Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-767

767. országos ülés 1918 szállítani, csak a legritkább esetekben, tehát igen kis mennyiséget mentünk meg igy. Ezzel szemben azonban előáll az a rendkívüli nagy kár, hogy miután mindent kijátszanak ebben az országban, az egészséges burgonya is romlott burgonya lesz papiroson és romlottság czimén az egészséges burgonyát főzik ki szesznek. (Mozgás.) Ennek a nagy horderejű kérdésnek szempontjából azt szerettem volna, — egyáltalában megkoczkáztatták volna még annak a kis mennyiségnek is, amelyet igy meg lehet menteni a szeszfőzés, teháit a gazdaság czéljára, elejtését — hogy biztosítsuk azt a nagyobb czélt, hogy minél több burgonya őriztessék meg élelmezés czéljaira s viszszaélés se történhessék. Ezeket igy felemlítve, bátor vagyok újból arra utalni, hogy nem demokratikus a kormányzat. Hogy teljes jóakarattal igyekszik az államháztartásit vezetni, az természetes. Miért vállalkozott volna rá egyébként ? De veszedelmesnek tartom azt a lejtőt, amelyre jutott. Ne méltóztssék semmi személyes ellentétet keresni, nekem semmiféle személyes kontroverziám az igazságügyminist érrel nem volt és nincs ; de tudom, hogy olyan tulajdonságai vannak, amelyek félre fogják vezetni a kormányt és lesegítik gurulni azon a lejtőn, amelyen már megindult . A közszabadságokat mindig azok szokták a leglazább lelkiismerettel kezelni, akik maguk sokszor "változtatott nézettel, de nagyon hangosan kiabálnak s akik soha objektívek nem tudtak lenni. Szánalmas, de nagyon veszedelmes szerepe van a betyárból lett pandúrnak. (Zaj balfelél.) Én ismerem a mostani igazságügyminister j>olitikai természetrajzát és nem vagyok hozzá bizalommal. Félek, hogy a koronát és a nemzetet olyan helyzetbe fogja hozni, amelyből súlyos kár háramlik az országTa. Nem vagyok bizalommal a kormány iránt több okból. Elsősorban azért, mert Vázsonyi minister ur, aki egész múltját megtagadta s árulója lett azoknak az elveknek, amelyeket eddig képviselt, nemesak helyet foglal a.kormányban, de ugy tudom és ugy látom, hogy épen irányitója és vezetője a kormánynak. Elnök : T. képviselőház ! Ámbár félegy óra már elmúlt és a ház tegnap ugy határozott, hogy félegy órakor áttér az interpellácziók meghallgatására, mégis az igazságügyminister ur azt az óhaját nyilvánítván, hogy most azonnal kivan az előtte szóló képviselő urnak beszédjére reflektálni, gondolom, a t. ház megadja az engedélyt. (Helyeslés. Felkiáltások balfelöl: Joga van ! Minister !) Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: Tisztelt képviselőház ! (Halljuk! Halljuk !) A képviselő ur személyes támadásoktól hemzsegő beszéde engem nem ér meglepetésszerűen. Hiszen miként a puszták oroszlánja, ha végigszáguld a pusztán, előtte megjelennek sakálok, struczmadarak, szelid gazellák, akkép már előre jeleztetett, hogy ma egy nagy produkczió lesz : a t. képviselő ur be fogja mutatni azt, hogy az eddigi szerény skalpok után, mint győztes, egy nagyobb skalppal fog hazatérni, február 6-án, szerdán. 239 — mert ő szenvedélyes gyűjtő, skalpoknak gyüjtője (Derültség.) A t. ház, azt hiszem, természetesnek fogja találni, hogy én abba a tónusba, melyet a képviselő ur használt velem szemben, nem megyek bele. Elsősorban arra helyezek súlyt, hogy magát a tárgyat világítsam meg, s helyreállítsam az objektív igazságot. (Helyeslés.) A képviselő ur először is ugy tüntetett fel engem, mint aki sajtórendeletemben olyan Ígéreteket tettem, amelyeket nem váltottam be, vag)? amelyeket most — nem tudom : hánynapos — igazságügyministerségem alatt megtagadtam. Beszédének egy sajátszerűsége az, hogy az általa idézett czenzurális részletek nagyrészt nem is az én igazságügyministerségem korába esnek. De kijelentem, hogy én ezzel nem akarom magamat mentegetni, mert mint a kormány tagja, a kormány minden tagjának tényeiért vállalom a szolidáris felelősséget, (Helyeslés.) csak jellemzésül akartam ezt felhozni. A képviselő ur, ugy látszik, nem ismeri azt a rendeletet, amelyet én kiadtam, amely itt van eredetiben és mindenkinek rendelkezésére áll. Ez a rendelet két részből áll. Az egyik része arról szól, hogy milyen czikkek bemutatása kívánatos, a másik pedig arról, hogy melyek a tilos közlemények, amelyek megjelenését meg kell akadályozni. Ezt akkor adtam ki, amikor igazságügyminister voltam, 1917 Julius hó 8-án. A rendeletet azért adtam ki, mert az volt a fő panasz, hogy nincs egyenlő elbánás, nem tudják, hogy a czenzura tulaj donképen mire vonatkozik : nem a czenzura ellen tettek kifogást, hanem az ellen, hogy a czenzurát a lapokkal szemben nem egyformán kezelik, azután : hogy nem tudják, milyen czikkeket kell, milyeneket nem kell bemutatni és hogy melyek a tilos közlemények, amelyek megjelenése egyáltalán mellőzendő. E rendeletnek, t. ház, 19. pontjába a következőt foglaltam: Tilos közlemények, amelyek megjelenése megakadályozandó : Ausztria és Magyarország, valamint a szövetséges államok lakosságában esetleg előfordult oly mozgalmak, tüntetések és beszédek leírása, vagy közlése, amelyek a háború azonnali és feltétlen megszüntetését követelik. A háború továbbfolytatása' ellen izgató hangon irt czikkek. A.21. pont: A hadsereg kötelékébe tartozó egyéneknek bármely irányú mozgalomban való részvételére vonatkozó hírek. A hadviselés érdekével kapcsolatos üzemekben beállott munkamegszüntetésekről vagy ezekre irányuló mozgalmakról szólók. A 24. pont : A közellátást tárgyazó oly közlemények, amelyek hangjuknál fogva, vagy tartalmuknál fogva alkalmasak lehetnek arra, hogy osztályelleni gyűlöletet keltsenek, vagy a külföldön oly teltevéseket idézzenek elő, mintha az országban inség volna, 'vagy az ország lakossága oly nagyarányú nélkülözéseket szenvednie, hogy ezál-