Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-761

104 761. országos ülés 1917 deczember 13-án, csütörtökön. ság minden rétegének az a tagja, aki azokat a mértékeket megüti, amelyeket épen felsorolni szerencsém volt. Én azt hiszem, hogy a 16. §-nak az a tiltó akadálya, hogy nemzetellenes izgatás miatt vád alá helyezettek többé képviselővé nem választhatók, ez maga biztosítaná már azt, hogy a magyar parlamentbe a magyar nemzet ellensége nem kerül be. De van javaslatomban ennek biztosítására más és szigorúbb intézkedés is. A 16. §-nak korlátainál talán szó eshetnék arról, hogy vájjon nem-e túl* szigorú javaslatomnak az a propozicziója, hogy ne legyenek választhatók azok, akik hazaárulás, királysértés és izgatás miatt valaha is jogerősen vád alá voltak helyezve. Azt az ellenvetést tehetnék ugyanis, hogy a vád alá helyezés még nem bizonyítja a bűnösséget, Ez a tény, ez való, ez igy áll. De akkor, amikor a törvényhozó kvalifikáczióját biztosító korlátokat akartam felállítani, nem azt kerestem, hogy bűnös-e valaki, vagy nem, hanem azt kerestem, hogy lehet-e megnyugvással magyar törvényhozó az, akit ezen izgatás gyanúja olyan mértékben terhel, hogy a magyar bíróságok jogerősen vád alá helyezhetik. Mikor ezt figyelemmel kisértem, arra a konklúzióra jutottam, hogy szükségtelen ily erősen meggyanúsított izgatóknak a képviselőházba való jutását megengedni ; hiszen van Magyarországon képviselőnek alkalmas férfiú elég, ugy hogy nem vagyunk utalva a selejtes elemekre. Arra nézve most már, hogy a passzív képviselőválasztói jogra megállapított korlátok a gyakorlati életben meg is valósuljanak, javaslatom komoly aktussá teszi a képviselő-jelölést, azt a képviselőjelölést, amely eddig gyerekjáték számba ment : hiszen tíz választó előállt, ajánlott jelöltet és azzal a dolog el volt intézve. Annyi figyelemmel sem voltak e jelölt ajánlásánál, mint amennyi figyelemmel vannak egy községi gulyásnak a megválasztására. Igen sokszor ajánlottak teljesen ismeretlent, de sokszor megtörtént az, hogy áldozatok árán is jelöltette magát olyan egyén, aki azután a jelölést csak arra használta fel, hogy visszalépése esetén nagyobb összegeket szerezzen magának. (Igaz! Ugy van !) Az én javaslatom a jelölt ajánlását az ajánlóknak vagyoni és személyi felelőssége mellett engedi meg. Az, aki jelöltet ajánl, köteles az ajánlásnál nyilatkozatot tenni, hogy jót áll az általa ajánlott férfiúnak hazafiságáért, jótáll azért, hogy a 16. §-ban felsorolt tiltó akadályok ellene fenn nem forognak. És ha átmegy egyszer a köztudatba, t. ház, hogy ez az ajánlás nem passzió, hanem komoly hazafias kötelesség, akkor már magánál az ajánlásnál is elérjük azt, hogy nem fognak a választásba bekerülni, csak olyan férfiak, akik a törvény által neta'án megállapítandó czenzust minden tekintetben elbírják. Gondoskodik azonban indítványom arra az eshetőségre is, ha az első időkben, amikor még a jelölésnek ez a komoly volta a köztudatba nem ment át és talán történnének olyan jelölések is, ahol a jelölteknek választás utján képviselővé való előléptetése esetleg nem állana a magyar nemzeti idea érdekében, s azért javaslatom felhatalmazza a már most is discreditionárius joggal felruházott választási elnököt, hogy az esetben, ha az ajánlás nem történik törvényes formában, vagy ha az ajánlás ellenére is biztos tudomása van arról, hogy az illető ellen a 16. §. tiltó akadályai forognak fenn, a jelölést egyszerűen visszautasíthassa, köteles lévén azonban erről a központi' választmánynak még jogorvoslat hijján is jelentést tenni, mely.a határozatot hivatalból végérvényesen felülvizsgálja, amely intézkedés ellen csak a választás elleni peticzióban, kérvényben van jogorvoslatnak helye. Mindezek mellett azonban indítványom 47. §-a nyújtja a magyar nemzeti érdekek legigazibb védelmét, amennyiben a megválasztott képviselőtől a ház alakulása után, a ház szine előtt esküt követel. Egy esküt, amelyben a megválasztott képviselő a magyar alkotmányra, az egységes magyar nemzeti ideára, képviselői kötelességeinek hű teljesítésére és a koronás király iránti hűségre tesz esküt. Kérdés merülhet fel az iránt, t. ház, vájjon a képviselőtől lehet-e esküt követelni ? Nem idegen államok példájából vettem ezt, hanem abból az egyszerű tényből, hogy amikor ő Felségétől elkezdve az utolsó községi alkalmazottig senkit sem eresztenek be hivatalába anélkül, hogy esküt ne tett volna, csakis a magyar törvényhozó legyen az, akit, ha egyszer megválasztatott, elhatározásában nem köt semmisem. Épen ezért az esküt, mint a képviselőtől jogosan megkívánható biztositékát a magyar nemzeti ideának, javaslatomban követelem . Ezek indítványomnak a nemzeti érdekeket biztosító pontjai. Hogy ezek aztán meg is tartassanak, hogy legyen ezeknek a biztosítékoknak szankcziója, a 49. §-ban egy parlamenti bíróságot javasolok, amelyet a megalakulás után a ház saját tagjaiból és ugyanannyi tagból a főrendiház alkot meg. Ez a bíróság három esetben volna jogosítva végérvényesen döntetni. Először akkor, ha valamelyik képviselő a képviselői esküt letenni hajlandó nem volna, vagy ha ellene mandátumának felülvizsgálatakor a 16. §-nak tiltó akadályai észleltetnének. Másodszor akkor határozhatna e bíróság, ha valamely esküt tett képviselő esküjét később megszegné, vagy ha már képviselői állása alatt merülnének fel ellene a 16. § alá tartozó tiltó akadályok és harmadszor akkor, ha valaki képviselői kötelességeit oly kevéssé teljesítené, mondjuk évek során át nem járna be a képviselőházba, hogy saját választói azon a jogczimen, hogy kerületük képviselő nélkül marad, tennének ellene panaszt. Itt ismét kérdés merülhet fel a tekintetben, vájjon jogosult-e. egy ilyen parlamenti bíróság. E tekintetben hivatkozom az összeférhetlenségi bizottságra, amely ma a bíróság szerepét játsza, természetesen sokkal szűkebb hatáskörben, mint