Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-757

490 757. országos ülés 1917 i úrtól engedélyt kérni sürgős interpelláczió elő­terjesztésére. Először azért, mert hogy ha nagy horderejű politikai aktualitásokat nem is kívánok szóvátenni, mégis oly gazdasági bajokra szeret­ném, az igen t. kormány figyelmét felhívni, ame­lyek orvoslása a küszöbön álló legnehezebb téli idők előtt kivánatos, pedig valószínűleg a t. ház ez évben rendes interpellácziós napot már nem fog tartani. Másodszor azért tartom kötelességemnek a vidéki lakosság, a vidéki fogyasztóközönség és gazdatársadalom egyes panaszait a mélyen t. ház elé hozni, mert azt hiszem, hogy ha a kormány­hatóságok vezetői bármennyire is ismerik a resz­szortjukat, mégis nagyon helyes, ha azok, akik a rendeleteket hozzák, a parancsokat kiadják, meg­tudják azt. hogy e rendeletek és parancsok mily hangulatokat váltanak ki a közönségben, hogyan lesznek végrehajtva és mily benyomást kel­tenek? De különösen fontos a háborús gazdaság közepette megemlékezni a vidéki gazdasági ne­hézségekről is, mert egy kellemetlen lélektani kö­vetkezménye a hosszú ideig húzódó háborús gaz­daságnak az, hogy a város. és falu között az el­lentét kiéleződött, hogy bizonyos diszharmónia keletkezett. Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy a távol vidékközéposztálya és széles néprétegei ép ugy szenvednek, mint a nagyváros széles nép­rétegei és középosztálya és hogy ezek ebben a tekintetben egymásnak semmiféle szemrehányást nem tehetnek. Az első panasz, t. ház, amelyet szóvá aka­rok tenni, nem a fogyasztásra, hanem a mező­gazdasági munkának biztositására vonatkozik. Nevezetesen az ország sok részén vetőmag hiján nem lehetett az őszi vetéseket teljesen befejezni. Erdélynek különösen egyes részein annyit sem termelhetett a gazda, amennyi yetőmagra szük­sége volt, azért, mert tavaly az őszi vetéseket a romái invázió folytán nem végezhette és az ot­tani éghajlati viszonyok nem alkalmasak arra, hog) r aztán a tavaszi vetéssel minden esetben pótolható lenne az el nem végzett munka. így a Nagyszebenben székelő erdélyi szász gazdasági egyesület vezetősége, amelyet az er­délyi kormánybiztos megbizott azzal, hog)^ Szeben vármegye részére vetőmagot vásároljon, már szep­tember 7-én arra a meggyőződésre jutott, hogy szabad vásárlás utján a szükséges vetőmagot be nem szerezheti és,a szükséges kvantum tekinteté­ben — körülbelül 100 vaggonról volt szó — a í'öldmivelésügyi minister úrhoz beadványt intézett. Kerek egy hónapig tartott, míg arra a beadványra válasz érkezett. Csak október 6-án jött meg az igen t. földmi ve lésügyi minister ur válasza, mely­ben, közvetlenül a Haditermény Részvénytársa­sághoz utasitotta a Nagyszebenben székelő neve­zett gazdasági egyesületet. A Haditermény Rész­vénytársaság már hamarább intézte el a még aznap Nagyszebenből elküldött levelet, mert már október 16-án azt válaszolta, hogy némely ki­eczember 1-én, szombaton. egészitésekre van szükség. Ugyanaznap ezen disz­poziczióknak megfelelően uj folyamodványt adott be a gazdasági egyesület a Haditermény Rész­vénytársasághoz és október 29-én, tehát az első beadvány után több mint hat héttel érkezett meg a Haditermény Részvénytársaságnak az az értesitése, hogy a vetőmag aznap, vagyis október 29-én el lesz szállitva innen Budapestről a Köz­raktárból. Azóta is több mint négy hét telt el, de ha csak az utóbbi napokban nem érkezett, a mai napig sem jött meg az a vetőmag, melyre Szeben vármegyének elismerten okvetlenül szük­sége van. Azt sem tudják az emberek megérteni, hogy bár egyes gazdáknál ott a vidéken is van búza, a malmok is őrölnek gabonát, mégsem onnan törté­nik a közvetlen kiutalás, nem az elrekvirált, vagy elrekvirálandó gabonanemüekből lesz valami biz­tosítva vetőmag számára. Én azt hiszem, hogy ezen az utón 24 óra alatt meg lehetne szerezni a vetőmagot. Ha azonban ez nem volna lehetséges, akkor már most akarom kérni az igen t. földmi ve­lésügyi minister urat, gondoskodjék arról, hogy a tél beállta után azok a gazdák, kik földjeiken tavaszi vetéssel pótolhatják a most elmulasztott vetési munkálatokat, idejekorán, legkésőbb feb­ruárban a vetőmagot megkapják. Ha már Szeben vármegyéről szólok -— meg­jegyzem, hogy választókerületem nem ott fekszik, tehát nem pro domo beszélek —, akkor meg kell említenem egy furcsa intézkedést, mely ott nemrég történt : a 12 kilós fejadag le lett szállitva 6 kilóra. Hogy ezt az intézkedést ki parancsolta rá a rekvi­ráló közegekre, azt a Gazdasági Egyesület, mely engem erről értesített, megmondani nem tudja, de azt mondja, hogy a kisbirtokosok, bár ezek de­putáczió küldéséhez nálunk még hozzá nem szok­tak, most szintén ezen eszközhöz fordulnak, bejár­nak a központba és izgatottan panaszkodnak, mert#6 kilós kvótával kijönni igazán nem tudnak. T. képviselőház ! A közélelmezési viszonyok Erdélyben, mint már említettem, azért teremtet­tek bizonyos mértékben hátrányosabb helyzetet, mint az ország más részeiben, mert Erdély nemrég még harcztér volt és Erdélynek talán egyhar­madrésze a legutóbbi időkig hadtápterület volt. Ennek egyik következménye az, hogy az erdélyi nagyobb városoknak közellátása — nyugodtan mondhatom — gyengébb, mint Budapesté. Nem ismerem a kolozsvári és marosvásárhelyi állapo­tokat, de mindenki, aki Brassóból vagy Nagy­szebenből Budapestre utazik és a központokba való eljárás miatt bizony vidéki embereknek most sokat kell utazniok, azon panaszkodik, hogy ha itt ácsorgással és várakozással egyes czikkekhez ne­hezen lehet is hozzájutni, otthon ezekért hetekig, hónapokig kellene ácsorogni, mert egyes közszük­ségleti czíkkek egyáltalában az egész városban nem kaphatók. Ennek megvan a magyarázata, mert hiszen a katonai beszállásolások folytán nagy rekviziczióknak kellett történniök. De azt hiszem, ez a körülmény indokolná azt,

Next

/
Thumbnails
Contents