Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-766

766. országos ülés 1918 február 5-én, kedden. 225 sekély tevékenységemet e tekintetben bizonyos elismeréssel honorálták, én ma egy perczig sem tudok öntetszelgés nélkül sem ezelőtt, sem bármely itteni politikai tényező nagy vagy kis érdemei előtt megállni, amellett a kolosszális tény mellett, melyet a magyar nemzet tömegeinek hősiessége teremtett, amellett a világtörténelmi eredmény mellett, melyet az egész magyar nemzet hősies-* sége idézett elő. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és középen.) T. képviselőház ! Az a magyar hadsereg meg fogja tenni a magyar nemzetnek mindazt a szolgálatot, amit egy nemzeti hadsereg nemcsak háborúban, hanem békében is megtenni fog. A hadsereg a leghatékonyabb nevelő eszközöknek egyike. (Igaz! TJgy van I) A mai állapot mellett a hadsereg nem volt alkalmas arra, hogy magyar állampolgárokat neveljen nekünk. Az a hatalom, mely a hadseregben megtestesül, egy más, a nép egyszerű fiainak nem is érthető ideált képviselt, nem a magyar állam ideálját. Azt a másik ideált nem is értették. Elég az. hogy nem volt magyar ideál, hogy lehetővé tegye az állampolgári nevelésnek azt a kiegészítését és kiépitését, mely az országnak háborúban való védelme mellett békében a hadseregnek és a katonai szolgálatnak egyik elsőrangú hivatása. Képzeljék csak ezt az országot, ha itt minden ki van küszöbölve, az idegen nyelv a katonaságból és mindenütt kizárólag magyar nyelv, mindenütt magyar jelvény, mindenütt magyar tisztek, kik a csapatok élén állnak! Képzeljék csak — én egy szót sem mondok könnyelműen, midőn ezen végtelenül komoly tárgyról beszélek, — képzeljék csak azt az uj életet, mely e nemzetre nézve beköszönt, képzeljék a katonai intézményeknek azt a sokaságát, mely a hadseregnek és igy a magyar hadseregnek is kiséretében jár, nevelőintézeteket, gazdasági intézeteket, technikai intézeteket ! Képzeljék mindezt magyar kézben, mindezt a magyar iparfejlesztés szolgálatába beállítva, amint a magyar nemzeti szellem szolgálatába be van állítva az egész hadsereg. És ezt az eredményt el tudjuk érni a királylyal egyetemben! Polónyi Géza t. képviselőtársam kifogásolta, hogy a királynak nevét itt felemiitettük, Bocsánatot kérek, én nem tudom, miféle sablonnak szempontjából lehet ezt talán kifogásolni, ámbár még a legridegebb parlamenti formalizmus szempontjából sem lehet kifogásolni, mert hiszen a királynak azon kijelentéseért, hogy ezt a programmot helyesli, szintén az ő alkotmányos tanácsadói vállalják a parlamenti felelősséget és mondhatom, ebben az esetben nagyon könnyen. Hiszen ez egy históriai pillanat, ezek históriai fejlemények, midőn megnyílik előttünk egy kapu, mely kétszáz esztendőn át zárva volt, midőn ledőlnek akadályok, melyeken 200 esztendőn át nem tudtunk boldogulni, midőn a nemzet elé nem azzal megyünk : uj küzdelemre szólítunk fel a magyar hadseregért, — hiszen, ha kellene, azt is megtehetjük — de midőn azzal megyünk eléje : KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVIII. KÖTET. nem lesz küzdelem, mert a teljes nemzeti tartalommal ellátott hadsereget, mely ellen a nemzeti képviselet körében nem lehet ellenmondás, most a király is akarja — ilyen óriási históriai fejleménynyel szemben nem tudom többé azt kutatni, hogy van-e még egy valamelyes plusz, melyet én előbb felvettem programmomba, hanem azt állapitom meg, hogy azt a nagy eredményt, mely mindazt tartalmazza, ami a nemzet szempontjából becses, le kell szegezni, ezt a nemzet számára biztositanom kell. Mert a történelemnek is vannak lélektani pillanatai és jaj annak, aki ezeket a lélektani pillanatokat észre nem veszi. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Vagy, ha hidegen mérlegeljük a dolgot : van-e kilátás arra, hogy, nem mondom, hogy ez a király — mert az ő személyes nézeteit nem akarom a vita keretébe bevonni — hanem intézményesen a. király, Magyarországnak és Ausztriának fizikai személyében közös uralkodója egykönnyen bele fog menni védereje két részének azon teljes katonai szétválasztásába, mely a függetlenségi programmban betüszerint benne volt ? Tisztelt képviselőház ! Mindaddig, amig a merev negáczióval állottunk szemben, szükséges, helyes volt minden kivánhatónak a teljességét fentartani. De amikor elénk jönnek azok a tényezők, melyekben eddig az akadály volt, amikor bizalommal közelednek hozzánk, amikor minden küzdelem nélkül meg tudjuk valósitani mindazt, ami a nemzet élete fejlődésének szempontjából valóban becses, valóban értékes, valóban szükséges, amikor olyan többletről van szó, melyről nem tudom, hány évtized múlhatna még el, mig egy ilyen helyzetben levő uralkodó, a két állam uralkodója belemegy a két állam haderejének teljes elkülönítésébe, amikor — ismétlem — nem a mostani király mentalitását nézve, hanem ennek az uralkodónak helyzetét, erre valóban kilátást nem látok s igazságos, méltányos mérlegelés mellett nem is láthatunk — akkor bejelenteni a további közjogi harczot ezen a vékony mesgyén, ha nekünk azt, ami lényeges, ami becses, ami szükséges, önként megadják, óriási hibának és az elérhető eredmény koczkáztatásának tartom, amelyért én a felelősséget sem Isten, sem ember előtt elvállalni nem tudnám. (Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezek azok az indokok, melyek engem és azon elvbarátaimat, kik ezen az utón is követtek, inspiráltak. Ne méltóztassék gondolni, hogy könynyedén határoztam el magamat. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy, súlyos betegségből alig lábadozva, nem töltöttem nehéz órákat, nem vívtam nehéz küzdelmeket önönmagammal, hiszen a megszokott és megszeretett formáktól ós keretektől megválni fájdalmas és nehéz. De nagy történelmi fejleményeket nem lehet paragrafusoknak és formuláknak mértékével mérni. Midőn aközött van a választás, hogy én itt álljak, hogy tántoríthatatlanul megmaradjak amellett, amit valamikor kimondtam, akkor is, amikor annak leg29