Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-768

768. országos ülés 1918 fe csásson meg nekem a t. képviselő ur, ha én ebbe nem megyek bele, de erre magasabb indokaim vannak. Legelső indokom az, hogy ezen részletkérdésekről akkor lesz helyénvaló beszélni, mikor e reformot foganatosítjuk. De másodszor ne méltóztassék elfelejteni, hogy mi háború közepén vagyunk, ahol talán egy kormánynak nem az lehet a feladata, hogy bizonyos emócziókat keltsen fel, hanem nyugodtan várjuk meg ennek a háborúnak lezajlását és akkor foglalkozzunk azután ezekkel a kérdésekkel. Most szükségtelen már előre részletekről beszélni, melyek a közvéleményben, ha nem is itt, de másutt csak nagyobb emócziókat kelthetnek, oly emócziókat, melyek tökéletesen indokolatlanok és bizonyára el fognak simulni. (Helyeslés a jobboldalon. Zaja szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Wekerle Sándor ministerelnök: A t. képviselő ur és Bizony Ákos képviselő ur is főleg % azt a kifogást tették, hogy ez a hadseregreform, melyet mi ajánlunk, nem az az önálló magyar hadsereg, melyet a negyvennyolczas pártok annak idején beígértek és megvalósítani igyekeztek. A 48-as pártok előtt lebegett hadseregnek két lényeges követelménye volt: először, hogy nemzeti legyen és másodszor, hogy önálló legyen. Biztosithatom a t. képviselő urakat, hogy ez a hadsereg nemzeti lesz, egész teljességében nemzeti, ugy hogy messze felül fogja múlni a várakozásokat ; annyira nemzeti lesz, hogy a t. képviselő ur álmadozni sem mert volna egy ilyen nemzeti hadseregről akkor, mikor évek előtt azokkal a morzsákkal is beérte volna, amiket akkor hiába követelt. Ez tehát minden izében magyar hadsereg lesz. De másodszor önálló is lesz, önálló is lesz addig a mértékig, ameddig az Ausztriával és szövetségeseinkkel megóvandó védelem egysége ezt csak lehetővé teszi. (Zaj a baloldalon.) Én nem tudom, hogy a t. képviselő ur miként képzelte azt, hogy az a hadsereg önálló legyen, mikép képzelte, hogy gyakorlatilag ez az idea hogy fog keresztülvitetni. Én csak annyit mondok, hogy a modern katonai konvencziók egészen idegen államok közt is ugy a hadsereg szervezése, mint felszerelése és vezetése tekintetében olyan megkötöttséget állapítanak meg, (Igazi Ugy van! a jobboldalon.) hogy egy olyan képzeleti önállóságra gondolni nem lehet. Ennek a keretén belül azonban legyen meggyőződve, hogy ez a hadsereg önálló lesz, amint azt modern értelemben önállónak tekinteni csak lehet. Itt még kénytelen vagyok ugyancsak Polónyi képviselő urnak válaszolni, aki azzal a kívánalommal lép fel, hogy a hadseregnek gazdasági elkülönítése rögtönösen vitessék keresztül már a háború alatt. En ezt a kívánalmat igen óhajtanám megvalósítani, mert nagyon természetesen a gazdasági haszon sokkal nagyobb lenne, mint a háború után, midőn a felszerelések sokkal kisebb keretekre szorítkoznak. De figyelmeztetek bruár 7-én, csütörtökön, 269 mindenkit, hogy épen a gazdasági rész az, amit most elkülöníteni a háború alatt lehetetlen, még pedig azért, mert ez egyenesen érintené a hadseregnek védképességét. Mert lehetetlen, hogy a hadsereg felszerelései bármi tekintetben hiányt szenvedjenek. Vannak megkötött szerződések, vannak berendezések, melyeken változtatni a háború alatt a védelem erejének csorbítása nélkül lehetetlen lenne. Ezeket fenn kell tartanunk. Igen sok előkészületre van szükségünk — és épen ebben van iparfejlesztési jelentősége a kérdésnek — addig, mig a hadsereg felszerelését magunk el tudjuk látni. (Helyeslés.) Másik beállítása a t. képviselő urnak az, hogy ő a hadseregreformot a mérleg egyik serj>enyőjébe állítja, a gazdasági berendezkedéssel, jelesül a közös vámterület fentartásával szemben. Ami a közös vámterületet illeti, nem tagadom, hogy én ezen az alapon állottam egyénileg is mindig, de azért is, mert kénytelen voltam ezt a programmot átvenni. En azonban először is kifejeztem itt — és ez a programúiban is benne van — hogy bármiként rendezzük is gazdasági viszonyainkat, ez sem jogilag, sem tényleg nem praejudikálhat szabad elhatározásunknak; olyan rendezésbe, mely praejudiciumot tartalmaz akár jogilag, akár gyakorlatilag, bele nem megyünk. (Ugy van! a baloldalon.) De, másodszor, ha jól emlékszem, azt a kifejezést használtam, hogy bármilyen legyen valakinek a felfogása a normális viszonyokról, ezidőszerint és még hosszú ideig nem hagyhat figyelmen kívül bizonyos szempontokat. Nem hagyhatja figyelmen kivül először is azt a roppant befolyást, melyet a háború egész gazdasági életünkre gyakorolt, azt a romboló hatást, mely valóban koczkázatossá és meg nem engedhetővé teszi, hogy gazdasági berendezkedésünket most tegyük önállóvá, amikor annak épen megerősödésre van szüksége. Harmadszor azt is felhoztam, hogy a világgazdasági helyzet olyan, hogy ez állapítja meg, milyen jellege legyen gazdasági berendezkedésünknek, ez pedig nagyobb fogyasztási területeket, nagyobb kereskedelmi vonatkozásokat követel. Hiába méltóztatott oly gúnyosan Anglia példájára utalni az elzárkózottság tekintetében. Ha mi olyan viszonyok között lennénk, mint Anglia, én is máskép gondolkodnék. De az el nem zárkózottságnak épen Anglia az eklatáns példája, mely uralja a világutakat. Most jön a negyedik argumentum. Én azt hoztam fel a modern kereskedelmi irányzattal kapcsolatban, hogy — és ebben bocsásson meg nekem gróf Károlyi Mihály t. képviselő ur, hogy az inkább a szabad kereskedelem, mint a vódvámrendszer felé tendál és kétségtelen, hogy ebben az irányban kell számítani inkább átalakulásra, mint az ellenkező irányban — iparfejlesztésre, kereskedelmi vonatkozásokra gondolni sem lehet nagyobb fogyasztási területek nélkül és mezőgazdaságunk-