Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-761

102 761. országos ülés 1917 deczember 13-án, csütörtökön. egyediili ideám az .amelyen a~ választójog kérdését közmegelégedésre rendezni lehet és amelyen meggyőződésem szerint rendeznünk kell. Az indítvány alakjában beterjesztett törvényjavaslat összeállításánál engem semmiféle pártérdek, személyes ambiczió, idegen példáknak követése nem vezetett. Szemem előtt tisztán az ország sorsa lebegett és ugy állítottam össze javaslatomat, amint azt az ország és — mondjuk — a magyar nemzeti érdekek képviseletében szükségesnek tartottam. Igen természetes, hogy munkám mint emberi mű, nem nenyulj hozzám virág, azon változtatásokat, bővítéseket tenni lehet, sőt talán kell is. Magam is azóta, mióta júniusban beadtam javaslatotomat, már találtam egyes pontokat, amelyeket bővíteni kell, amelyeket most előadásom során a t.. háznak be is fogok jelenteni és kérni fogom, hogy eredeti javaslatomat ezzel kibővítve méltóztassanak tudomásul venni. Az ütköző pontot a választójogi törvényjavaslatnál mindig a magyar nemzeti érdekek védelme képezte. Az egyik áramlat, amely az 1913-iki törvényjavaslatot is készítette, a magyar nemzeti érdekeket akként óhajtja megvédeni, hogy az aktiv választók sorában állit fel bizonyos korlátokat és a polgárságnak csak bizonyos olyan kategóriáit akarja a választói urnához bocsátani, amelyekről a felállított korlátok mellett azt hiszi, hogy magyar nemzeti érdekellenes képviselőket a parlamentbe küldeni nem fog. Ezek a korlátok nagyjából: értelmi, korhatár, vagyonosság és a törvényben lefektetett ilyen korlátozások. Már pedig nézetem szerint ez óriási tévedés ; mert sem a magasabb kor. sem a magyar nyelv bírása Írásban és szóban, sem bizonyos vagyoni állapot még nem szolgálhat garancziáj ául annak, hogy a választási urnánál kiilbefolyás, izgatás, Ígérgetés utján nem fogják-e a választóknak ezeket a kategóriáit is oda csábítani, hegy választottjuk olyan lesz, ki a magyar parlamentben nem üti meg a kellő mértéket. A másik áramlat bizik a magyar nemzeti érdekeknek bűvös erejében és azt állítja, hogy semmiféle czenzust nem kell felállítani, mert teljesen szabadjára eresztett választás mellett is oly erős a magyar nemzeti érzés ereje, hogy a választási urnából mindig a magyar nemzeti érdekeket védő képviselők neve fog kikerülni. T. ház! Ez még nagyobb tévedés, mert egy teljesen szabadjára eresztett választás akkor, ha a passzív választói jogot korlátokhoz nem kötöttük, e parlamentnek képét annyira megváltoztathatja, hogy az igy majdan előálló képviselőház által hozandó törvények után magyar nemzeti érdekek megvédéséről itt a házban többé szó nem lehet. «§ Nézetem szerint a nemzeti érdekeket nem is künn a perifériákon, hanem itt benn a képviselőházban kell megoldani. Ezt bizonyítja egyik politikai jélességünknek, gróf Tisza Istvánnak a Magyar Figyelőben annak idején közzétett ezikke, melyben azt mondja (olvassa ) : »Arra kell vigyáznunk, hogy a választás ne avatatlan kezekre bizza nemzetek és államok sorsát, lejárassa a szabad intézményeket, züllést, veszélyt hozzon az országra és retrográd irányzatok számára készítse elő a talajt«. Maga gróf Tisza István ezzel beismeri, hogy nem az az irányadó, hogy kik választanak, hanem az, hogy kiknek kezeire bizzák az ország sorsát. A biztosítékot a magyar nemzeti érdekek megóvására nem künn az aktiv választók közt, hanem itt kell keresnünk a képviselőházban. Beterjesztett javaslatomnak alapvető ideája is ez. Én a passzív választójogot akarom korlátokhoz kötni, oly korlátokhoz, melyeken keresztül csak azok juthassanak át, kik azután ama mértéket, melyet mi a magyar törvényhozó testület tagjai számára felállítunk, megütik. Fényes László : Politikai vérvizsgálatot vesznek róluk, hogy egészséges gondolkozásuak-e ! Rónay Jenő: A passzív választói jog korlátainál azonban nem szabad túlzásba menni. A korlátokat nézetem szerint ugy kell felállítani, hogy azokon keresztül juthasson a polgárságnak minden rétege, de csak akkor, ha megüti azokat a mértékeket, melyeket felállítani fogunk. Én ugyanis a magyar parlamentnek hazafias, értelmi, tisztességes és kötelességtudó magas szinvonalat óhajtom megvédeni és ugy tervezem korlátaimat, hogy ezt a magas szinvonalat biztosítsa. Először a hazafiság, az értelmi, "vagy tapasztalati tudás, a kellő higgadtság, tehát magasabb életkor és a tiszta erkölcs . . . Fényes László: A kaszinó és a bank tagjai! Rónay Jenő: . . .bejuthasson azonban indítványom szerint a polgárságnak minden rétege. Az elekcziónál nem szabad ember és ember közt különbséget tenni, hanem csak azt kell keresnünk, hogy megfelel-e azoknak a követelményeknek, melyeket a képviselőháznak helyes összealakitására nézve felállitottunk. Nemzeti életünkben a legfontosabb biztosítékot az képezi, hogy ennek a szuverén korporácziónak milyen az összeállítása. Én azt kívánom, hogy a feltétlenül tiszta, hamisítatlan népakarat küldje ide választottjait. Minthogy azonban a népakarat néha mégis tévedésekbe eshetik, állítanunk kell korlátokat, hogy ezeknek a tévedéseknek utján ide bejutó személyek is csak ezen szűkebb korlátok között mozoghassanak. Kérdés merülhet fel, hogy szabad-e a passzív választójogot korlátozni és ha szabad, szükséges-e korlátokat szabni. Nézetem szerint a passzív választói jog gyakorlásához korlátokat felállítani szabad, hiszen fel vannak állítva ma a is. Már maga az 1848-iki törvény, bár nagyon enyhe, de. különálló korlátokat állított fel a passzív választói jognak, mondván, hogy választható mindenki, aki választó, ha életének 24 évét elérte, — tehát korhatár — és ha a törvény ama rendelkezésének, hogy a hivatalos nyelv a magyar, megfelelni képes — quasi értelmi czenzus. De tovább megyek, összeférhetetlenségi törvényünk, ha nem is ezernyi, de igen