Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-766

220 766. országos ülés 1918 február 5-én, kedden. egyenest ellentétben levő kormányzást folytattak. A felirat adja meg tehát annak a lényegét, ami felett a harcz folyt. A felirat pedig egy szót sem szól arról igen helyes indokoknál fogva, kegy miként valósuljon meg a magyar szolgálati és vezényleti nyelv, hanem azt mondja, hogy (olvassa) : »Megegyeztek a különböző pártok abban is, hogy a magyar hadseregnek, amely az egész hadseregnek kiegészítő részét képezi, nemzeti jellege nyelvben, jelvényekben kidomborittassék.« Egy szóval sem említi azt, hogy ez törvényben történjék-e, vagy pedig a felségjogok alapján. Az teljesen igaz, hogy a felségjogok kérdésében különböző felfogások voltak, de ezek a felfogások nem választottak minket mindnyájunkat el az akkori ellenfeleinktől, ezek a felfogások egymástól is elválasztottak és nem kéj)ezték a harcz okát. Mert hiszen teljesen egyetértettem mindenkor ebben a kérdésben gróf Tisza István t. képviselőtársammal. Sőtaküenczes bizottságnak azt az akkor inkriminált szövegét én terjesztettem elő, én szövegeztem. Gróf Apponyi Albert t. barátomnak skrupulusai voltak ellene, nem akarta elfogadni és a végső perezben Széll Kálmán tette azt a közvetítő indítványt, amely aztán megvalósult. De ez az ebi ellentét nem volt ok a harezra, mert azt hiszem, hogy mindenki, Polónyi Géza t. képviselőtársam is legszívesebben látta volna, elfogadta volna és nem harezolt volna az ellen, hogyha Ö felsége akkor az ismert válaszok és visszautasítások helyett a magyar szolgálati nyelvet behozta volna. Nem mondta volna, hogy »nekem nem kell ez, mert a királynak nincs joga ezt elintéznk. Polónyi Géza : Most is azt mondom ! Az 1889-ki véderővitáról volt itt szó . . . (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Gr. Andrássy Gyuia: És tovább megyek. Ha volt nézeteltérés közöttünk : Apponyi gróf Albert t. barátom és közöttem, ez nem abban jegeczesedett ki, hogy Apponyi Albert t. barátom ugy találta, hogy a királynak egyáltalában nem volna joga a hadsereg belügyeiben felségjog alapján intézkedni, hanem ő azt mondta, hogy a királynak nincs joga a magyar nyelvet mellőzni. De azt sohasem tagadta volna, hogy joga van a magyar nyelvet behozni. (Derültség jobbjelól és a középen.) Pedig most erről van szó. Arról van szó, hogy a magyar nyelvet esetleg felségjog slapján hozzák be. Ámbár még tovább megyek. A t. ministerelnök ur programmjában még ezt sem hangsúlyozza. Ez is teljesen nyilt kérdés, hogy vájjon ez a kivánt megoldás akként'fog-e történni, hogy Ö felsége felségjogaival élve behozza a magyar szolgálati nyelvet vagy pedig akként fog-e történni, hogy ez törvénynyé lesz. (Ugy van! balfelől.) Ez nyilt kérdés, ugy hogy t. képviselőtársamnak ez az egész kifogása valóban inkább a szemüveg behatása következtében, mintsem objektív kritika alapján eredt. A t. képviselő urnak másik kifogása az volt, — és ezt tartom a legsúlyosabb kifogásnak — hogy ö fslsége a király beavatkozik, magát exponálja, mikor a ministerelnök ur arra hivatkozik, hogy programkijelentését a király megelégedésével tette. Én teljesen osztozkodom a t. képviselő ur azon felfogásában, hogy a király személyét lehetőleg mindig ki kell kapcsolni a pártküzdelmekből. (Felkiáltások jobb felől: Választó jog !) De én nem hiszem, hogy párt küzdelem legyen Magyarországon a magyar szolgálati nyelv tekintetében ; nem hiszem, hogy a kormány Magyarországon bárkivel szembehelyezte volna ő felségét, amikor ezt a meggyőződését kifejezésre juttatta. (Felindítások jobbjelól: Választó jog !) Hanem ez itten valóban helyén volt mert méltóztassaank csak egy kicsit visszaemlékezni a dolgok menetére, egy kicsit a történelemre gondolni. Elfelejtette t. képviselőtársam, hogy 1790 óta a mai napig több országgyűlés sürgette, a magyar hadseregnek magyar lábra való állit ásat. Sürgették több izben 1790-től egészen a koaliczió országgyűléséig. S miért nem vezetett ez eredményre ? Mert következetesen az uralkodó személyes akarata állott ezzel szemben. Vájjon nincs nagy történelmi hordereje azon történelmi ténynek, hogy most van először olyan uralkodónk, (Élénk éljenzés és taps a baloldalon.) akire hivatkozva mondja a kormány azt, hogy progxarnmjába felveszi a hadsereg magyarrá tételét ? Hálával tartozunk mindnyájan mind Ö felsége, mind a kormány iránt azért, hogy ez a kijelentés megtörtént s ezt gáncsolni igazán nem való ebbe a parlamentbe, (Igaz! ügy van! balfelől.) mert ezzel nem biztatjuk ilyen irányú tevékenységre az uralkodót. Ezekután azzal zárom felszólalásomat, hogy tudomásul veszem a kormány programmját. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Polónyi Géza képviselő ur a ház engedélyét kéri arra, hogy személyes megtámadtatás visszautasítása czimén felszólaljon. Gondolom, a ház az engedélyt megadja. Méltóztassék. Polónyi Géza : T. képviselőház ! Miután gróf Apponyi Albert igen t. minister ur jelezte volt, hogy foglalkozni fog beszédemmel, igen természetes, hogy gondoskodnom kellett arról, hogy e megtiszteltetéssel szemben megfelelően válaszolhassak. Ezt azért bocsátom előre, hogy jelezzem, hogy gondoskodtam róla, hogy a holnapi napon interpelláczió alakjában felelhessek érdemlegesen azokra, amiket gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur ma személyemre és az ügy érdemére vonatkozólag elmondott. Ezt csak azért jelzem, mert most tartózkodni fogok minden polémiától t. képviselőtársam beszéde ellen. Csupán két megjegyzést vagyok