Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.
Ülésnapok - 1910-757
490 757. országos ülés 1917 i úrtól engedélyt kérni sürgős interpelláczió előterjesztésére. Először azért, mert hogy ha nagy horderejű politikai aktualitásokat nem is kívánok szóvátenni, mégis oly gazdasági bajokra szeretném, az igen t. kormány figyelmét felhívni, amelyek orvoslása a küszöbön álló legnehezebb téli idők előtt kivánatos, pedig valószínűleg a t. ház ez évben rendes interpellácziós napot már nem fog tartani. Másodszor azért tartom kötelességemnek a vidéki lakosság, a vidéki fogyasztóközönség és gazdatársadalom egyes panaszait a mélyen t. ház elé hozni, mert azt hiszem, hogy ha a kormányhatóságok vezetői bármennyire is ismerik a reszszortjukat, mégis nagyon helyes, ha azok, akik a rendeleteket hozzák, a parancsokat kiadják, megtudják azt. hogy e rendeletek és parancsok mily hangulatokat váltanak ki a közönségben, hogyan lesznek végrehajtva és mily benyomást keltenek? De különösen fontos a háborús gazdaság közepette megemlékezni a vidéki gazdasági nehézségekről is, mert egy kellemetlen lélektani következménye a hosszú ideig húzódó háborús gazdaságnak az, hogy a város. és falu között az ellentét kiéleződött, hogy bizonyos diszharmónia keletkezett. Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy a távol vidékközéposztálya és széles néprétegei ép ugy szenvednek, mint a nagyváros széles néprétegei és középosztálya és hogy ezek ebben a tekintetben egymásnak semmiféle szemrehányást nem tehetnek. Az első panasz, t. ház, amelyet szóvá akarok tenni, nem a fogyasztásra, hanem a mezőgazdasági munkának biztositására vonatkozik. Nevezetesen az ország sok részén vetőmag hiján nem lehetett az őszi vetéseket teljesen befejezni. Erdélynek különösen egyes részein annyit sem termelhetett a gazda, amennyi yetőmagra szüksége volt, azért, mert tavaly az őszi vetéseket a romái invázió folytán nem végezhette és az ottani éghajlati viszonyok nem alkalmasak arra, hog) r aztán a tavaszi vetéssel minden esetben pótolható lenne az el nem végzett munka. így a Nagyszebenben székelő erdélyi szász gazdasági egyesület vezetősége, amelyet az erdélyi kormánybiztos megbizott azzal, hog)^ Szeben vármegye részére vetőmagot vásároljon, már szeptember 7-én arra a meggyőződésre jutott, hogy szabad vásárlás utján a szükséges vetőmagot be nem szerezheti és,a szükséges kvantum tekintetében — körülbelül 100 vaggonról volt szó — a í'öldmivelésügyi minister úrhoz beadványt intézett. Kerek egy hónapig tartott, míg arra a beadványra válasz érkezett. Csak október 6-án jött meg az igen t. földmi ve lésügyi minister ur válasza, melyben, közvetlenül a Haditermény Részvénytársasághoz utasitotta a Nagyszebenben székelő nevezett gazdasági egyesületet. A Haditermény Részvénytársaság már hamarább intézte el a még aznap Nagyszebenből elküldött levelet, mert már október 16-án azt válaszolta, hogy némely kieczember 1-én, szombaton. egészitésekre van szükség. Ugyanaznap ezen diszpoziczióknak megfelelően uj folyamodványt adott be a gazdasági egyesület a Haditermény Részvénytársasághoz és október 29-én, tehát az első beadvány után több mint hat héttel érkezett meg a Haditermény Részvénytársaságnak az az értesitése, hogy a vetőmag aznap, vagyis október 29-én el lesz szállitva innen Budapestről a Közraktárból. Azóta is több mint négy hét telt el, de ha csak az utóbbi napokban nem érkezett, a mai napig sem jött meg az a vetőmag, melyre Szeben vármegyének elismerten okvetlenül szüksége van. Azt sem tudják az emberek megérteni, hogy bár egyes gazdáknál ott a vidéken is van búza, a malmok is őrölnek gabonát, mégsem onnan történik a közvetlen kiutalás, nem az elrekvirált, vagy elrekvirálandó gabonanemüekből lesz valami biztosítva vetőmag számára. Én azt hiszem, hogy ezen az utón 24 óra alatt meg lehetne szerezni a vetőmagot. Ha azonban ez nem volna lehetséges, akkor már most akarom kérni az igen t. földmi velésügyi minister urat, gondoskodjék arról, hogy a tél beállta után azok a gazdák, kik földjeiken tavaszi vetéssel pótolhatják a most elmulasztott vetési munkálatokat, idejekorán, legkésőbb februárban a vetőmagot megkapják. Ha már Szeben vármegyéről szólok -— megjegyzem, hogy választókerületem nem ott fekszik, tehát nem pro domo beszélek —, akkor meg kell említenem egy furcsa intézkedést, mely ott nemrég történt : a 12 kilós fejadag le lett szállitva 6 kilóra. Hogy ezt az intézkedést ki parancsolta rá a rekviráló közegekre, azt a Gazdasági Egyesület, mely engem erről értesített, megmondani nem tudja, de azt mondja, hogy a kisbirtokosok, bár ezek deputáczió küldéséhez nálunk még hozzá nem szoktak, most szintén ezen eszközhöz fordulnak, bejárnak a központba és izgatottan panaszkodnak, mert#6 kilós kvótával kijönni igazán nem tudnak. T. képviselőház ! A közélelmezési viszonyok Erdélyben, mint már említettem, azért teremtettek bizonyos mértékben hátrányosabb helyzetet, mint az ország más részeiben, mert Erdély nemrég még harcztér volt és Erdélynek talán egyharmadrésze a legutóbbi időkig hadtápterület volt. Ennek egyik következménye az, hogy az erdélyi nagyobb városoknak közellátása — nyugodtan mondhatom — gyengébb, mint Budapesté. Nem ismerem a kolozsvári és marosvásárhelyi állapotokat, de mindenki, aki Brassóból vagy Nagyszebenből Budapestre utazik és a központokba való eljárás miatt bizony vidéki embereknek most sokat kell utazniok, azon panaszkodik, hogy ha itt ácsorgással és várakozással egyes czikkekhez nehezen lehet is hozzájutni, otthon ezekért hetekig, hónapokig kellene ácsorogni, mert egyes közszükségleti czíkkek egyáltalában az egész városban nem kaphatók. Ennek megvan a magyarázata, mert hiszen a katonai beszállásolások folytán nagy rekviziczióknak kellett történniök. De azt hiszem, ez a körülmény indokolná azt,
