Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-760
760, országos ülés 1917 deczemher 12-én, szerdán. !)ö őket a katonai nyugdíj, a Hadsegélyző Hivatalnak a katonai kincstár megtéríti ezt az öszszeget. Ha két évig nem kapják meg, ennek oka csak az lehet, hogy nem az illetékes helyre fordultak. Méltóztassék a Hadsegélyző Hivatalhoz fordulni. Én nem tudok időt szabni, hogy mennyi időt fog igénybe venni az ügy elintézése, de meg lehetnek győződve arról, hogy a Hadsegélyző Hivatal a lehető legnagyobb gyorsasággal fogja elintézni. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök : A képviselő ur kivan válaszolni. Fényes László: Megvallom, megdöbbentem és kétségbe vagyok esve a ministerelnök ur válasza fölött. Sokkal többet vártain volna. Ha jól értettem szavait, nem fognak felemelt hadisegélyt kapni a hadiözvegyek és a tényleges állományúak családtagjai. Wekerle Sándor ministerelnök : A ténylegesek nem. Fényes László : Akkor jól értettem ; de akkor ellentétben méltóztatik lenni saját kabinetje volt tagjával, Gratz Gusztávval, aki, mint pénzügyminister, bemutatkozása alkalmával a kormány nevében a következőket jelentette ki. Most nem találom ugyan ezt a passzust, de pozitive emiékezem rá és a minister urnak át fogom adni : Gratz pénzügyminister ur határozottan kijelentette, hogy a tényleges állományú katonák családtagjai hadisegélyt fognak kapni. Wekerle Sándor ministerelnök: De nem az ujat, hanem az eddigit! Fényes László : Mivel a hadisegély csak egyféle lesz, nem lehet a régit, hanem csak az ujat, a felemeltet adni. Ha hadisegély adatik, akkor a pénzösszeg meg van szabva. Nem lehet kétféle kategóriát felállítani. Ha négy gyermek van és abszolút szegénység van megállapítva, akkor nem lehet a régi hadisegélyfc és az uj hadisegélyt adni. Vagy az ujat kell adni, vagy a régit. Ha eltörlök egy fizetést a hivatalokban, nem mondhatom, hogy az egyes dijnoknak vagy fogalmazónak a régi fizetést kell adni, a másiknak az ujat. Csák egyféle fizetést lehet adni. Azt reméltem, hogy a tényleges katonák családtagjai kapják a rendes hadisegélyt. Sajnálom és igazán mélyen elszomorodva kell hallanom, hogy ezek sem fogják megkapni. Wekerle Sándor ministerelnök: Egyik része még nincs kiutalva. Fényes László : Kérem a ministerelnök urat, hogy méltóztassék kiutalni. Méltóztassék elképzelni, hogy hét éve szolgáló katonák családjáról van szó. Azok kiszolgálták a maguk 3 éves szolgálatát ; nem tehettek róla, hogy kiütött a háború ; azért büntetni őket, hogy tovább szolgálnak, a legnagyobbfoku igazságtalanság. Ugyanígy vagyunk a hadiözvegyekkel. Ha a hadiözvegyek, amennyiben jól értettem a ministerelnök ur szavait, nem fogják a hadisegélyt kapni, hanem fogják kapni azt, amit a hadügyminister kiutalványozhat nekik, de nem a hadügyminister utján, hanem a Hadsegélyző utján, akkor megmarad az a vérlázító anomália, amelyet azok a pártok, amelyek a ministerelnök urat most támogatják, rettenetes felháborodással vettek tudomásul, hogy a magyar fajtát ugy támogatjuk, hogy azért, mert jó katona volt, hősi halála után a család anvaei büntetésben részesüljön ! Nincs igy ministerelnök ur ? Wekerle Sándor ministerelnök: Nincs! Fényes László : Mindenki a világon, aki e felett gondolkozott, tisztában kell hogy legyen ezzel. Wekerie Sándor ministerelnök: Félreérti szavaimat. Fényes László: Nem lehet ott félreérteni. Itt nincs más mód: A katona bevonul. Ha nincs vagyona és ha nincs keresőképes családtagja, akkor a családjának segélyt kell kapni. A tüdővészes asszony, vagy az az asszony, aki szoptat, vagy ahol csak három gyermek van, akkor kap hadisegélyt annyit, amennyit. Kap 62 fillért a nagy, 31 fillért egy 8 éven alóli gyerek és 62 fillért egy másik gyerek egy napra, összesen kap kétszer 62 fillért és 31 fillért, azaz 1 K 55 fillér. Ha most elesik a családfentartó a harcztéren, akkor 6 hónap múlva megvonják özvegyétől ezt a kis Összeget is és 10 fillér jut egy napra a család egy tagjának. Farkas Pál: Ez igy van. Fényes László : Adjon alkalmat a ministerelnök ur, hogy meggyőzzem erről. Hiszen a magyar fajta pusztul, a cseheket tartjuk fenn. Akik nem voltak a fronton, akik élve maradnak, kapják a teljes segélyt, még pedig az ausztriai felemelt segélyt. Farkas Pál: Nekem is volt elég ilyen esetem. HllSZár Károly (sárvári): Ez igy van! Fényes László : Naponta 30—40 ilyen esetről kapok hírt. Kapitányok, ezredesek írnak a frontról, hogy : »Uram, tegyen valamit ! Felháborító dolog ; ez az ember volt a legvitézebb katonám !« Huszár Károly (sárvári): Nem lehet elvitatni, hogy ez igy van ! Fényes László : Szomorú dolog, hogy még csak most vitatkozunk azon, hogy tényleg ilyen-e a helyzet. Huszár Károly (sárvári) : Kevesebbet kap az özvegy, mint akinek él a férje ! Szégyen és gyalázat, hogy ez igy van ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Fényes László : Ezt csak nem tűrheti a függetlenségi párt ? (Felkiáltások a jobboldalon : Hol van ?) Csak nem tűrheti, hogy szankczionáltassék az, hogy a hadiözvegyek kevesebb éhbért kapjanak % Huszár Károly (sárvári) : Három évig kértem önöktől. Akkor hol voltak % Farkas Pál : Akkor is helyeseltem. Huszár Károly (sárvári): Most egyszerre lettek olyan nagy urak.
