Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-767

234 767. országos ülés 1918 február 6-án, szerdán. itt van a kezemben; rajta van a bélyeg, a czenzura nem engedte meg a megjelenését. A czikk arról szólott, hogy van itt Budapesten egy Kun Dénes nevű antikvárius, akinél tudvalévőleg 48-as iratokat, nyomtatványokat is árulnak. A kirakatban ki volt függesztve hetek óta a Zichy Ödön agyonlövéséről szóló proklamáczió, továbbá Haynaunak egy felhívása arról, hogy a lakosság tartsa hazafias kötelességének összeszedni és beszolgáltatni az ágyugolyóbisokat a császári kincstárnak; nagy ágyugolyóbisért fizetnek 6 garast, kis ágyugolyóbisért 3 garast. Erre egyik nap megjelent egy katonai rendőr az üzletben és azt mondta, hogy a tábornok ur — nem mondta meg, hogy melyik — nagyon megharagudott ezekért a plakátokért és elrendelte, hogy azonnal vegyék el tőle a Zichy Ödön-féle plakátot és ha még egyszer ilyet kiakaszt, akkor be fogják csukni a boltját. Az antikvárius ebbe belenyugodott. Másnap újból megjelent egy katonai rendőr — most már hadnagy — és elszedte a másik plakátot is és újból figyelmeztette az antikváriust, hogy ha még egyszer ki mer tenni ilyen plakátot, akkor a boltját becsukják, őt pedig: hadimunkára küldik. Ezt irta meg a Virradat czimü újság. Most nem beszélek arról, hogy szabad-e az állami rend vagy a hadiérdek czimén a katonai rendőrségnek kereskedőpolgárok üzletébe behatolni és önhatalmúlag meghatározni, hogy mit lehet árulni és mit nem. Megjegyzem, hogy a czikkben egyáltalán nem foglaltatik semmiféle lázítás. Felolvasom: (Olvassa.) »Ime, egy csinos kis eset a mai czenzurisztikus világból. Nem akarjuk külön megdicsérni azt a buzgó tábornokot, aki ilyen hősiesen védi meg a város nyugalmát idehaza és Haynau plakátjai ellen, azoktól az ágyúgolyóktól, amelyeket magyar tüzérek lőttek ki 70 évvel ezelőtt és amelyektől annak idején összeomlott Budavára. Csak egész egyszerűen azt kérdezzük, a jelenlegi kormány ilyen ügyekre is kiterjesztette Budapesten a katonai rendőrség hatalmát, vagy a katonai rendőrség önkényesen járt-e el.« Azt hiszem, ez elég objektív és méltányos kritika. Most azonban csak arról van szó, hogy hadiérdekből a sajtóczenzura ezt a czikket törülte és nem engedte meg a megjelenését. (Helyeslés a balközépen. Mozgás a ház minden oldalán.) Szerencse, hogy önök negyvennyolcz-hatvanhetesek lettek, mert mint függetlenségi párt, nem hiszem, hogy helyeselni merték volna azt, hogy ilyesmit ne lehessen szóvá tenni az újságban. Ez a helyeslésük mutatja, mennyire voltak önök 48-asok. (Zaj.) Létay Ernő (közbeszól). Elnök: Kérem Létay Ernő képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Fényes László: A király már régen kinyilatkoztatta, hogy ami 48-ban törtónt, az a történelemé. Méltóztatnak látni, hogy itt történelmi okmányokat tettek ki a kirakatba és nem alkalomszerűen, valami fondorlatos okból, nem is egy újság kirakatában, hanem egy antikváriusnál, ahol heteken, hónapokon át ki volt függesztve. (Felkiáltások balfelöl: Butaság volt!) Most már butaságnak deklarálják az urak. Konstatálom, hogy ilyen butaságot a cenzúra nagyon sokat követ el. Ha már ennél a témánál tartok, kénytelen vagyok megemlékezni azokról a jelenségekről, melyektől a magyar társadalom nincsen ma megkímélve. Felemlítem a Galilei-kör esetét. Újból hangsúlyozom, amit először mondtam és legyen szabad szerénytelenség nélkül kijelenteni, hogy, amit később előadni fogok, azt a Galilei-kör vezetőinek is a szeme közé mondtam. Konstatálom, hogy a Galilei-kör vezetősége tudtommal ártatlannak találtatott, A kör ellen vizsgálat indult meg olyan cselekmények miatt, amelyeket valóban egyetlen állam sem tűrne meg. Röpiratokat osztogattak szét a kaszárnyákban, hogy a katonák tegyék le a fegyvert. (Zaj és közbeszólások a baloldalon.) Ne .méltóztassék rosszakarattal félreérteni engem. Én azt mondtam, hogy ezt valóban egyetlen állam sem tűrné el. (Felkiáltások balról: Elmondani nem szabad ilyent!) Hödy Gyula: A házban nem szabad ilyet elmondani. Fényes László: Azt hiszik, hogy a külföld ezen a réven fog tudomást szerezni a dologról ? Tegyünk le erről a dajkameséről. Ezeket a külföld már régen tudja. (Zaj.) Én ugy látom, hogy a néprétegek türelmetlensége talán megérthető, a nép annyit szenvedett, annyira vágyik a béke után, hogy a béke után való türelmetlenségében egyes fegyelmezetlen ideges lelkek ekszczesszusokra ragadtatják magukat. Jaczkó Pál (közbeszól). Fényes László : A képviselő ur még nemtudja, hogy mit akarok mondani. Miért állítja, hogy pártolom ? Ez az ön elfogult gondolkodása, még nem tudja, hogy mit akarok mondani s már itél. Elnök: Kérem képviselő ur, azt hiszem, talán még sem engedhető meg, hogy a képviselő ur a magyar parlamentben a magyar népet ugy tüntesse fel, mintha az a minden áron való békére törekednék. (Élénk helyeslés. Közbeszólások a szélsőbaloldalon.) Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a megjegyzésektől tartózkodni. (Nagy zaj.) Laehne Hugó : Tessék igazságosnak lenni. Elnök: Csendet kérek. Hock János : Ugy tessék visszaadni? amint a szónok mondta.) Elnök: Hock János képviselő urat rendreutasitom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Fényes László : Mondom, kiderült a vizsgálat során, hogy a Galilei-körnek magának nincs része a dologban ; igenis egyes bűnösöket letartóztattak, mert elkövettek meggondolatlan, veszedelmes cselekedeteket, amelyeket — újból hangsúlyozom — tűrni nem szabad. De nekem alkalmam volt a letartóztatás előtt az egydk ilyen veszedelmes