ugyanazzal az elhatározással, amelylyel megérett a nemzet egy része azon követelésének teljesítése, hogy jogokban részesittessék, ugyanazzal az elhatározással együtt és ugyanazon mértékben sürgős szükséggé vált a nemzet más rétegeinek részéről a nemzeti állam kiépítésére irányzott követelések teljesítése, amikor Lengyelország sorsáról kellett határozni. Nem szükséges magyaráznom, hogy az a vérfürdő, melyben Európa megfürdött s amelynek egyik gyümölcse a lengyel nemzeti államnak újra felélesztése, rettentő paradokszont áUitott fel az osztrák császárra és a magyar királyra, t. i. azt a paradokszont, hogy az mégis lehetetlenség volna, hogy a magyar vér árán kiküzdött lengyel önálló hadsereg mellett Magyarországnak egyetlenegy követelése se legyen teljesíthető. (Ugy van! a baloldalon.) Históriai tény ez. Azért nem akarok levonni semmit sem a fejedelmi elhatározás értékéből, de ez a fejedelmi elhatározás legalább engem semmiképen nem kötelez arra, hogy a nemzeti állam önállóságának kiépítése tekintetében lemondjak annak bármely posztulátumáról, különösen addig, amig ezek az Ígéretek teljesítve nincsenek. Hogy rövidebb lehessek, rátérek mindjárt az első legkardinálisabb kérdésre ; azután foglalkozni fogok gróf Andrássy Gyula igen tisztelt képviselőtársamnak múltkori, valamint mai beszédével és a párt alakítása körül való szereplésével. En t. i. abban a véleményben vagyok már régi idők óta, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak sohasem volt nagyobb és súlyosabb kötelessége, mint annak az ügyeskedésnek, annak a tervszerű törekvésnek az ellenőrzése, amely évek óta megnyilatkozott gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársunk azon magatartásában, hogy akkor, mikor az országban az alkotmánypárt nem volt és nincs,
