Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-765

765. országos ülés 1918 január Zl-én, csütörtökön. 207 — ami különben természetes, mert első hallás után ily tévedések előfordulhatnak — egészen hamis intcrpretáczióját adta annak a gazdasági kérdésre vonatkozó helyzetnek, amelyben a párt a ministeri programm folytán van, kétségkívül jóhiszeműen, hanem nem megfelelően azoknak az igen precziz fogalmaknak, amelyek a programm­nyilatkozatban foglaltatnak. Azonkívül bátor leszek rámutatni arra, hogy igazán nem tartom időszerűnek, hogy most mindazokat a mozzanatokat felelevenítsük a múltból, amelyek a bizalmatlanság szellemének terjesztésére alkalmasak, (Ugy van! a balolda­lon.) amikor egészen más időket élünk, amikor egy világháborúnak fájdalmas, de sok tekintet­ben tisztító atmoszférájában élünk, amikor annyi mindenféle jelenség van, amely engem arra indít, (Halljuk! Halljuk!) hogy én egész.repu­tácziómmal, hosszú politikai életemen át szerzett egész erkölcsi tőkémmel odaállok és jótállást vállalok, hogy az, amit ma csak ígéretnek neve­zünk, nem puszta igéret de befejezett tény tel­jes jelentőségével bir. (Flénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) A függetlenségi párt megteheti azt, hogy azért, mivel ez a katonai programm, amelynek csak általános körvonalai állnak előttünk, nem fedi teljesen a függetlenségi párti programmot, a helyzetet elutasítja magától, megteheti, hogy a szizifuszi munkát, amelylyel e kérdésnek a kövét annyiszor és annyiszor iparkodtunk a siker magaslatára feltolni és ma, midőn a csúcshoz közel állunk, megint' legurulni engedi, hogy a szoborszerű elvhűség attitűdjével álljunk a nem­zet előtt. Megteheti, nem n prejudikálok elv­barátaim elhatározásának. Ok a helyzet teljes ismeretével, amelyet nyújtani fogunk, határozni fognak. De én ugy éreztem, hogy épen ahhoz a múlthoz, épen annak a múltnak küzdelmeihez, hosszú politikai életemen át vallott törekvéseim­hez s épen ahhoz a misszióhoz, amely elvbará­taimra és reám hárul, lennék hűtelen és a tör­ténelem előtt el nem viselhető felelősséget vállaltam volna magamra, ha ezt az alkalmat, amidőn a nemzetnek egész létére nézve oly kardinális fontosságú kérdésnek, mint a had­sereg kérdésének megoldásáról van szó, nem formaliszticze, de mindabban, ami a nemzet életére nézve mérhetetlen erkölcsi és anyagi fontosságú, mindabban, ami a nemzeti egység megalapozására alkalmas, mindabban, ami az állami élet betetőzésére alkalmas, mindabban. ami a nemzetet felemelné a mai méltatlan helyzetéből a valóságos nemzeti élet teljességébe, ha ezt az alkalmat, amidőn mindez a kezem­ben van, elmulasztanám, ha visszalökném ezt az alkalmat és odavinném talán a dolgot, hogy mindebből a haladásból semmi sem lesz, az én hibámból. Ezt -a felelősséget a történelem előtt elviselni nem tudnám. (Élénk helyeslés a bal­és a szélsőbaloldalon.) Ezeket a szempontokat bővebben kifejteni a ház legközelebbi ülésén lesz alkalmam, de nem engedhettem, hogy csak 24 óra is folyjék le anélkül, (Helyeslés a bal- és szélsöbaloldalon), hogy — nem elvbarátaim kedvéért, mert ők nem határoztak, én határoztam — a magam elhatározásának ezen indokait legalább nagy vonásokban a ház elé ne állítsam. (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsöbaloldalon.) Elnök: T. ház! Mielőtt a napirendi javas­latomat megtenném, méltóztassék megengedni, hogy néhány perezre én is igénybe vegyem a t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) A mai ülés folyamán Mihályi Tivadar képviselő ur beszédét — legjobb igyekezetem ellenére is úgyszólván egyáltalában nem tudtam meghallani és megérteni. (Felki álltások balfelöl: Lehetetlen is volt!) Miután később a gyorsirói jegyzeteket felhozattam, két olyan részt találtam, melyeket, ha hallottam volna a beszédet, sző nélkül semmi esetre nem hagytam volna. Az egyik passzus vonatkozik a lelépett Tisza-kormány működésével kapcsolatban kifej­tett ténykedésre, és így hangzik: (olvassa) »(xyalázatos hazugságok, nevetséges egyszerű gyanuskodások vagy a háborús helyzet által teremtett természetes és elkerülhetetlen állapot­ból származó helyzetek ferde magyarázata alap­ján ezreket vetettek börtönbe, különösen Erdély tömlöczei zsúfolva vannak románok ezreivel, aggok, férfiak, asszonj'ok és gyermekek nyögik Magyarország kormányának emberiességét és igazságát.* (Felkiáltások: Gyalázat!) A másik passzus pedig így hangzik: (olvassa) »Magyarországon a román nemzet politikai rab­szolgaságban szenved s a magyar kormányzó politika mind e mai napig az elnyomás szolgá­latában állott.« (Felkiáltások balfelöl: Hazug­ság !) T. képviselőház! Ezen utolsó kijelentésben foglalt közjogi képtelenséget innen az elnöki' székből vita tárgyává tenni nem kívánom. Azt azonban nem engedem meg, hogy itt a magyar parlamentben megjegyzés nélkül hangozzanak el a külföld esetleges megtévesztésére ezek a ki­jelentések. (Elénk helyeslés.) Itt másról szó nem lehet, csak a külföld esetleges megtévesztésére szolgálhatnak azok a kijelentések, mintha Ma­gyarországon bármikor lehetett volna, a magyar nemzet parlamentje előtt bármikor is megáll­hatna olyan kormány, mely az ország bármely nemzetiségéhez tartozó magyar állampolgárokkal való eljárás tekintetében az emberietlenségnek, az igazságtalanságnak és az elnyomásnak szol­gálatára adta volna vagy adná magát. (Igaz! Ugy van!) Ennélfogva kénytelen vagyok a kéjiviselő urat mindkét kijelentéséért — most már csak utólagosan tehetem — egész határozottsággal a legszigorúbban rendreutasítani. (Élénk helyes­lés és éljenzés.)

Next

/
Thumbnails
Contents