Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-767

767. országos ülés 1918 február 6-án, szerdán. 23? az a kormány, amely ennek, a kötelességének nem tud megfelelni, távozzék a helyéről. Az imént bebizonyítottam már, hogy nem demokratikus szellemi téren, látjuk, hogy gazdasági téren se szocziális. T. ház ! a kormány programmjához csak röviden kívánok szólni, mert abban egyéb, mint Ígéret, nincs, s fájdalom, a magyar nemzet, a magyar nép Ígéretekkel már jóllakott. Sokat csalódott, látta a demagógia közepén álló szónokokat a nép között a sajtószabadság mellett lándzsát törni s látja most, hogyan fojtja meg a sajtószabadságot. Látja azt, hogy mi mindent Ígértek neki nemzeti téren és csak azt tapasztalja, hogy ha kimegy a magyar katona a frontra, egyebet nem kap, mint megaláztatást az idegen nemzetiségek részéről és megaláztatást azért, meit a néppel tartott. Engedelmet kérek, akkor, amikor a hadsereg magyarrá tételéről van szó, kérdeznem kell a ministerelnök úrtól, hogy micsoda garancziákat kapunk arra, hogy ez az ígért magyar hadsereg csakugyan meglesz és milyen mértékben lesz meg. Vájjon nem fogják-e majd azt mondani nekünk, hogy »akkor, amikor ígértük, azt értettük magyar hadsereg alatt, amit most nektek adni akarunk?, de nem fogja-e majd a magyar parlament ugy találni, hogy az minden, csak nem magyar hadsereg ? Ha ilyen komoly Ígéretet tesznek a nemzetnek, azt kérdezem, vájjon akkor nem kell-e preczizirozni az ígéreteket, azoknak elvi részét legalább ; lekötni az ígéret éknek határát, hogy milyen irányban és bogyan értendők ? Bocsánatot kérek, hogyan hihessek akkor én ezen Ígéreteknek, amikorlátom, hogy az elvi kijelentésekkel szemben a hadsereg mostani vezetői egészen máskép viselkednek és egészen más irányban dolgoznak ? Bátor leszek felolvasni itt egy bizalmas hadseregrendeletet, amely ugyanazokban a napokban kelt, amikor a nemzeti hadseregről a ministerelnök ur csillogó ígéretet tett itt a ház előtt. Németül van irva, németül fogom legalább fontos részét felolvasni (olvassa): »Auszug aus dem Reservat Militaerkommando Befehl No. 5. Punk 4. (Kriegsministerium. Eri. Piaes. Nr. 25, 963/1917. Aus dem Nachr. Blatt des KM. Nr. 1. vom I. 1918.) Der Ankauf und Gebrauch der einheitlichen Urlaubscheine (Praes. Nr. 15, 573 Bleibl. 37/17.) derén Text von den Finnen Ueberreütersche Buchdruckerei (M. Salzer) in Wien und Druckerei Athenaeum A.-G. in Budapest irrtümlich auch auf der I. und II. Seite in allén Landessprachen aufgelegt wurde, wird ausnamslos für allé Teile des k. u. k. Heeres verboten. Ein etwa vorhandener Vorrat solcher Drucksorten ist — ohne Rücksicht auf den Papiermangel — zu vernichten.« Ez a rendelet azt jelenti, hogy eddig a magyar bakáknak és .közhuszároknak adott szabadságlevelek és egyéb ilyen, legénységi egyének részére kiállított okmányok, ha a közös hadsereghez tartoztak is, német és magyar nyelven állíttattak ki. Német nyelven azért, hogy a hadsereg hivatalos nyelve betartassék, a magyar nyélven azért, hogy lássa az a katona, az a főszolgabíró, jegyző, stb., vagy a rendőrség, hogy mikor jár le a szabadsága. Ez mindeddig igy volt, de épen azokban a napokban, mikor a magyar hadsereget itt beígérik nekünk a közös hadügyminister intézkedik, hogy a magyar és németnyelvű katonai okmányok a papirhiányra való tekintet nélkül azonnal megsemmisíttessenek és csak egyféle, németnyelvű nyomtatványok használtassanak. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Komiszság!) Kun Béla : Gyalázatosság ! Fényes László : Mikor a nemzet az ígéretek mellé ilyen tényeket kap, akkor méltóztassanak megengedni, hogy bizalmatlan az Ígéretekkel szemben. T. ház! Nem óhajtom a t. ház türelmét tovább igénybe venni, csak röviden még néhány fontos kérdésre térek ki, melyek a kormanyprogrammban vagy nincsenek benn, vagy pedig egész röviden, általánosságban emiittettek. Mert hiszen abban minden téma elfér : hogy gazdaságilag lehetőleg jól igyekezzünk berendezkedni, hogy a nemzet jövője lehetőleg biztosittassék, de ebből még gyakorlati cselekvést, sőt még arra vonatkozó Ígéretet sem látunk, és nekem a kormányzat ellen állandóan az volt és az a kifogásom, hogy elvek és elméletek állandóan vannak és én hajlandó is volnék mindenféle elvi kormányzatba belemenni, ha az jó lenne, de épen azért kell az elveket szigorúan megtartani, mert a gyakorlat amúgy is le szokta törölni az elméleti ígérgetéseket. Itt oly kérdésekre térek ki, melyekben pártkülönbség nincs és fel akarom hivni a kormány szakministerének figyelmét azokra a kérdésekre, melyekben sürgős cselekvést kérek, mert fontos nemzeti érdeket érintenek. Itt van mindjárt a vérbaj, a nemzet egyik legnagyobb szerencsétlensége, mely erősen pusztít, és nem látom azokat a gyakorlati intézkedéseket, melyeket már régen szerettem volna látni. Nem vonom kétségbe, hogy a legnagyobb jóakarattal kezelik a kérdést, de azt hiszem, hogy nem elég praktikusan és nem elég sürgősen. Szembeállítok néhány tényt, méltóztassék belőle levonni a konzekvencziákat. Budapesten az államrendőrség, — én ugy vagyok értesülve — nem mer egészségügyi razziát tartani a nők közt, mert oly nagy a nemi betegek száma, hogy nem tudja, hova helyezze őket. A legutóbbi razzia alkalmával, mely a király ittlétét előzte meg, 114 nőt vittek be a rendőrségre, ezek közül 50 volt beteg és nem tudták és azóta sem tudják elhelyezni őket. Magyarországon mindig nagyon szomorúan álltunk egészségügyi tekintetben és — fájdalom — épen a magyar vidékeken. A nemzetiségek közül csak a román haladott meg minket, de a többiek jobb statisztikai számokat mutatnak. Azt kérem a t. belügyminister úrtól, kinek jóindulatában nem kételkedem, amint nem kételkedtem az előbbi minister úréban sem, hogy gyakorlatilag méltóztassék a kérdést megfogni és