Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-768

258 768. országos ülés 1918 Polónyi Géza : A Pesti Hírlap is hozta. Bizony Akós: Ebben a beszédben gróf Andrássy Gyula igen tisztelt képviselő ur a többek között ezt mondja (olvassa): »Mióta egyáltalán politikával foglalkozom, mindinkább megerősbödik bennem azon meggyőződés, hogy a parlamentáris . élet egészséges fejlődésének egyik akadálya az, hogy a színmagyar vidékek képviselői egy pozitív közjogi programmhoz vannak kapcsolva, amelyet meg kell valósitaniok, meg kellene valósítaniuk abban a perczben, amelyben hatalomhoz jutnak és sokszor erre azután nem képesek.« Egy hang (a baloldalon) : Miért nem megy oda Andrássy ? Bizony Ákos : Azután igy folytatja (olvassa) : »De — és talán ez első hallásra nem hat olyan meggyőzően — azt hiszem, hogy a nemzeti irányú fejlődésnek is egyik akadálya az, hogy a nemzeti érzés azon ereje, amely a tiszta színmagyar vidékeken él, egy határozott és részletes programmhoz volt kötve. Igen gyakran tapasztaltam hosszú politikai működésemben, hogy bizonyos reformokat könnyen keresztül lehetett volna vinni, ha nem tekintik azt első lépésnek é programm megvalósításához, amelytől féltek. Ha az egyes kérdéseket a maguk objektív értéke szerint mérlegelhették volna, akkor könnyű lett volna azok keresztülvitele. De azon aggodalom, hogy ez csak részletfizetés, hogy ez csak az első lépés, hogy következnek a többi lépések : ez feltétlenül akadálya volt a nemzeti irányú fejlődésnek a hadseregben és több más téren is.« Ebből az következik, hogy a t. képviselő ur nem tartja helyesnek azt, hogy a régi orthodoksz függetlenségi párt azt mondta, hogy ő programmját együtt és egyszerre akarja megvalósítani. Ez nézete szerint helytelen, mert az a következménye, hogyha többségre jut is, azt elérni nem tudja. De igen nagy hibának tudja azt is, ha részletekben akarja megvalósítani, a részletfizetést, amelynek folytatása következik, mivel a képviselő urnak álláspontja az, hogy közjogi pártnak, közjogi küzdelemnek egyáltalában nem lehet helye. Hát, bocsánatot kérek, ezt én nemcsak nem tartom helyesnek, de nagyon csodálom, hogy magyar politikus ilyen elvet hangoztat. (Zaj a báloldalon.) Szerencsére meglehetősen egyedül áll. Legalább ha visszanézünk történelmünkbe, azt látjuk, hogy igenis a magyar politika mindig az volt : minden alkalmat megragadni arra, hogy a mi elrabolt államjogainkból visszaszerezzünk annyit, amenynyit lehet. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.j Aki ismeri a magyar történelmet, és tudja, hogy már 1608-ban, 1790-ben ós 1848-ban mik történtek az országgyűlésen, tudja, hogy ezek mind közjogi harezoknak az eredmén]^, elért eredmények biztosításai voltak, (ügy van ! balfelől.) Gr. Andrássy Gyula: A harezokban mindig volt programm ! Bizony Akós : Én, fájdalom, akkor már nemcsak éltein, de politikával is foglalkoztam, amikor az 1867-iki kiegyezés megalkottatott és tudom, február 7-én, csütörtökön. hogy Deák Ferencz nem azt mondta, hogy örökké igy kell lennie, de azt mondta, hogy ez csak az alap, amelyen ráállva folytatjuk a küzdelmet, amig többi jogainkat meg nem szerezzük ; igenis, arra buzdította a nemzetet, hogy folytassa a közjogi alapon álló küzdelmet, (ügy van! a baloldalon.) Van még egy kijelentése a t. képviselő urnak, amelyet nem hagyhatok megjegyzés nélkül. Azt mondja : »Hisz tapasztaltuk a koaliczió idejében ennek az igazságnak keserves következményeit. Az akkori függetlenségi párt abszolút többségben volt, kénytelen volt azonban lemondani arról, hogy programmját megvalósítsa.* Polónyi Géza : Ez nem felel meg a tényeknek. Homlokegyenest ellenkezője az igaz. Gr. Andrássy Gyula: Na ! Polónyi Géza: Be fogom bizonyítani ! (Za] és mozgás.) Holló Lajos: A nemzet mellett kellett volna SDrakozni, amikor a hatalom ellen harczolt. Bizony Ákos: »Én akkor sokat tárgyaltam a függetlenségi párt legkülönbözőbb vezéreivel, de egyetlenegy sem volt azon időkben, aki olyan kibontakozási tervet nyújtott volna, mely a persona] unió alapján állott.« Hát igen, 1906-ban az akkori választásokon a függetlenségi pártnak abszolút többsége volt. Igen, de mily körülmények közt ? Egy nehéz küzdelemnek volt a befejezése a küzdő nemzet és az akkori uralkodó között az egyezkedés terén. Én nem vettem részt az alkudozásokban, természetesen nem is tudhatom, hogy mi volt a tulaj donképeni megállapodás, de rendelkezésemre áll a trónbeszéd és kijegyeztem a trónbeszédből a következőket : »Az alkotmányos élet korszerű fejlesztésének szempontjából legfontosabb feladatát képezendi kormányunknak, hogy a politikai jogokat a társadalom minden rétegére kiterjesztve, a nemzet egészét vigye be a politikai élet sánczaiba. Evégből készitendi elő az általános szavazati jog szabad gyakorlására vonatkozó javaslatot, ugy a demokratikus eszme korszerű kívánalmainak, valamint a magyar állam nemzeti jellegének megóvása mellett.« Polónyi Dezső": Szépen csinálták meg! Bizony Ákos : »Ezek azok a feladatok, amelyekre kormányunk vállalkozott: vállalkozott oly értelemben, hogy azok elsősorban és feltétlenül megoldandó kérdések, amelyek megoldása más kérdések felvetése által sem meg nem hiúsítható, sem el nem odázható. Az uj választási reform törvényerőre emelkedése után« . . . Polónyi Dezső : Királyi igéret ! Bizony Ákos: . . . »ujabban a nemzet szélesebb alapon és egészében megnyilvánuló közvéleményére kívánok hivatkozni s a további kormányzati teendőkre nézve a királyi jogainkon alapuló elhatározásunk szabadságát azon időkre kívánjuk lentartani.« Ebből, kérem, kétségtelenül kitűnik, amit különben ugy is tud mindenki, hogy a nemzet